Szűcs Jenő (Debrecen, 1928. júl. 13. – Leányfalu, 1988. nov. 24.): történész, egyetemi tanár, a történelemtudomány doktora (1987), állami díjas (1985). Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte (1948-53), 1950-ig mint az Eötvös Kollégium tagja. 1953-ban történelem-levéltár szakon szerzett diplomát. 1952-60-ban a Magyar Orsz. Levéltár munkatársa; előbb a Középkori Gyűjtemény s a Családi Levéltárak osztályán, majd a Kamarai Levéltár referenseként levéltáros, utóbb főlevéltáros. 1960-tól az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1972-től főmunkatársa, 1976-tól a Középkori Osztály vezetője, majd főosztályvezetője. 1972-ben „Gentilizmus” (A barbár nemzeti tudat kérdése) c. disszertációjával a történelemtudomány kandidátusa lett. Kutatói pályájának kezdeti éveiben a középkori m. várostörténettel és a 16-18. sz.-i igazságtörténet kérdéseivel foglalkozott. 1960 után – összefüggésben a magyar történeti tudat „nacionalista maradványairól” a magyar történetírásban és publicisztikában kibontakozott ún. Molnár Erik-vitával – érdeklődése a középkori eszmetörténet, ezen belül a politikai gondolkodás és a nemzeti tudat előtörténete felé fordult, de általában is foglalkozott a nemzeti kérdés történetelméletével. Részletesen kidolgozta a középkor nemzetfogalom használatát. Élete utolsó szakaszában a kései Árpád-kor történetével, főként a 13. sz.-i átalakulás gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásaival, ebből kitekintve Mo. történetének regionális helyével foglalkozott. Doktori disszertációját Az utolsó Árpádok c. írta meg. IV. Béla életművét tárgyaló biográfiát írt. Utolsó éveiben behatóan foglalkozott a mo.-i városhálózat térbeli tagolódásának kérdésével, valamint pénztörténettel is. Eredetileg a Bibó István tiszteletére összeállított, szamizdatban megjelent emlékkönyvbe írta meg nagy hatású, az akkori politikai hatalom számára nehezen elfogadható tézist tartalmazó tanulmányát Európa három régiójáról, amelyben azt bizonyította, hogy a Mo.-ot felölelő térség nem kelet-európai, hanem egy Nyugat- és Kelet-Európa közé ékelődött, de minőségében inkább az előbbihez, mint az utóbbihoz hasonló harmadik régióként (Kelet-Közép-Európa) fejlődött. – Öngyilkos lett. – F. m. Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon (Bp., 1955); A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez (Bp. Régiségei, 1958); A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge (Hozzászólás egy vitához) (Bp., 1970); A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború (Levéltári Közlemények, 1972); Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában (1-2. rész, Századok, 1973. 3-4. sz.); Nemzet és történelem (Tanulmányok, Bp., 1974, németül: Bp., 1981); Die Ideologie des Bauernkrieges. (Az Osteuropäiches Bauernbewegungen c. kötetben Bp., 1977); A kereszténység belső politikuma a XIII. század derekán. IV. Béla király és az egyház (Történelmi Szle, 1981. 3. sz); Megosztott parasztság-egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században (1-2. rész, Századok, 1981. 1-2. sz.); Vázlat Európa három történeti régiójáról (Történelmi Szle, 1981. 3. sz., önálló kötetben: Bp., 1983; Les trois Europe, Fernand Braudel előszavával, Párizs, 1985); Szlavóniai báni dénárok Erdélyben. Kereskedelemtörténet a pénztörténet tükrében (1318-1336) (Századok 1986. 3. sz.); Az utolsó Árpádok (Bp., 1993).– Irod. Glatz Ferenc: Elhunyt Sz. J. (Magy. Nemzet, 1988. 284. sz.); Szakály Ferenc: Emléksorok Sz. J. fejfájára (Népszabadság, 1988. dec. 10); Czigány Lóránt: Sz. J. (Új Látóhatár, 1989. 1. sz.); Engel Pál: Sz. J. (Történelmi Szle, 1989. 3-4. sz.); Engel Pál: Vázlat Sz. J.-ről (Hitel, 1993 – 6. sz.); Komoróczy Géza: Sz. J. egyetem nélküli tanár (Hitel, 1993. 6. sz.).