Kezdőlap

Tálos Gyula (Bp., 1887. márc. 8.Bp., 1975. febr. 13.): belsőépítész, építész, grafikus. Apja, ~ Pál a századfordulón ismert műbútor-asztalos, az Ipartestület alelnöke, az Első Bútorcsarnok Szövetkezet alapítója és ig.-ja. ~ 1903-tól 1908-ig az Iparművészeti Isk.-n Thoroczkay Wiegand Ede tanítványa, s belsőépítész diplomát szerzett. Ezután hároméves tanulmányúton járt Bécsben, Münchenben, Berlinben, Brüsszelben és Párizsban. Eközben dolgozott a Deutscher Werkbund műhelyeiben és a Wiener Werkstattenben is. Hazatérése után 1910-11-ben építészeti irodákban dekorátor tervező. 1911–13-ban Lajta Béla, majd 1913-tól 1941-ig Málnai Béla építész irodájának belsőépítész és dekorátor tervezője. 1915-től 1920-ig orosz hadifogságban volt. Az 1917. évi ünnepségek alkalmából Vlagyivosztokban részt vett a pályaudvar dekorálásában. 1918-ban japán újságok közölték grafikáit és rajzait. 1941-től 1948-ig Csánk (Rottmann) Elemér építész irodájában irodavezető, 1948-tól 1956-ig a Középülettervező Vállalat magasépítési szakosztályában dolgozott. – Belső berendezéseivel, lakberendezéseivel, egyedi bútoraival, grafikáival, egzotikus színvilágú festményeivel, ex libris-eivel és ötvösmunkáival a két világháború közötti építő-iparművészeti pályázatokon és kiállításokon számos díjat nyert. Kiállítástervezői munkásságában legjobban kiemelkedik az Iparművészeti Társulat Észtországban, Tallinnban 1936-ban rendezett népművészeti és iparművészeti kiállítása, valamint az Iparművészeti Társulat 1938. évi kiállítása, melynek teljes installációját tervezte és művezetését is irányította. Ugyanebben az évben egyedi bútoraival elnyerte az Iparművészeti Társulat aranyérmét. 1950-ben tervezte az oroszlányi Bányászati Szakiskolát, terveket készített a Gubacsi úti ált. isk.-hoz, majd 1951-ben a Kossuth Lajos téri földalatti vasút alsó és felső állomása tervével (Németh Pállal és Kiss Lászlóval közösen) első díjat nyert. 1973-ban anyagát, terveit, egyedi műalkotásait a Magyar Építészeti Múz.-nak adományozta, műveiből a múzeum kiállítást rendezett 1974-ben. – Irod. Lakás-Interieur, (Málnai-Tálos-szám, 1913. I. sz.); Mezei Ottó: Egy elfelejtett építő-iparművész. T. Gy. (Ipari Művészet, 1974. 4. sz.); Perényi Imre: T. Gy. kiállítása (Magyar Építőművészet, 1975. 1. sz.); Barla-Szabó László: T. Gy. kiállítása (Műemlékvédelem, 1975. 1. sz.).