Kezdőlap

Tápai Antal (Kistelek, 1902. ápr. 6.Szeged, 1986. szept. 20.): szobrász. Szegeden tanult, majd a MÁV vasúti műhelyében lakatosinasként dolgozott. 1923-1926 között a faszobrászattal ismerkedett. 1926-ban Móra Ferenc és Petrovics Elek javaslata alapján a város ösztöndíjával került a Képzőműv. Főisk.-ra, ahol Szentgyörgyi István volt a mestere. Harmadéves hallgatóként elnyerte a Ferenczy István- díjat (1929), majd ösztöndíjjal három hónapot töltött Rómában. 1949-ben megalapította a szegedi Képzőművész Kört. Éveken át ig.-ja volt a szegedi Tömörkény Gimn.-nak, ő hozta létre művészeti tagozatát (1960). Szobraira-amelyeken Medgyessy Ferenc, Mészáros László és Boda Gábor hatása érezhető – a m. karakter kifejezésére való törekvés, az anyagelvűség és a műves megmunkálás jellemző. Realista plasztikáinak fő témája a kétkezi emberek világa, a munka szépsége (pl. Hálódobó, Zsákolók). A régi m. fémszobrászat hagyományaihoz kötődve élesztette újjá a szoborkovácsolás művészetét. Érmek és plakettek mellett számos portrét (pl. Ady, Dante, Kodály) és emlékművet is készített (pl. a kisújszállási emlékmű, 1940). Köztéri szobrainak többsége Szegeden van, pl. Móra Ferenc-, Tömörkény István-emlékmű, Katona József, Erkel Ferenc (a Szegedi Nemzeti Színház homlokzata), Juhász Gyula, József Attila, Halasfiú, Tavasz, Evezős. Rendszeresen szerepelt orsz. és megyei tárlatokon, több alkalommal rendezett egyéni kiállítást Szegeden (Művelődési Központ, 1969; Sajtóház, 1973; Olajipari Dolgozók Klubja, 1977; Új-Szeged, Művelődési Központ, 1985). Rézdomborításai az USA-ban, Kanadában, Izraelben is vannak. 1985-ben SZOT- díjat kapott. Visszaemlékezéseit Életutam (Szeged, 1983) c. könyvében írta meg. – M. Szeged vasművessége (Tipity Jánossal, Szeged, 1980). – Irod. Móra Ferenc: A kis Tápai (Dél-Magyarország, 1930. jan. 5.); Dér Endre: T. A. (Dél-Magyarország, 1965. dec. 16.); J. Á.: T. A. (Dél-Magyarország, 1967. ápr. 23.); Tóth Sándor: T. A. (Tiszatáj, 1965. 5. sz.); Péter László: T. A. (DélMagyarország, 1970. márc. 8.); N. I.: Nekrológ (Dél-Magyarország, 1986. szept. 22.); Tandi Lajos: Nekrológ (Dél-Magyarország, 1986. szept. 27.).