Tápay-Szabó László (Szeged, 1877. jún. 20. – Bp., 1941. máj. 18.): újságíró, író. Gabriella író apja. Jogi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. 1893-ban a Szegedi Híradó és a Budapesti Hírlap, 1894-ben a Szegedi Hírlap, majd a bp.-i Hazánk munkatársa. 1896-ban a nagyváradi klerikális Tiszántúl felelős szerk.-je, azután az Arad és Vidéke, majd a Pesti Napló munkatársa. 1898-tól a Pesti Hírlap, 1901-től a Budapesti Hírlap és az Esti Újság munkatársa, később Az Est segédszerk.-je. 1918-tól a kolozsvári egy. magántanára. 1919-től az Új Nemzedék c. jobboldali lap főszerk.-je. 1923-ban kivándorolt az USA-ba s a Columbia Egy.-en a m. irodalom előadója. Visszatérve a Pesti Napló, 1939-től az Újság munkatársa. 1930- tól egy.-i c. rk. tanár Szegeden. Főként ismeretterjesztő, a Pesti Naplóban megjelent ún. „csillagos” cikkei és az ókorral foglalkozó művelődéstörténeti munkái voltak népszerűek. Több könyve jelent meg a sajtó kérdéseiről is. – F. m. Jókai élete és művei (Bp., 1904); A modern újságírás (Bp., 1916); Az igazi Amerika (útirajz, Bp., 1925); Szegény ember gazdag élete (emlékezései, Bp., 1928); Az auránai perjelség (Bp., 1930); Az emberiség története (Bp., 1936); Csokonai (regényes életrajz, Bp., 1941). – Irod. Hegedüs Lóránt: T. Sz. L. (Kisfaludy Társ. Évl. 1936); Kardos Albert: T: Sz. L. és a Csokonai-kultusz (Debrecen, 1941. 21. sz.).