Tardos-Krenner Viktor (Buda, 1866. aug. 12. – Bp., 1927. dec. 28.): festő és drámaíró. Krenner József Sándor fia. Bp.-en Székely Bertalan és Lotz Károly növendéke, majd Münchenben folytatta tanulmányait. Főként falképeket (Vígszínház, Országház ebédlőterme; kupolafreskó az egri főszékesegyházban stb.) és mitológiai tárgyú olajképeket (Nőrabló kentaur; Velencei nő; Faun és nimfa; MNG) festett Lotz Károly hatása alatt, de annak nagyvonalúsága és könnyed ábrázoló készsége nélkül. A Képzőművészeti Főisk. tanára volt. A Műcsarnok 1928-ban hagyatéki kiállítást rendezett műveiből. Irodalmi munkásságával Karátsonyi-díjat nyert (1907). – F. m. Spiritistische Selbstschau Böcklins (névtelenül, Bp., 1898); Nero anyja (tragédia, Bp., 1903); György barát (tragédia, Bp., 1907). – Irod. Gulyás Károly: T. K. V. (Pásztortűz, 1928. 21 – 22. sz.); Lyka Károly: T. K. V. (Magyar Művészet, 1928. 14 – 65. sz.); Szabó Lőrinc: Postumus beszélgetés T. K. V.-ral (Széphalom, 1929).