Tatay István (Keszőhidegkút, 1821. márc. 7. – Szentlőrinc, 1888. jún. 12.): tanár. Tanulmányait Sopronban végezte, majd Jénában, Halléban és Berlinben költészeti és nyelvészeti tanulmányokat folytatott. 1846- tól tanár Sopronban. Részt vett az 1848-as első egyetemes tanügyi kongresszuson. Az 1848-as szabadságharc lelkes támogatója és részvevője, emiatt a szabadságharc leverése után tanári állásától megfosztották. Az elnyomatás éveiben egy ideig Szarvason Petz Gyulánál húzódott meg. Innen 1850-ben Tiszaugra, majd Aradra menekült. 1855-től taníthatott a szarvasi főgimn.-ban, ahol 1856- tól 1884-ig, nyugdíjazásáig ig. is volt. Az iskolai önállóság, a tanügyi reform, a magyar nyelvű oktatás és a hazafias szellemű nevelőmunka harcosa. – F. m. Elemi fiú és leány tanulók szavaló és olvasó könyve (Pest, 1847); Grammatika…a neveléstannak szempontjaihoz szabva (1847); Protestáns gymnasiumaink és főtanodáink gyökeres átalakítása iránti javaslat (Sopron, 1848); Linguistikai jegyzetek a latin perfectum alakjairól (1857); A magyar nyelv hajlításáról (1859). – Irod. Tóth Lajos: Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története (Szarvas, 1964).