Tettamanti Jenő (Bp., 1883. aug. 14. – Dorog, 1959. aug. 21.): gépészmérnök, a műszaki tudományok doktora (1959): Oklevelét a bp.-i műegy.-en nyerte 1905-ben. 1907-től 1913-ig a Ganz-féle Vagongyár szolgálatában állott. 1906-ban bekapcsolódott a munkásképzésbe. 1913-tól a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Ak. II, sz. bányagéptani tanszékének, majd a soproni főisk. tanára. 1924 – 1926-ban rektor, 1930- tól 1952-ig a főisk. központ könyvtárának ig.-ja volt. 1930 – 1950 között szerk, a több nyelvű Közleményeket, melynek révén Európa csaknem összes tudományos műszaki intézetével és 1940-ben az SZU hasonló intézményeivel is kapcsolatot teremtett. Szakértőként részt vett több nagy jelentőségű létesítmény megszervezésében, korszerűsítésében és felülvizsgálatában (recski ércbánya flotáló műve stb.). 1952-ben a bp.-i Bányatervező Intézethez helyezték át. Tudományos kutatómunkája elsősorban a bányaszállítógépek, a bányavízmentesítő telepek és a bányák energiagazdálkodási területére terjedt ki. 1957 végén vonult nyugalomba. – F. m. Gőzszállítógépek dinamikai viszonyai (Bány. és Koh. L. 1921); A centrifugál szivattyúk üzemi viszonyai (Bány. és Koh. L. 1928); A szállítókötelekre vonatkozó hazai és külföldi bányahatósági rendelkezések összehasonlítása és bírálata (Bány. és Koh. L. 1930); Nagynyomású centrifugális szivattyúk és bányavízmentesítő telepek (Sopron, 1940); Bányatelepek energiagazdálkodása (Bány. és Koh. L. 1950); A jellemző értékek szerepe a bányavízmentesítések főkamráinak telepítésénél (Bány. és Koh. L. 1950). – Irod. Faller Jenő: T. J. (Koh. L. 1959).