Thaly Kálmán (Csép, 1839. jan. 3. – Zablát, 1909. szept. 26.): politikus, történész, költő, az MTA tagja (l. 1864, r. 1880, t. 1907). Jogot és bölcsészetet végzett a pesti egy.-en. 1860-tól a Pesti Napló munkatársa, 1864 – 1868 közt a pesti ref. gimn. tanára, 1869-ben honvédelmi min. osztálytanácsos lett. 1875- től Pozsonyban történelmi tanulmányainak élt. 1878-tól Ferencváros (Pest), 1881-től Debrecen ogy.-i képviselője, a függetlenségi párt másodelnöke. A Magyar Történelmi Társulat egyik létrehozója, első titkára (1875-ig), 1889-től alelnöke, a Századok első szerk.-je (1867 – 1875). 1904-től az MTA Bölcseleti, Társadalmi és Történeti tudományok osztályának elnöke. Kiterjedt irodalmi működése során főleg a Rákóczi-korral foglalkozott, amelyről romantikus-nacionalista, ugyanakkor erősen arisztokratikus-nemesi szellemű képet alkotott. Sok forrásadatot hozott napvilágra, de kellő kritika nélkül. Az általa közölt kuruc versek egy részét maga költötte és korabeli alkotásként mutatta be. Riedl Frigyes és Tolnai Vilmos egymástól függetlenül mutatta ki, hogy ezek hamisítványok. Kitartó munkásságának és agitációjának eredménye II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatala. Politikai pályafutását függetlenségi jelszavak mögött nemegyszer tényleges opportunizmus jellemezte. Kiadta Thököly naplóit és leveleskönyveit, Rákóczi emlékiratait (fordítás Ráth Károllyal: Pest, 1861 és még számos kiadás), Batthyány Ádám gr. levelezését (Tört. Tár, 1887); az Archivum Rákoczianum c. 10 kötetes iratgyűjteményt (Bp., 1873 – 1889); Esterházy Antal tábori könyvét (1901); De Saussure Cézár töröko.-i leveleit (1909) stb. – F. m. Ne bántsd a magyart (versek, Pest, 1857); Zengő liget (versek, Pest, 1859); Kárpáti kürt (versek, Pest, 1860); Székely kürt (versek, Pest, 1861); Szabadság hajnala (versek, Pest, 1861; e kötetét betiltották); Történelmi kalászok 1603 – 1711 (Pest, 1862); Régi magyar vitézi énekek (I – II., Pest, 1864); Bottyán János (Pest, 1865); Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez (I – II., Pest, 1872); Ocskay László (Bp., 1880, az MTA nagyjutalmát kapta 1908-ban); II. Rákóczi Ferenc ifjúsága (Pozsony, 1881); Thaly Kálmán beszédei 1878 – 81 (Bp., 1881); A székesi gr. Bercsényi-csaldd (I – III., Bp., 1885 – 1892): Rodostó és a bujdosók sírjai (Bp., 1889); Rákóczi-emlékek Törökországban (Bp., 1893). – Irod. T. K. (Századok, 1909); Márki Sándor: T. K. emlékezete (Századok, 1911); Ortvay Tivadar: T. K. (Turul, 1911); Horváth János: Kuruc dalpör (Magy. Figyelő, 1913. II.); Schöpflin Aladár: T. K. revíziója (Nyugat, 1914. I.); Veszprémy Dezső: T. K. életrajza (Pozsony, 1915 és bővebben: I – II., Bp.; 1928 – 1931); Borbély Margit: T. K. költői munkássága (Pécs, 1927); Kristóf György: Emlékezés T. K.-ról (Pásztortűtz, 1929); Varga Imre: A kuruc költészet hitelessége (Irod. Tört. Közl. 1936); Esze Tamás: A kuruc költészet problémái (Irod. tört. 1951); Mikszáth Kálmán: Emlékezések és tanulmányok (Bp., 1957); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959); R. Várkonyi Ágnes: T. K. és történetírása (Bp., 1961).