Tharzó György, gróf (Lietava, 1567. szept. 2. – Biccse, 1616. dec. 26.): felvidéki nagybirtokos, nádor. ~ Ferenc fia. Korán árván maradt s Ernő főherceg udvarában nevelkedett. 1585-től Árva vm. főispánja. Részt vett a tizenöt éves török háborúban. 1590-ben Komárom várában szolgált, 1593-ban jelen volt Székesfehérvár ostrománál, 1598-ban kir. tanácsos, 1599-ben főpohárnokmester, 1600-ban rövid ideig dunáninneni főkapitány. A Bocskai-szabadságharc alatt is a Habsburgok oldalán maradt. A Bocskaival való béketárgyalásokon egyike volt II. Rudolf biztosainak. Bizalmas tanácsadója volt Mátyás főhg.-nek, a későbbi II. Mátyásnak. Jutalmul 1606-ban grófi rangra emelték. 1609. dec. 7-én az ogy. nádorrá választotta. Buzgó evangélikus volt, az ausztriai protestánsok érdekében is többször közbenjárt az uralkodónál. 1614-ben Zsolnára ev. egyházi zsinatot hívott egybe. Feleségéhez, Czobor Erzsébethez írt leveleit Zichy Edmund adta ki (I – II. Bevezette Kubinyi Miklós, Bp., 1876). – Irod. Károlyi Árpád: Az ellenreformáció kezdetei és T. Gy. nádorrá választása (Századok, 1919 – 20).