Thurzó Gábor, Rutterschmidt Károly (Bp., 1912. – Bp., 1979. febr. 7.): író, műfordító, József Attila-díjas (1953, 1958, 1967). Középiskoláit a piaristák bp.-i gimn.-ában végezte, itt Sík Sándor volt az irodalomtanára. A gimn. befejezése után a Pázmány Péter Tudományegy. m.- német szakára iratkozott be. Egyik alapítója volt a Perspektíva c. folyóiratnak (1931-1932). Tanulmányait félbehagyva 1933-ban Németo.-ba utazott. Hazatérve anyja pékségében végzett apróbb munkákat, s egyre rendszeresebben jelentek meg tárcái és novellái. Bekapcsolódott a Szolgálat és Írás Munkatársaság tevékenységébe. Könyvsorozatok számára kezdte IV. kerület c. szociográfiájának anyaggyűjtését. (Ebből fejlesztette ki Belváros és vidéke c. munkáját.) 1935-től bekapcsolódott a Vigilia tevékenységébe a fiatal neokatolikus irodalomnak egyik vezéralakjaként. Szemléletére a kor jelentős francia filozófusai hatottak, elsősorban Jacques Maritain; prózaírásában mind érezhetőbb lett Márai Sándor hatása. A hagyományos polgári életforma felbomlásáról írta regényeit és elbeszéléseit (Előjáték, Bp., 1938, Az adósság, Bp., 1939). 1938-tól az Élet c. katolikus lap irodalmi szerk.-je lett, ő fedezte fel az ifjú Pilinszky János tehetségét. 1942-ben Lovass Gyulával, Rónay Györggyel és Sőtér Istvánnal megalapították az Ezüstkor c. folyóiratot. Az 1945 utáni években Várkonyi Zoltán Művész Színházának dramaturgja. 1949-ig a Vigilia szerkesztő bizottságának tagja volt, 1951-től filmgyári dramaturg, 1961-től a Magy. Televízió dramaturgja. Mint szerző vagy társszerző több nagysikerű film készítésében vett részt (Erkel, 1952, Budapesti tavasz, 1954, Merénylet, 1960). 1949 és 1956 között nem jelent meg regénye. Hamis pénz (Bp., 1956) c. munkája szemléletének radikális változásáról adott képet. A hagyományos polgári életformának kritikusabban mutatta be korlátait, visszahúzó, korszerűtlen adottságait. Legismertebb és legnépszerűbb ilyen tárgyú elbeszéléseit Amen, Amen címmel (Bp., 1959) gyűjtötte kötetbe. Záróra c. drámájában egy karrierista professzor színeváltozásait, Hátsó ajtó c. színművében pedig azt a feszültséget ábrázolta, mely a tisztább szándékú fiatalok és a bűneikben megrögzött idősebb nemzedék tagjai között támadt. Fő műve, A szent c. regény (Bp., 1966) is erkölcsi kérdést állít a középpontba. Alapötletét Kaszap István élettörténetéből és szentté avatásának kísérletéből merítette, valójában azonban az egyéni és társadalmi morál összeütközését ábrázolta. Élete végén mind erősebb lett epikájának részvétre hangolt tónusa (Belváros és vidéke). Néhány megrendítő elbeszélésben jelenítette meg a halálra készülő ember magára hagyottságát. – M. Segítő Fortunátusz (elb., Bp., 1936); Előjáték (r., Bp., 1938); Az adósság (r., Bp., 1939); A tintahal (elb., Bp., 1941); A brazíliai kérő (kisr., Bp., 1942); Az árnyak völgyében (r., Bp., 1942); Apátlan évek (elb., 1943); Nappalok és éjszakák (r., Bp., 1944); A Moll-lányok (r., Bp., 1945); Akár a vízözön (r., Bp., 1949); Hamis pénz (r., Bp., 1956); A sóbálvány (r., Bp., 1957); Amen, Amen (elb., Bp., 1959); Biatorbágy (r., Bp., 1960); A szégyen (r., Bp., 1961); Bárány az akolban (elb., Bp., 1963); A szent (r., Bp., 1966); Az istennő hajóra száll (elb., Bp., 1967); Egy ember vége (r., Bp., 1968); Tetszés szerint (elb., Bp., 1969); A rászedettek (elb., Bp., 1972); Hétszínjáték (Bp., 1974); Belváros és vidéke (visszaeml.-ek, Bp., 1977); Egy halott Varsó és Krakkó között (kisr., Bp., 1979); Az utolsó kör (elb., Bp., 1980); Napló helyett (emlékezések, tárcák, kritikák, szerk. Keszthelyi Dezső Bp., 1984). – Irod. Jovánovics Miklós: Th. G. (Élet és Irod., 1967. 14. sz.); Hermann István: A morális ítélőszék drámái. Th. G. (Szent Iván éjjelén Bp.; 1969); Máriássy Judit: Th.-ról elfogultan (Élet és Irod., 1972. 13. sz.); Pándi Pál: Th. G. (Kritikus ponton, Bp., 1972); Rónay László: Th. G. (kismonográfia, Bp., 1974); Faragó Vilmos: Th. G. halálára (Élet és Irod., 1979. 6. sz); Reményi József Tamás: Th. G. (Kritika, 1979. 3. sz.); Walkó György: Th. G. (Nagyvilág, 1979. 4. sz.); Sőtér István: Th. G. ravatalánál (S. I.: Gyűrűk, Bp., 1980); Rónay László: A Váci utca epikusa: Th. G. (R. L.: Szabálytalan arcképek, Bp., 1982).