* Az alábbi életrajzot Tihanyi Katalin, Tihanyi Kálmán lánya, szellemi hagyatékának gondozója és életművének kutatója írta 2009 áprilisában. A korábbi szócikk ezen korrekcióját a lexikon főszerkesztőjének jóváhagyásával közöljük. (Az 1969-ben írt eredeti szócikk itt látható.)
Tihanyi Kálmán (Üzbég, 1897. ápr. 28. – Bp., 1947. febr. 26.): fizikus, feltaláló. A televízió megvalósulásában kitüntetett szerepe volt, találmányai korszakváltást hoztak a képátvitel történetében. Az általa bevezetett töltésfelhalmozás illetve töltéstárolás alapvető tudományos-technikai előrelépés volt, amely megoldotta a képfelvevő csövek fényérzékenységének fokozását. A találmány egyéb fontos újításai többek közt lehetővé tették a több száz soros felbontást és a tökéletes szinkronizálást képfelvevő és képleadó (kamera és képcső) között, mozgó alkatrészek nélkül, tisztán az elektronika alkalmazásával. Az új televízió alapelveit 1926-os m. szabadalmi bejelentésében fektette le. Műszaki tanulmányait a Pozsonyi Elektrotechnikai Szakiskolában alapozta meg, később Budapesten folytatta. 1913 ill. 1914-ben nyújtotta be első két szab.-i kérelmét, 1915-ben mindkettőre szabadalmat nyert. Érettségi után 1915-ben önkéntesként bevonult a hadseregbe. 1917. januárjában, már tartalékos tisztjelöltként a 4. honv. ágyús ezreddel a keleti frontra került, később "az Ojtoz-környéki harcoknál tanusított bátor magatartásáért" bronz vitézségi érmet kapott, 1917. november 1-én hadnagyi rangra emelkedett. Ezt követően rádiómérnökként szolgált a Monarchia pulai hadikikötőjében. A televízió megoldására 1924-ben jött rá. Egy rövidebb, valósz. 1925 tavaszán benyújtott szab.-i leírását és a találmányról közölt cikkét követte 1926. márc. 20-án benyújtott szabadalmi kérelme, immár a színes televízióra vonatkozóan is. Ám találmányát tovább tökéletesítette. Végleges elgondolásait két 1928-as szab.-i bejelentésben írta le, a védelmet 1929-ben (1928-as elsőbbséggel) kiterjesztette a legfontosabb országokra, többek közt francia, angol, amerikai szab.-i kérelmekkel. 1928-tól Berlinben tárgyalt a találmány megvalósításáról. 1929-ben saját berlini laboratóriumában felépítette a képcsövének első kísérleti példányát. Ugyanezen esztendő őszén dolgozta ki és szabadalmazta televízió kamerájának különleges, infravörös sugarakra is érzékeny változatát pilótanélküli repülőgépek, tankok stb. vezérlésére. A prototípus felépítésére az angol légügyi minisztériummal szerződött, s így Londonba költözött - a készüléket később az olasz haditengerészet részére adaptálta. A Radio Corporation of America (RCA) 1930-ban, a televízió szabadalmak angliai és franciaországi közzétételét követően kereste meg Londonban, vételi szándékkal, majd 1931-ben megkezdte az új képfelbontó fejlesztését. A kamera 1934-ben került szériagyártásra kész állapotba. 1934. szeptemberben, az elhúzódó tárgyalásokat és az am. szab.-i bírósági eljárásokat követően kötöttek licensz szerződést. 1934-1937 közt született újabb televízió vonatkozású találmányait a Loewe, az RCA, illetve a Fernseh AG vásárolta meg és fejlesztette ki. 1933-1936 közt dolgozta ki plazma típusú teljesen lapos televízióját, amit egy feljegyzése szerint 1939-ben szabadalmazott. Ezekben a háború előtti utolsó békés években készült el új, szakértők szerint a televíziójához hasonlítható jelentőségű találmánya, egy akusztikus sugárvetítő terveivel is. 1940-ben történt hazatérését követően a német megszállásig az erre vonatkozó kísérleteket és a prototípus kidolgozását vezette. Az 1944. okt. 15-i kiugrási kísérlet után illegalitásba kényszerült a Bajcsy Zsilinszkyvel és köreivel tartott kapcsolata miatt is. A háború végeztével hozzálátott a korábban "tíz évre eltett", immár aktuálissá vált találmányai fejlesztéséhez. Üzemében egy új típusú golyóscsapágyat gyártott és itt épült aranycentrifugájának prototípusa - aminek kiaknázására vállalkozást is alapított -, s hozzálátott egy képcsőgyár szervezéséhez. A tempó, amit magának diktált, azonban végzetesnek bizonyult. 1947-ben bekövetkezett hirtelen halála után munkájának jelentősége mindinkább feledésbe merült, ám a hetvenes évek elején elindult a televízió történetének, s ebben az ő szerepének tisztázása, itt és külföldön. 1973-tól publikált írásaiban Vajda Pál helyesbítette 1958-as könyvében kifejtett álláspontját, első alkalommal a Nagy Magyar Feltalálók c. kiállítás ismertetőjében. "A korabeli szabadalmi leírások és a szakirodalom tanulmányozása után, mondja itt, egyértelműen megállapítható, hogy az ikonoszkópot, az első olyan képfelvevő csövet, amely már a töltésfelhalmozás elvét valósítja meg, Tihanyi Kálmán találta fel a huszas évek végén. Tihanyi találmányai alapján dolgozta ki a huszas évek végén a Radio Corporation of America (RCA) laboratóriumban (ez vásárolta meg Tihanyi szabadalmait) W. Zworykin a töltéstároláson alapuló képfelvevőcsövet, az ikonoszkópot. Tihanyi szabadalmaiban nemcsak a töltéstárolás elvét fogalmazta meg világosan, hanem rámutatott annak gyakorlati megoldására is.(...)" A töltéstárolás elvén működő elektronikus televízió a szórakoztatás és információ szolgáltatás mellett jelentős eszközévé vált a kutatás, gyógyászat és az ipari alkalmazás számos területének. – Irod. Tihanyi Kálmán: Az elektromos távolbavetítésről, Nemzeti Újság, Tudomány rovat, 1925. május 3., p. 23; Tihanyi Kálmán: Etwas über das Fernsehen, Die Zukunft liegt im Kathodenstrahlapparat, valósz. Funkstunde, 1929; Jegyzet: Unwarscheinliche Fernsehfortschritte, Funk Bastler, 7. szám, 1930, p. 108; Fritz Schröter: Handbuch der Bildtelegraphie und des Fernsehens, Berlin: Julius Springer, 1932, pp. 61-65, 460; Fritz Schröter: Fernsehen, Die neue Entwicklungen insbesondere der deutschen Fernsehtechnik, Berlin: Julius Springer, 1937, pp. 50-51, 123; R. Behne: Die Entwicklung der Speicherröhre, In: 10 Jahre Fernseh A.G. Hausmitteilungen aus Forschung und Betrieb der Fernseh Akziengesellschaft, Berlin, 1 Band, Heft 4, Juli 1939, 134-138; Babits Viktor: A távolbalátás és az ultrarövid hullámok technikája, Budapest: Mérnöki Továbbképző Intézet Kiadványai, VI., 3., 1942, pp. 11, 56, 65, 67, 100; Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai, Budapest: Beta, 1943, 202-203; Babits Viktor: A távolbalátás technikája, Budapest: Hungária, 1947, pp. 19, 48, 76, 89, 91, 147; Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Budapest: Zrínyi Kiadó, 1958, pp. 356, 359; Walter Bruch: Kleine Geschichte des deutschen Fernsehens, Berlin: Hande & Spender, 1967, 38-39; Vajda Pál: Tihanyi Kálmán In: Nagy Magyar Feltalálók, Kiállítási ismertető, Budapest: Országos Műszaki Múzeum, 1973, 3-4; Vajda Pál: Újabb adatok a híradástechnika magyar úttörőire vonatkozóan, Technikatörténeti Szemle VII (1973/74): 81-100; Vajda Pál: Magyar Alkotók - Creative Hungarians, Budapest: Novex, 1975; Francis Wagner: Hungarian Contributions to World Civilization, De Kalb Pike, Pennsylvania: Alpha Publications, 1977, 68-69; Vajda, Pál: Creative Hungarians in Mathematics, Astronomy, Physics, Chemistry, Technical Sciences and Industry, Technikatörténeti Szemle XI. (1979): 35-74; Nagy Ferenc és Nagy Dénes, szerk.: Magyarok a Természettudomány és Technika Történetében, Budapest: OMIKK, 1986, 1992, 1995; Albert Abramson: The History of Television, 1880 to 1941, Jefferson: McFarland, 1986, pp. 119, 121, 155, 163, 167, 173, 215 (ném. ford. 2003); Elma G. Farnsworth: Distant Vision. Romance and Discovery on an Invisible Frontier, Salt Lake City: Pemberlykent Publishers, Inc., 1989, p. 153; Tihanyi Glass Katalin: The Iconoscope: Kalman Tihanyi and the Development of Modern Television, Technikatörténeti Szemle XX (1993): 173-199; Nagy Ferenc, szerk.: Magyar Tudós Lexikon, Budapest: OMIKK, 1997, 810-811; Vámos Éva: 100 éve született Tihanyi Kálmán, Technika, XL. évf. 9. szám, 1997. szeptember, 30-31; Andrew Emmerson: Rewriting History, Electronics World, 1998 november, 925-926; Bartolits István: A hírközlés története, cikksorozat, Modem Kor, VI. évf. 4., 5., 6. szám, 2000.; Tihanyi Katalin: A televízió nagy magyar úttörője, Magyar Tudomány, 2000/6, 774-784; Sipka László: Innovators and innovations, The Hungarian Quarterly, Vol. 42., Summer 2001, 20-34; Tihanyi Glass Katalin: Hetvenéves a modern televízió. A Radioszkóp, Élet és Tudomány, LVI. évf. 39. szám 2001. szeptember 28, 1225-1230; Magyar feltaláló a Világmemóriában, Magyar Tudomány, 2001/11, 1371; Tihanyi Kálmán (1897-1947) Korszakváltás a televízió történetében In: Álmok Álmodói Világraszóló Magyarok, kiállítás katalógus, I. kötet, Budapest: Millenáris Kht., 2002, 204-207; Albert Abramson: Die Geschichte des Fernsehens, Munich: Fink Verlag, 2003; Horváth Gyula: EMC kompatibilis lapos képcső - anno 1936!, Híradástechnika, Volume LIX., Január 2004/1, 52-56; Magyarok, akik a XX. századot csinálták, állandó kiállítás, Magyar Nemzeti Múzeum, 2004; Bödők Zsigmond: Tihanyi Kálmán, In: Magyar feltalálók a hírközlés történetében, Dunaszerdahely: NAP Kiadó 2006, 262-271