Tomor János (Szombathely, 1910. okt. 20. – Bp., 1979. aug. 24.): geológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1953). A bp.-i egy.-en 1934-ben kémia-természettan szakos tanári oklevelet, 1935-ben a föld- és ásványtudományokból doktori címet szerzett. Az egy. földtani tanszékén gyakornok, majd tanársegéd. 1937-1940 között a békéscsabai ev. gimn. tanára, ezzel párhuzamosan a Földtani Intézet megbízásából térképezést végzett. 1941-től a Magy.-Német Ásványolajművek Rt. muraközi, 1944-től a Magy.-Amerikai Olajipari Rt. dunántúli kőolaj- és földgázkutatásaiba kapcsolódott be. 1949-től főgeológusként irányította a dunántúli kutatásokat. 1954-től Bp.-en az Orsz. Kőolaj- és Gázipari Tröszt főgeológusa, az operatív irányítást végezte. 1950-től 1963-ig a soproni, majd a miskolci egy.-en kőolajföldtant adott elő. 1963-tól nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig a Bányászati Tervező Intézetnél a külfejtések hidrogeológiájával foglalkozott. Kutatásainak tárgya Mo. kőolajtelepeinek genetikája, sztratigráfiai és geokémiai viszonyainak vizsgálata. A magyarhoni Földtani Társ. választmányi tagja (1950-60), a Nehézipari Min. Bányászati Műszaki Tanácsának 1964-től tagja. – F. m. A Bakony dudaroszlopi „Sűrű” hegycsoportjának földtani és őslénytani viszonyai (Bp., 1934); Kőolaj- és földgázkutatások a Dunántúlon (Bp., 1957). – Irod. Csiky Gábor: T. J. (Földtani Közl., 1981: 2. sz.).