Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szept. 28. – Hanva, 1868. júl. 30.): költő, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentősebb képviselője; az MTA l. tagja (1858). Apja csizmadia volt, anyja lánykorában cseléd. Apja szüleinél nevelkedett Igriciben (Borsod vm.). Tanítója ismerte fel tehetségét. 1832 őszén került a sárospataki kollégiumba, ahol mint szolgadiák tanult. 1838-tól 1844-ig végezte felsőbb tanulmányait: bölcsészetet, jogot és teológiát. Időközben hosszabb-rövidebb ideig nemesi családoknál nevelősködött, hogy továbbtanulása költségeit előteremtse. 1844 – 1845-ben a Péchy fiúk nevelője Eperjesen. Ebben az időben ismerkedett meg Petőfivel. Hatására fokozott érdeklődéssel fordult a népköltészet felé. Barátságukról néhány költeményük is tanúskodik. 1845. dec.-től 1846 késő tavaszáig Pesten tartózkodott. Petőfi felvette az általa szervezett „Tízek Társaságá”-nak tagjai közé. Petőfivel való barátsága azonban 1848-ban megszakadt. Pesten jogot hallgatott, de nem akart prókátor lenni. Szülőföldjének egyik kis faluja, Beje meghívta papnak. Miskolcon letette a papi vizsgát és szept. végén elfoglalta a bejei papságot. Az irodalomban ekkor már neve volt. Népregék és mondák c. verseskötete (1846) jelentős sikert aratott. 1847-ben a Kisfaludy Társ. tagjául választotta. E társaság 1846. évi pályázatára írta Szuhay Mátyás c. népies hangú elbeszélő költeményét, amely Arany János Toldija mellett dicséretben részesült. Az 1848. márc.-i forradalom után indult Nép Barátjának ( Vas Gereben és Arany János lapjának) munkatársa volt. Lelkesen szolgálta a forradalom és a szabadságharc ügyét. 1848 őszén a Gömör vm.-i nemzetőrökkel együtt vonult be, s mint tábori pap részt vett a schwechati ütközetben. 1849. ápr. közepén Bejéről Kelemérre ment papnak. Máj.-ban Soldos Emíliát, egy Gömör vm.-i birtokos lányát vette feleségül. Ezután megszólalt költészetében a családi élet örömeinek és gondjainak sokféle változata: az édes otthon dicsérete, vegyülve a gyász sirámaival, minthogy egymás után (1850 és 1857) elvesztette két kisfiát (Fiam születésekor, Pünköst reggelén, Itthon vagyok…, Nyári estén, Ha…, Utolsó verseim). 1851. szept.-től haláláig Hanva község lelkipásztora. A szabadságharc bukása után eleinte nyíltan fejezte ki a nemzeti fájdalmat (A gólyához, Pusztán, Levél egy kibujdosott barátom után), de amikor A gólyához c. verse miatt a kassai haditörvényszék elé idézték és falujába internálták, kéziratait elkobozták, az önkény s a cenzúra nyomása arra késztette, hogy képes beszédben, allegóriákban, rejtett értelmű költeményekben szóljon nemzetéhez (A madár fiaihoz, Télben, Új Simeon, A sebzett szarvas, Ikarus stb.). Arany Jánoshoz élete végéig meleg barátság fűzte. Utolsó évei – félig már élőhalottan – folytonos panaszok közt teltek; a halálra való készülődéssel és öngyilkossági tervekkel. Pár hónappal halála előtt az MTA nagydíjjal jutalmazta költői munkásságát. – F. m. Népregék, népmondák (Pest, 1846); Tompa Mihály versei (I., Pest, 1847); Regék, beszélyek (Miskolc, 1852); Virágregék (Pest, 1854); Tompa Mihály versei (II., Pest, 1854); Tompa Mihály versei (I – VI., Pest, 1860 – 1863); Újabb költemények (Pest, 1866); Tompa Mihálly legújabb költeményei (Pest, 1867); Tompa Mihály Összes költeményei (I – VI. Kiadták Arany János, Gyulai Pál, Lévay József, Szász Károly, Pest, 1870); Tompa Mihály Művei (Kritikai kiadás. Kiadta Kéky Lajos. I., 1840 – 1847. Bp., 1914); Tompa Mihály Összes művei (Kéky Lajos útmutatása szerint. Bp., 1942); Tompa Mihály Levelezése (I – II. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Bisztray Gyula, Bp., 1964). – Irod. Arany János: T. M. költeményei (Koszorú, 1863); Szász Károly: T. M. (Vasárnapi Újság, 1868. jan. 5.): Lévay József: Emlékbeszéd T. M. fölött a Kisfaludy Társaságban (Pest, 1870); Tolnai Lajos: T. M. költészete (Bp., 1878); Kéky Lajos: T. M. (Bp., 1909); Váczy János: T. M. életrajza (Bp., 1913); Krúdy Gyula: Írói arcképek (I., Bp., 1957); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959); Sőtér István: Nemzet és haladás (Bp., 1963). Válogatott művei, bev. és kiadta Bisztray Gyula (Bp., 1961); Tompa Mihály levelezése (I–II. Bp., Bisztray Gyula kiadásában, 1964); Tompa Mihály válogatott versei (Bp., 1994). – Szi. Petőfi Sándor: T. M -hoz (1844); Szemere Miklós: T: hoz (1850); T. Miskához (1856); Zalár: Kelemérbe és Bejére (1850); Bulcsu Károly: T: hoz (1854); Szakál Lajos: T.-hoz mint új földes gazdához (1856); Arany János: T. sírkövére (1868); Szegény Miska sírkövére (1869); Szász Károly: T. sírján (1881); Lévay József: Gyászoló poharak (1880); T. sírjánál (1893); T. szobránál (1902).