Tóth Lajos (Kiskőrös, 1856. jún. 11. – Bp., 1926. dec. 14.): orvos, államtitkár. Orvosi oklevelét 1879-ben nyerte a bp.-i egy.-en. 1881-től a gyógyszertani tanszék tanársegédje. 1886-ban gyógyszertanból egy.-i magántanári képesítést nyert. 1890-ben kinevezték a kolozsvári egy.-re a gyógyszertan tanárává, tanszékét azonban nem foglalta el, mert a vallás- és közoktatásügyi min.-ba rendelték be, ahol utóbb államtitkár lett. Az Orsz. Közegészségügyi Tanács tagja és jegyzője, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Központi Bizottságának elnöke, de részt vett az Igazságügyi Orvosi Tanács munkálataiban is. A Markusovszky Lajos által életre hívott haladó orvosi reformgondolat követője volt. Tevékenyen részt vett a bp.-i egy. orvoskaránák modernizálásában, valamint a pécsi debreceni és szegedi egy.-ek orvoskarának megteremtésében. Jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Magyar Gyógyszerkönyv második kiadásához ő írta Balogh Kálmánnal a gyógyszerismereti részt. – F. m. A hevenyfertőző betegségek tanának átalakulása (Bp., 1884); Orvosi műszótár (Balogh Kálmánnal, Bp., 1886); Kísérletek chloroformnak bőr anlá fecskendezésével (Orv. Hetil. 1889); Mentő eljárások mérgezések eseteiben (Bp., 1891). – Irod. Grósz Emil: T. L. (Orv. Hetil. 1926. 26. sz.); Az Orvosképzés emlékszáma (különfüz. 1927); Berde Károly: T. L. emlékezete és orvosképzésünk problémái (Bp., 1936).