Tóth László (Győr, 1910. jún. 6. – Róma, 1982. márc. 22.): irodalomtörténész, egyetemi tanár műfordító. A pécsi tudományegy.-en m.- olasz szakon szerzett tanári diplomát, 1933-ban a debreceni tudományegy.-en doktorált. Doktorátusát megelőzően Rómában és Paviában is folytatott tanulmányokat. 1934-35-ben a pécsi Olasz Intézetben volt tanársegéd, 1935-től 1943-ig a római Magyar Intézet titkára volt. Miután visszatért Mo.-ra, az olasz nyelv és irodalom tanára lett a debreceni tudományegy.-en. 1946-ban Olaszo.-ba költözött. Haláláig a m. nyelv és irodalom oktatója és népszerűsítője volt a római és nápolyi egyen. Legtöbb tanulmánya a Katolikus Szemlében jelent meg. 1952-ben a Külföldi Magyar Actio Catholica főtitkárává választották. Modern olasz novella fordításai antológiában jelentek meg (1959). Emlékszőttes c.-en írta meg emlékiratait Posztumusz pro Cultura Hungarica kitüntetésben részesült (Róma, 1993. ápr. 15.). – F. m. A Janus-arcú jelenkori magyar irodalom (Róma, 1955); Magyar-olasz szólásgyűjtemény kezdőknek (Róma, 1957); adalékok a XIX. századi olaszországi magyar-tanítás történetéhez (Róma, 1959); Olasz nyelvkönyv (Róma, 1966); Emlékszőttes (München, 1976).