Török Erzsébet (Kolozsvár, 1912. nov. 15. – Bp., 1973. dec. 1.): énekesnő, Kossuth-díjas (1954), érdemes művész (1968). Az Orsz. Színészegyesület színészképző isk.-jának elvégzése után rövid ideig a Kolozsvári Nemzeti Színházban drámai szerepeket alakított. Sanzonénekesnőnek készült, énekelni Kelen Hugónál tanult, aki Bartók és Kodály dalaira, valamint a népdalra irányította figyelmét. Ösztönzést kapott Basilides Mária művészetétől is. Már a harmincas évek végétől elismerten kiváló tolmácsolója volt a népdalfeldolgozásoknak ízes m. beszédmódjával. Különösen a népballadák előadásával aratott sikereket. Fellépett a Független Színpad rendezvényein. 1941-től rendszeresen szerepelt a Magy. Rádió műsoraiban. 1950-től az Országos Filharmónia szólistája volt. A Vers és Dal Színháza (később Irodalmi Színpad) ~ és Jancsó Adrienne m. népdalestjével nyílt meg. (1956. okt. 18.). Országjáró utakat vállalt a m. népdalkincs népszerűsítésére. A televízió népdalvetélkedőjének (Röpülj, páva) zsűritagja volt. Pályája végén műsoraiban megszólaltatta a vallásos népköltészet emlékeit is (Hegyet hágék, lőtöt lépék). Utoljára 1972. okt. 22-én énekelt Kodály-műveket a Zeneak. kistermében. – Irod. Ortutay Gyula: T. E. előadóestje (Fényes, tiszta árnyék, Bp., 1973); Keszi Imre: Sirató a népdalért (Élet és Irod., 1973. 49. sz.); Benkő Samu: Egy szál virág T. E. sírjára (Utunk, 1973. dec. 21.); Szigethy Gábor: T. E. énekelt… (Kritika, 1974. 1. sz.); Kecskeméti István: T. E. (Muzsika, 1974. 11. sz.); Palotai Erzsi: T. E. (Költők, versek, találkozások, Bp., 1974); Palotai Erzsi: Egy barátság történetéből (Magy. Nemzet, 1978. 130. és 136. sz.).