Ulászló, II. (? , 1456. márc. 1. – Buda. 1516. márc. 13.): magyar és cseh király. Kázmér lengyel kir. és Albert m. kir. lányának, Erzsébetnek elsőszülött fia, Dlugos neveltje. Felesége Candalei Anna, kit 1502-ben vett el. Fia II. Lajos volt. Nagyapja révén tartott igényt a cseh és m. trónra, 1469-ben ugyan fellépett Podebrad ellen Frigyes császár biztatására, de azután tétlenül figyelte Mátyás és Podebrad küzdelmét. Az utóbbi halála után a husziták vezérének, Tovacovsky Stibornak támogatásával 1471. máj. 27-én cseh királlyá választották és aug. 22-én megkoronázták. A koronázáskor megígért Mátyás elleni fellépésre csak 1474-ben szánta rá magát, de Boroszlónál csúfos kudarcot vallott apjával együtt. 1487-ben ugyan a pápával elismertette magát cseh kir.-nak, de az országot nem tudta egyesíteni. Mátyás halála után a m. bárók azért választották meg, mert alapvető jellemvonásai gyenge uralkodóra mutattak. Választásakor a kir. hatalmát eleve súlyosan korlátozó feltételeket fogadtattak el vele: kikötötték a Mátyás által bevezetett újítások, köztük a hadiadó eltörlését, a nemeseknek „ősi jogaikba” való visszahelyezését, s a fontosabb ügyekben a döntés jogát a tanácsnak tartották fenn. Vetélytársai közül Corvin Jánostól és saját öccsétől, Jagelló Alberttől Kinizsi és Bátori István erdélyi vajda csapatai szabadították meg, Miksával a lealázó pozsonyi békében egyezett meg (1491). Helyette mások (Szapolyai István, Bakócz Tamás, Szatmári György) kormányoztak. A törökökkel 1504-ben hét évre, 1510-ben újabb három évre békét kötött. Uralkodását a bárók, Szapolyai János és a köznemesi párt harca töltötte ki. Ezalatt a parasztság helyzete súlyosbodott. A mezővárosok Mátyás idején biztatóan induló fejlődése megakadt: 1492-ben jobbágyi kilenced fizetésére kőtelezték őket. A kir. teljes passzivitásba süllyedt, ekkor ragadt rá a „Dobzse László” név (lengyel dobzse = jól van, rendben van). Uralma vége felé, 1514-ben Dózsa György vezetésével robbant ki az elviselhetetlenné vált sorsú jobbágyság felkelése. A parasztháború veresége után a parasztság teljes jogfosztását kimondó, megtorló törvényeket II. Ulászló 1514. évi decretuma tartalmazza. Fiának öröklését a Habsburgokkal kötött kölcsönös örökösödési szerződéssel és öccse, Albert, majd Zsigmond lengyel kir.-okkal kötött szövetséggel igyekezett biztosítani. Halálakor 403 000 forint adósságot hagyott hátra. – Irod. Wenzel Gusztáv: II. Ulászló magyar és cseh király házasélete (Századok, 1877); Fogel József: II. Ulászló udvartartása (Bp., 1913).