Urhegyi Emlia (Zsolna, 1909. febr. 4. – Bp., 1988. júl. 18.): nyelvész, szlavista. 1932-ben magy.-latin szakos középisk. tanári, 1938-ban szláv filológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett a bp-i tudományegy.-en. 1934- 38-ban ÁDOB (Állástalan Diplomások Orsz. Bizottsága) gyakornok, 1938-40-ben főiskolai gyakornok, 1940-41-ben gimn.-ih. tanár. 1941- 49-ben a Bp.-i Áll. Középisk. Tanárvizsgáló Bizottság elnöki hivatalába beosztott középisk. tanár. 1949-ben a bp.-i tudományegy. tanulmányi osztályán működött, 1949-50-ben tanársegéd, 1950-53-ban adjunktus, 1953-tól nyugalomba vonulásáig (1969) docens volt az egy. szláv filológiai tanszékén. Főként a magy. nyelv szlovák jövevényszavaival foglalkozott. Tanulmányai nyelvészeti folyóiratokban (főleg a Magyar Nyelvben) jelentek meg. – F. m. Turóc megye helynevei (Bp., 1939); Bernolák Antal jelentősége a tót művelődés történetében (Bp., 1942). – Irod. Gregor Ferenc: U. E. (Magy. Nyelv, 1989. 3. sz.).