Vadas Jenő (Hámor, 1857. ápr. 2. – Bp., 1922. júl. 21.): erdőmérnök. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Ak. erdőmérnöki tanfolyamát 1878-ban végezte, majd a máramarosszigeti erdőigazgatóságnál gyakornok lett. 1880-ban államvizsgát tett. 1881 – 82-ben a földművelésügyi min.-ban volt gyakornok, 1881 – 85-ben az óvízi erdőgondnokságnál (Szepes vm.) erdész. 1885-ben a vadászerdei erdőgondnokság (Temes vm.) vezető erdésze és az ott alapított erdőőri szakisk. tanára, 1886-ban főerdész és ig. tanára volt. 1891- től a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Ak.-n r. tanár erdőművelést, erdővédelem-, növény- és állattant adott elő. 1898- tól az általa szervezett központi erdészeti kísérleti állomás első vezetője. 1910-ben az az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetsége elnökévé választotta. Több külföldi tanulmányutat tett. Jelentős szakíró. Munkatársa volt az Erdészeti Lapok c. folyóiratnak és 1899-től 1918-ig szerk. az általa alapított Erdészeti Kísérletek c. folyóiratot. – F. m. Hengertábla… (Bund Károllyal és Tavi Gáborral, Besztercebánya, 1892); Szervezzük meg a magyar erdészeti kisérletügyet (Selmecbánya, 1893); A selmecbányai m. kir erdőakadémia története (Bp., 1896, franciául: 1899); Erdőműveléstan (Bp., 1898); Az árvízvédelmi füzesek telepítése és művelése (Bp., 1898, franciául is: 1899 és 1903); Az akácfa monográfiája (Bp., 1911, franciául és németül is); Magyarország erdészete. Az erdészeti kísérletügy Magyarországon (Bund Károllyal, Selmecbánya, 1914); Erdészeti kísérletek (Selmecbánya, 1915). – Irod. V. J. (Erdészeti L. 1922); Róth Gyula: Emlékbeszéd V. J. volt főisk. tanár szobránál (Erdészeti L. 1930).