Vajda Dezső (Bp., 1922. szept. 29. – Bp., 1989. márc. 26.): színész; operaénekes (basszus), érdemes művész (1982). A színészmesterséget részben magánúton, részben a bp.-i Színművészeti Akad.-n tanulta. 1945-től a Szakszervezeti Központ színházával járta az országot; 1949-1951 között a debreceni Csokonai Színház művésze és énekes (operett) szólistája. 1952-től haláláig az Állami Déryné (Nép) Színház magánénekese. Bécsben is többször vendégszerepelt. Kiváló drámai színész volt: Shakespeare Hamletjének Poloniusa; Szophoklész Antigonéjának karvezetője; Ibsen Nórájában Rank doktor; remek humorral formálta Kacsóh Pongrác János vitézének francia királyát. Meggyőzően komédiázott operaszerepeiben is, nagyszerű buffobasszus volt. – F. sz. még: Ozmin (Mozart: Szöktetés a szerájból); Basilio (Rossini: A sevillai borbély); Kecál, házasságközvetítő (Smetana: Az eladott menyasszony); Don Pasquale (Donizetti: címszerep); Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Dulcamara (Donizetti: Szerelmi bájital); Zsupán (J. Strauss: Cigánybáró); Pomádé király (Ránki György- Károlyi Amy: címszerep). – Irod. V. D. (nekrológ, Muzsika, 1989. 5. sz.).