Vajda Gyula (Kaposvár, 1843. máj. 14. – Kolozsvár, 1909. márc. 26.): történész, piarista, egyetemi tanár. Teológiai tanulmányait Nyitrán végezte el, s 1868-ban szentelték pappá. Tanári oklevelét a bp.-i egy.-en 1873-ban szerezte meg, s ugyanott doktorált 1878-ban. Vidéken, majd 1874-től Bp.-en tanított. 1879-ben a bp.-i egy.-en magántanárrá képesítették. 1883-tól a bp.-i egy.-en magántanár. 1896-ban ny. r. tanár a művelődéstörténeti tanszék élén. – F. m. Városaink befolyása a közműveltségre. 1000 – 1301 (Bp.-i kegyesrendi főgimn ért. 1878); A váradi regestrum, 1209 – 1235 (Bp., 1880); Erdély viszonya a postához és a római császárhoz mint magyar királyhoz a nemzeti fejedelemség korszakában (Kolozsvár, 1891). – Irod. Bíró Vencel: V. Gy. (Magyar piaristák a XIX. és XX, században. Szerk. Balanyi György, Bp., 1942.)