Vályi-Nagy Tibor (Debrecen, 1912. márc. 19. – Siófok, 1969. aug. 21.): orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1953). A debreceni tudományegy.-en vegyész- (1930–32), majd orvostanhallgató volt, orvosdoktori oklevelet szerzett (1938). Közben 1933-tól externista a Kémiai Intézetben, ill. a Gyógyszertani Intézetben. 1938-tól haláláig a debreceni tudományegy. orvoskarán, ill. az önállóvá vált orvosi egy.-en dolgozott. 1941-ben behívták katonának, 1942-től hivatásos állományú repülőorvos volt. 1944. júl.-ban méregtan tárgykörból magántanárrá habilitálták. Részt vett a m. nemzeti ellenállási mozgalomban. 1944. dec.-ben a nyilasok letartóztatták. Sopronkőhidára hurcolták, majd Németo.-ba deportálták. 1945. ápr.-ban szabadult s a debreceni Hadifogolyátvevő Parancsnokságon orvosszázadosként dolgozott. 1949-től az egy. Gyógyszertani Intézetének ig.-ja, egy.-i tanár, 1960–63-ban egyidejűleg a Kísérletes Orvostudományi Kutató Intézet antibiotikum osztályának vezetője volt. Közben több tanulmányúton vett részt (Bécs, 1940–41; Berlin, 1942–43; Cambridge, 1948; New York, 1962, vendégprofesszor). A m. antibiotikumkutatás egyik kiemelkedő személyisége. Felfedezte a Primycin nevű antibiotikumot. Elsők között foglalkozott a daganatellenes kemoterápiás szerek biokémiai hatásmechanizmusának vizsgálatával. Neves kutatógárdát nevelt. Számos tudományos közleménye jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. Szerencsétlenség következtében a Balatonban vesztette életét. – Irod. Holczinger László: V.-N. T. (Magy. Onkológia, 1970. 1. sz.).