Vándor Iván, eredeti nevén Várady Ilona (Debrecen, 1882. máj. 23. – Bp., 1962. ápr. 29.): író. A Magyar Irónők Körének alapítója és elnöke. Első tárcacikke a Budapesti Hírlapban jelent meg 1905-ben. Munkatársa volt a Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap, Új Idők, Az Ujság, Magyar Lányok és az Én Újságom c. lapoknak. Főleg ifjúsági műveket, könnyű szórakoztató regényeket írt. Fordított kalandregényeket. – F. m. Köd kisasszony és egyéb elbeszélések (Bp., 1908); Balassa Bálint szerelmei (elb., Bp., 1917); A megváltó ismeretlen (r., Bp., 1925); Petrőczy Kata Szidónia (ifjúsági r., Bp., 1926); A Sólyomház (r.-trilógia, Bp., 1928 – 33); A költő (Kisfaludy Károly életregénye, Bp., 1931); Melitta hét apja (r., Bp., 1934); Délibáb (elb., Bp., 1942); Beethoven ifjúsága (r., Bp.; 1943).