Varga Gyula (Szentendre, 1902. szept. 4. – Bp., 1973. nov. 11.): orvos, fül-orr-gégész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952). Oklevelet a pécsi egy.-en szerzett (1928). Közben a kórbonctani intézetben és a gyermekklinikán dolgozott. 1928-tól 1930-ig a bp.-i István Kórházban gyakornok, 1932-ben fül-orr-gégész szakvizsgát tett, 1930–1950 között a Szabolcs u.-i Kórház fül-orr-gégeosztályán segéd-, majd alorvos, tudományos munkatárs, 1945-től osztályvezető főorvos volt. 1950–51-ben a Kútvölgyi úti Kórházban főorvos, 1951-től 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig a bp.-i orvosi egy. Fül-Orr-Gége Klinikájának igazgatója volt. Megszervezte a Fül-Orr-Gégészet Szakcsoportot s ellátta főtitkári, illetve elnöki teendőit, főszerkesztője volt a Fül-Orr-Gégegyógyászat c. szaklapnak. Kiemelkedő a nagyothallás megelőzésével és gyógyításával foglalkozó munkássága. Kutatta a zajártalmakat és a Manière-betegség kérdéseit. Nevéhez fűződik a hallásjavító műtétek mo.-i meghonosítása. Mintegy 60 közleménye, több könyve jelent meg. – M. Fül-orr-gégebetegségek (oroszból fordítás, Bp., 1951); Fül-orr-gégegyógyászat (tankönyv, Bp., 1960); A fül, az orr és a gége kór- és gyógytana (Bp., 1965); Szemelvények a magyar fül-orr-gégészet történetéből (Fül-Orr-Gégegyógyászat, 1973. 19. sz.). – Irod. Ribári Ottó: Dr. V. Gy. (Orv. Hetil., 1974); Ribári Ottó: Dr. V. Gy. emlékére (Fül-Orr-Gégegyógyászat, 1975. 21. sz.).