Várnai Vilmos (Gödöllő, 1909. febr. 10. – Bp., 1986. febr. 21.): újságíró. 1927-ben érettségizett. Textilmunkásként dolgozott Újpesten, kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1929-től a Pesti Izraelita Hitközségnél volt tisztviselő. A 30-as évek fordulóján kezdett publikálni különböző lapokban, folyóiratokban, részt vett az Írások c. irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztésében. 1935-től a Friss Újságnál, majd 1936-tól a Hétfői Naplónál belső munkatárs. 1935-ben megjelent Útszéli zsoltárok c. verseskötetéért és cikkeiért több ízben ítélték el sajtóvétség útján való izgatás címén. 1939-1940-ben Párizsban élt. Hazatérte után kitanulta a nyomdászmesterséget. 1942-től munkaszolgálatos volt. 1944 végén átszökött a szovjet csapatokhoz, s 1945 tavaszán hazatért. Néhány nappal ezután hadifogolytáborba vitték és Arhangelszkbe került. Ott részt vett különböző hadifogolyújságok készítésében, színdarabokat stb. írt. 1947-ben tért haza. Újságíróként dolgozott. 1948-ban a Hadifogoly Híradó szerk.-je volt. 1948 végétől 1949 elejéig egyidejűleg dolgozott az Igaz Szónál és a Kisiparos Újságnál. 1949-től 1950-ig a Szabadságharcos szerk.-je. 1950-től a Magyar Nemzetnél tördelőszerk., olvasószerk, felelős szerk. volt. 1953 elején szilenciumra ítélték. Ezután rövid ideig a Csillag c. folyóirat munkatársa, majd 1954-ben visszakerült a Magyar Nemzethez tördelő szerk.-nek, 1956 októberéig. 1957 februárjában a M. Rádió szerk.-je, később az Aktuális Főszerkesztőség h. vezetője lett, majd 1960-tól főszerkesztő. 1970 májusáig, nyugdíjazásáig, ezután 1983-ig főmunkatársként dolgozott. 1962-től a MUOSZ (Magy. Újságírók Orsz. Szövetsége) választmányának tagja. Kitüntetései: Aranytoll (1978), Ezüst Antenna (a Magyar Rádió Elnökségétől, 1979). – Irod. Nekrológok: Rádió Újság, 1986. febr. 24.-márc. 2.; Magy. Nemzet, 1986. márc. 13.; Népszabadság, 1986. márc. 13.