Vass Elemér (Bp., 1887. jún. 28. – Tihany, 1957. dec. 9.): festő. Az Iparművészeti Isk.-ban Pap Henrik növendéke volt, majd Francia-és Olaszo.-ban járt tanulmányúton. 1912- től szerepelt kiállításokon. A háborúban hadifestőként működött, ekkor készült munkáit 1918-ban a Nemzeti Szalonban mutatta be. 1920-ban Hollandiába ment és 1928-ban Amszterdamban rendezett gyűjteményes kiállítást. Főként Olaszo.-ban és D-Franciao.-ban élt. 1921-től 1932-ig hat ízben az Ernst Múz.-ban rendezett kollektív kiállítást, 1936- és 1938-ban a Fränkel Szalonban mutatta be gyűjteményes anyagát, 1935-ben Zebegényben telepedett le. Finom, szürkés tónusú képein ekkor Szőnyi István és Berény Róbert hatása érezhető. 1921-ben a Műcsarnok kitüntetését, 1922-ben Fränkel-díjat nyert. A háborúban sok műve elpusztult. 1946-tól Tihanyban dolgozott. Itt érett egyénivé művészete, ekkor bontakozott ki kolorizmusa, színeinek ragyogó, eleven ereje. Posztimpresszionista stílusát Matisse és a hasonló jellegű m. törekvések alakították. Többnyire tájképeket és csendéleteket festett. 1957-ben nagy sikerű kiállítást rendezett Bp.-en a Csók Galériában, 1966-ban Veszprémben volt emlékkiállítása. Több művét őrzi az MNG. – Irod. Szíj Rezső: V. E. emlékkiállítása Veszprémben (Művészet, 1966. 10. sz.).