Verancsics Antal (Sebenico, 1504. máj. 29. – Eperjes, 1573. jún. 15.): bíboros, esztergomi érsek, humanista történetíró. Dalmáciai család fia. Nagybátyja, Statileo János erdélyi püspök neveltette Mo.-on és Paduában. Előbb a Szapolyai-ház diplomatája, majd 1549-ben a Habsburgok szolgálatába állt. 1550-ben egri kanonok, szabolcsi főesperes, utóbb esztergomi olvasókanonok és pornói apát lett. 1553-ban pécsi püspökké nevezték ki és egy követség élén Konstantinápolyba küldték. Négyéves alkudozásai eredménytelenek maradtak; hazatérése után 1557-től egri püspök. 1567-től ismét portai követ; 1568. febr. 17-én Szelim szultánnal megkötötte a drinápolyi békét. 1569-től esztergomi érsek, 1572-től kir. helytartó. 1573. jún. 5-i bíbornoki kinevezése hírét már nem érte meg. Kora humanistáival levelezett, latin verseket írt. Nagyszabású kortörténeti művet tervezett Mo.-ról. Ez csak vázlatosan, töredékeiben készült el, de anyaggyűjtéséből sok fennmaradt. – M. Összes munkái (I – XII. Kiadta Szalay László és Wenzel Gusztáv, Pest, 1857. Bp., 1875). – Irod. Szalay László: Verbőczi István és V. A. Adalékok a magyar nemzet történetéhez… (Pest, 1859); Acsády Ignác: V. és Szerémi (Irod. tört. Közi. 1894); Sörös Pongrác: V. A. élete (Esztergom, 1898).