Vértes O. József (Törökszentmiklós, 1881. márc. 24. – Bp., 1953. dec. 3.): pszichológus, gyógypedagógus. 1900 – 04 között a bp.-i egy. bölcsészkarán tanult, tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd az állanti – gyógypedagógiai lélektani laboratóriumban Ranschburg Pál asszisztense, 1909-től 1920 ig az ideges gyermekek budai állami intézetének szervezője, majd ig.-ja. 1922-ben nyugdíjba vonult. 1932-ben a szegedi egy.-en magántanári képesítést nyert, később c. rk. egy.-i tanár. Szerk. a Pedagógiai Pszichológiai Könyvtárt. Tudományos működésének főbb eredményei közé tartozik milieu-lélektana, az egységes gyógyító pedagógia meghatározása, új gyógyító pedagógiai tipológia és az ideges gyermek gyógyító pedagógiájának kidolgozása. – F. m. Das Wortgedächtnis im Schulkinderalter (Leipzig, 1912); A gyógyító pedagógia fogalma és köre (Bp., 1915); Begriffbestimmung der Heilpädagogik auf psychologischer Grundlage (Langensalza, 1918); Das Gedächtnis der Blinden (Leipzig, 1920); Süketnéma gyermekek emlékezete (Bp., 1929); Hisztériás gyermekek (Bp., 1930); Behalten und Vergessen des Kindes (Leipzig, 1931); Milieu és gyermeki lélek (Bp., 1932); Nervöse Kinder (Paderborn, 1934); Az ingerlékeny gyermek (Bp., 1941); Sonderartige Kinder (Basel, 1953).