Vető Lajos, piszkok (Kondoros, 1904. okt. 17. – Bp., 1989. szept. 22.): evangélikus püspök. Teológiát Sopronban (1924-28), Berlinben és Tartuban (Eszto., 1929-31) hallgatott. 1928-ban szerzett ev. lelkészi oklevelet, Pécsett 1935-ben vallástudományból egy.-i doktorátust, 1953-ban Pozsonyban az ev. teológiai akadémia tiszteletbeli doktorává avatta. Medgyesegyházi (1928-29) és szolnoki (1931-1937) segédlelkészi, ill. helyettes lelkészi szolgálata után Diósgyőri-vasgyári (1937-1948), nyíregyházi (1948-1952) lelkész és a Tiszai Ev. Egyházkerület püspöke, 1952-től 1967-ben történt nyugdíjba vonulásáig Bp.-Budavári lelkipásztor és az újonnan szervezett Északi Ev. Egyházkerület első püspöke. Egy ideig a Mo.-i Egyházak Ökumenikus Tanácsának ügyvezető elnöke, a Magyar Bibliatanács elnöke, az Orsz. Béketanács elnökségi tagja, a Hazafias Népfront Elnökségi Tanácsának tagja, 1953-1971 között ogy.-i képviselő. Tagja volt a Nemzetközi Lélektani Társaságnak. Aktív békemozgalmi és népfront-tevékenységéért több kitüntetésben részesült. – F. m. A modern pszichoterápia főirányai (Sopron, 1933); Inwiefern ist der Rechtfertigungsglaube noch lebendig in den evangelischen Gemeinden? (Berlin, 1936); A gyermek lelke (Győr, 1943); Tapasztalati valláslélektan (Bp., 1966). – Irod. Nagy Gyula: Dr. V. L. (Lelkipásztor, 1989. 10. sz.); Dr. V. L. püspök (Ev. Élet, 1989. 41. sz.).