Vigh Gyula (Mindszent, 1889. aug. 9. – Bp., 1958. szept. 25.): geológus, paleontológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1953). A bp.-i tudományegy.-en 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett földtanból és őslénytanból, és ugyanakkor kinevezték az egy.-re tanársegédnek. 1914-ben a Földtani Intézethez került, és itt munkálkodott 1952-ig időközben h. ig.-i minőségben, majd a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda főgeológusának nevezték ki. Innen ment nyugdíjba 1957-ben. 1936-ban a debreceni tudományegy.-en magántanári képesítést nyert. Élete fő feladatául a mezozoos képződmények kutatását választotta, főleg a Dunántúli-középhegység jura- és triászkori képződményeinek kérdései foglalkoztatták. Jelentősek gyakorlati műszaki földtanikutatásai is; nevéhez fűződik az úrkuti mangán- és a Bagamér környéki vasérckutatás, a veszprémi, szekszárdi, pécsi vízkérdés megoldása. – Irod. Noszky Jenő: V. Gy. emlékezete (Földtani Közl. 1960. 2: sz.).