Vinkler János (Királydaróc, 1886. szept. 13. – Pécs, 1968. febr. 7.): jogtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1928). A bp.-i egy.-en 1909-ben jogtudományi, 1910-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1912-ben gyakorlati bírói vizsgát tett, 1916-ban perjogból magántanárrá képesítették. 1933 máj.-tól szept.-ig Marburgban és Lipcsében a német igazságügyi szervezetet és peres eljárást, valamint az egy.-i oktatást tanulmányozta. 1909-10-ben a bp.-i V. ker.-i járásbíróságon, 1910-11-ben a bp.-i büntető törvényszéken, ill. a bp.-i kereskedelmi és váltótörvényszéken, 1911-12-ben bp.-i törvényszéken joggyakornok, 1912-16-ban a pécsi püspöki joglíceum ny. rk., 1916-22-ben ny. r. tanára. 1922-től nyugalomba vonulásáig (1956) a pécsi tudományegy.-en a magyar polgári törvénykezési jog ny. r., majd egy.-i tanára, 1927-28-ban a pécsi egy. Jog- és Államtudományi Karának dékánja. 1939-40-ben az egy. rektora volt. Fő kutatási területe a polgári perjog, melyben Magyary Géza koncepcióját fejlesztette tovább. Behatóan foglalkozott a magyar alkotmány- és jogtörténettel is. – F. m. Peregyezség (Bp., 1915); A magyar igazságszolgáltatási szervezet és polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1938-ig 1-2. (Pécs, 1921-27); Az igazság a polgári perben (Bp., 1929); Magyary Géza r. tag emlékezete (Bp., 1933); A jog, a jogviszony, perjogviszony (Bp., 1936); A bírói határozatok (A magyar polgári perjog főbb kérdései. Bp., 1953).