Vitális Sándor (Selmecbánya, 1900. ápr. 13. – Bp., 1976. jún. 21.): geológus, egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1954), Kossuth-díjas (1951). ~ István geológus fia. 1917-ben beiratkozott a bp.-i tudományegy.-re. 1922-ben természetrajz–földrajz szakon végbizonyítványt kapott, 1923-ban bányageológiai értekezéssel doktori oklevelet szerzett. A szegedi tudományegy.-en Mo. hidrogeológiája tárgykörből magántanári képesítést nyert (1942). 1922-től 1946-ig a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vállalati geológusaként Pécs, Komló, Kátász (1922–24), Szászvár (1925–27) környékén és Ausztriában (1928) irányította a vállalat szénkutatásait. Utóbb a vállalat központjában a földtani osztályt vezette (1929–46) az államosításig. 1946-ban megbízták az országos méretű szénkutatás megszervezésével és írányításával. Hat éven át változó hivatali beosztásban eleinte a szén, később valamennyi ásványi nyersanyag kutatását irányította. 1952-ben hamis vádak alapján letartóztatták, 1954-ben rehabilitálták és kinevezték a bp.-i tudományegy. alkalmazott földtani tanszékének tanárává. Nyugalomba vonulásáig (1971) vezette egy.-i tanszékét. Földtani és vízföldtani kutatásai mellett bányatelepek, városok, iparművek ivó- és ipari vízellátásával foglalkozott. Nevéhez fűződik a sikondai és pünkösdfürdői hévvíz és a kisterenyei ásványvíz feltárása. Az országos szénkutatás és szénvagyonfelmérés mellett irányításával indult meg a radioaktív anyagok hazai kutatása, a recski érckutatás bentonitlelőhelyeinek kutatása és feltárása. Kezdeményezésére indult meg az ország földtani újratérképezése és hidrogeológiai térképezése. Szorgalmazta a Nagyalföld addig viszonylag elhanyagolt területének vízsgálatát. A szakmunkás- és szakemberképzésben is közreműködött. Elsősorban gyakorlati szakember volt, számos társadalmi feladatot vállalt. Mo. szinte minden fontos geológiai, hidrogeológiai és műszaki földtani problémájával foglalkozott. Sokoldalú szakirodalmi munkássága jelentős részben publikálatlan szakvéleményekből áll, közzétett munkáinak száma meghaladja a százat. – Több mint húsz szakbizottság tagja, illetőleg elnöke volt. Az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület emlékérmeinek tulajdonosa. – F. m. Magyarország kőszénkészlete (kézirat, 1948); Sikondafürdő és környéke hidrogeológiai viszonyai (Hidrológiai Közl., 1933); Salgótarján megyei város vízellátása (Hidrológiai Közl., 1938); Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyai (Hidrológiai Közl., 1941). – Irod. Berczik Árpád: Dr. V. S. (Hidrológiai Közl., 1977. 2. sz.); Székely László: Dr. V. S. (Bányászat, 1977. 2. sz.); Végh Sándorné: V. S. emlékezete (Földtani Közl., 1977).