Vitkovics Mihály (Eger, 1778. aug. 25. – Pest, 1829. szept. 29.): író, a népies műköltészet kezdeményezőinek egyike. Szerb származású pap fia. Tanulmányait Egerben és Budán végezte. 1801-ben Pesten telepen dett le. A budai görög keleti szentszéknek, a Marczibányi, majd a Zichy családnak volt jogtanácsosa. 1805-től Pesten ügyvéd, irodájában volt jurátus többek között Deák Ferenc is. Otthonában rendezett és sok neves író által látogatott irodalmi estéi hozzájárultak a pesti irodalmi centrum kialakításához. Hű barátja Kazinczy Ferencnek; Horvát Istvánnal és Szemere Pállal a pesti triász tagja. Kazinczy hatására csatlakozott a nyelvújításhoz, mértéktartásával és nyelvtisztítási törekvéseivel szerzett nagy érdemeket. Meséit és verseinek gyűjteményét 1817-ben jelentette meg. Színműveket is írt. A népdal művelését elsőként kezdte. 1821-től jelentek meg népdalkísérletei; szerb népdalokat is fordított. Kármán Fannyját szerb nyelvre fordította. – F. m. Vitkovics Mihály meséji és versei (Pest, 1817); Vitkovics Mihály művei (I-III., Bp., 1879). – Irod. Kosztolányi Zoltán: V. M. élete és írói működése (Bp., 1901); Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp. 1927). – Szi. Horváth István: V. M. barátomhoz (vers)