Wagner Richárd (Kecskemét, 1905. márc. 21. – Szeged, 1972. ápr. 1.): geográfus, klimatológus, egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1967). Oklevelét a szegedi tudományegy.-en szerezte (1929), majd Münchenben tanult (1929–30), 1931-ben Szegeden doktorált. Tanársegéd, 1938-tól adjunktus a földrajzi tanszéken. 1946-ban meteorológiából, 1947-ben általános földrajzból magántanárrá habilitálták. 1947-től intézeti tanár, 1953-tól 1972-ig tanszékvezető egy.-i tanár, 1957–58-ban dékán. Számos szakbizottságban tevékenykedett, így a Szegedi Alföldkutató (1928–45), az MTA Földrajzi Főbizottság (1950–61), a Botanikai (1950–54), a Meteorológiai Bizottságban. (1960–72). Szerk. a szegedi Acta Climatologicát (1959–72). A szegedi egy.-en megszervezte az éghajlattani tanszéket. Kutatásai a természetes és mesterséges növényállomány mikroklimatológiai viszonyainak tisztázására, valamint az ipari üzemek környezetvédelmi kérdéseire irányultak; ennek során új, nagy pontosságú mérőműszereket, ill. mérési módszereket vezetett be. – F. m. A magyar Alföld szélviszonyai (Szeged, 1931); A világegyetem és a föld (Bp., 1942); A Körösök és a Maros csapadékviszonyai (Szeged, 1943); Légkörtan és klimatológia (Bp., 1951); A különböző ökológiai viszonyú területek mikroklímamérési módszerei (Bp., 1955); Éghajlattan (társszerzőkkel, Bp., 1968).