Walkó László (Eperjes, 1874. okt. 24. – Solymár, 1943. nov. 9.): bőrszobrász, író. 1890 körül budai és pesti házak kapuzatának díszítőfaragásait végezte, de művészi törekvései mindinkább a bőrmintázás felé vonzották, ezért 1894-ben Bécsben Victor Klöpfer műtermében dolgozott, majd 1895 – 96-ban Münchenben telepedett le. Hamburgban Georg Hulbe, á historizáló neoreneszánsz európai hírű mestere alkalmazta. 1896-ban visszatért Bp.-re. A Ferenc József jubileumi díj elnyerése után újabb külföldi tanulmányutat tett. A század végén a művészete iránti érdeklődés hiánya miatt pályát cserélt, s mint színműírónak több darabja színre került: A száműzött (1898), Báró és Ballerina (1901). 1899-ben a képviselőház könyvtárában Szabó Ervin irányítása mellett dolgozott. 1905-től szerk. a Budapesttől-Velencéig című útikönyvsorozatot, mely 1912-ig 3 kiadást ért el. A későbbi években a képviselőház gazdasági hivatalában működött, a Tanácsköztársaság bukása után visszavonult, élete hátra levő részében írt, rajzolt. – Irod. Valkó Arisztid: Adalékok Hulbe magyarországi tanítványának működéséhez (Művészettört. Ért. 1967. 1. sz.).