Wallesz Jenő (Balassagyarmat, 1871. szept. 22. – Bp., 1943. aug. 23.): újságíró, író. Négy középisk. elvégzése után lakatosságot tanult; egy ideig nevelősködött azután újságírói pályára lépett. 1894-től az Üstökös szerkesztőségének tagja, 1898 – 1900-ban a Magyar Géniusz, később az Új Század segédszerk.-je, majd a Népszava, a Pesti Napló, 1910-től Az Újság belső munkatársa, 1927- től 1943-ig főmunkatársa. 1908 – 15-ben A Hét segédszerk.-je. Néhány regénye és egy verskötete is megjelent. – F. m. A mulató Budapest (Bp., 1898); Botú (versek, Bp., 1899); Egy hadimilliomos keservei (r., Bp., 1917); A párt asszonya (r., Bp., 1918); Fehér lelkek (r., Bp., 1928); Az új ember (elb., Bp., 1843).