Weiner Leó (Bp., 1885. ápr. 16. – Bp., 1960. szept. 13.): zeneszerző, Kossuth-díjas (1950, 1960), kiváló művész (1953). Bp.-en Koessler János tanítványa. Egy éven át mint a Vígopera korrepetítora működött. 1906 – 1907 között a Fodor Zeneisk. tanára volt. 1908-tól a Zeneak.-n tanított, 1912-től mint rendes tanár. 1922-től csak kamarazenetanítással foglalkozott. 1928-ban karmester nélküli kamarazenekart szervezett, mely az ő irányítása mellett működött. 1957-ben vonult nyugalomba, de egy évig még ezután is tanított a főisk.-n. Az új m. zene konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője. Zeneszerzői munkásságán kívül pedagógiai működése is nagy jelentőségű. Nevéhez fűződik többek között a „Weiner-” és a „Komlós-” (ma „Bartók”-) vonósnégyes együttesének képzése. Több díj nyertese (Coolidge-díj stb.). – F. m. zenekari művek (Szerenád, 1906; Farsang, 1907; Katonásdi, 1924; Concertino zongorára és zenekarra, 1923; Szvit, 1931; 1. divertimento, 1934; Pasztorál fantázia és fuga; 1938; 2. divertimento, 1938; 3. divertimento, 1950; Változatok egy magyar népdal felett, 1949; Toldi, szimfonikus költemény, 1952 stb.); kamarazene (i. vonósnégyes, Eszdúr, 1906; a. vonósnégyes, fisz-moll, 1921; 3. vonósnégyes, G-dúr, Pasztorál fantázia és fuga, 1938; D-dúr hegedűszonáta, 1911, mint hegedűverseny, 1950; fisz-moll hegedűszonáta, 1918, mint hegedűverseny, 1957; Ballada klarinétra és zongorára, 1911; Románc gordonkára, 1921; stb.); zongoraművek (Három zongoradarab, 1910, zenekari változata: Preludio, notturno e scherzo diabolico, 1950; Passacaglia, 1936; zenekarra 1955; Magyar parasztdalok, 5 sorozat, 1932, 1934. 1937. 1950. 1950. utóbbi kettőnek zenekari változata is van, 1951; Húsz könnyű kis darab a zongorázó ifjúság számára, 1948; Magyar népi muzsika az ifjúság számára, 1952 stb.); kísérőzene Vörösmarty Csongor és Tünde c. művéhez (1923 és a belőle készült zenekari szvit); zenekari átiratok J. S. Bach, Liszt, Bartók, Schubert műveiből, cadenziák Beethoven zongoraversenyeihez stb. – Írásai: Az összhangzattan előkészítő iskolája (Bp., 1908); Elemző összhangzattan (Bp., 1943); A hangszeres zene formái (Bp., 1954). – Irod. Gál György Sándor: W. L. (Új Zenei Szle, 1955. 7 – 8. sz.); Gál György Sándor: W. L. életműve (Bp., 1959); Mihály András: W. L. születésének 75. évfordulójára (Muzsika, 1960. 4. sz.); MoInárAntal: W. L. emlékezete (Muzsika, 1960. 11. sz.); Legány Dezső: A magyar zene krónikája (Bp., 1962).