Werner Alajos (Tiszakécske, 1905. júl. 14. – Budakeszi, 1978. nov. 8.): r. k. pap, zenetörténész, egyházkarnagy. 1928-ban Szombathelyen szentelték pappá. Fölszentelése előtt is, után is járt tanulmányúton Rómában. Bár mindig is a szombathelyi egyházmegye tagja maradt, 1936-ban a fővárosba került, ahol Harmat Artúr, Bárdos Lajos, Forrai Miklós tanártársaként 1950-ig gregorián énekgyakorlatot, egyházi népéneket, szertartástant, egyháztörténetet, egyház-zeneirodalmat és latint tanított az egyházzenei tanszakon megszüntetéséig (1950). Fáradhatatlan munkára, a vallásos világnézet megalkuvást nem tűrő terjesztésére vállalkozott Szombathelyen is, Bp.-en is. A római előírások szellemében scholát szervezett, ugyanis a r. k. egyházi éneklési gyakorlat a szoprán-alt szólamok énekeltetése a fiúgyermekhangokat részesítette előnyben. 1947-től a Regnum Marianum hitoktatóközpontban lakott. 1948-ban pápai kamarásként házfőnökké választották. 1951-től a Központi Papnevelő Intézetben tanított, majd Máriaremetén lelkészkedett. Az Orsz. Magy. Cecília Egyesület ig.-i címét viselte, és a júliusi kántorképző tanfolyamokon éveken át tanított, 1967-ben letartóztatták a második Regnum-per vádlottjaként. 1968-ig volt börtönben, ott írta meg Mercedes-misé-jét a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére. Kiszabadulása után már nem bírta a máriaremetei kántori szolgálatot ellátni. Aranymiséje 1978. jún. 18.-án volt. – M. Adoramus Te, Christe; De profundis (motetták). – Írásai: A szombathelyi püspöki könyvtár zenei ritkaságai (Vasi Szle, 1930. 4. sz.); Az éneklő egyház (Szombathely, 1937); Musica sacra és a magyar kultúra (Magy. Zenei Almanach, Bp., 1944); Éneklő élet (Bp., 1947); Cantus cantorum (Bp., 1948); Hozsanna! (átdolg. kiad., Bárdos Lajossal, Bp., 1973). – Irod. W. A. halálára (Új Ember, 1978. nov. 16.); Eltemették W. A.-t (Új Ember, 1978. dec. 1.).