Wesselényi Miklós, 1945-ig br. (Kolozsvár, 1911. márc. 17. – Bp., 1980. máj. 14.): újságíró, író. ~ Miklós (1796-1850) dédunokája, Fedor Ágnes író, újságíró férje. 1936-ban a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en állam- és jogtudományi doktori oklevelet, 1937-ben a párizsi École des Sciences Politiques-on politikatudományi oklevelet szerzett. 1938-1939-ben a Pesti Napló, 1939-1944-ben a Magyar Nemzet munkatársa, majd külpolitikai rovatvezetője. Mo. német megszállása (1944. márc. 19.) után következetes németellenes magatartása miatt bujkálni kényszerült. 1945-től ismét a Magyar Nemzet munkatársa, valamint társszerk.-je Zsolt Bélával a Haladás c. hetilapnak. 1946-1947-ben a párizsi m. követség sajtóattaséja. Tagja volt a párizsi békeszerződést előkészítő bizottságnak. 1947-től a kezdeményezésére alakult Magyar Külügyi Intézet ig.-ja és a Magyar Külügyi Társaság titkára. 1949-ben a Rajk László elleni per kapcsán mindkét tisztségéből leváltották. 1951-1953-ban az OSZK, 1953-1957-ben az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa. 1957-1959-ben az Esti Hírlap főmunkatársa, 1959-től nyugalomba vonulásáig a Budapester Rundschau munkatársa, majd h. főszerk.-je. Nyugdíjazása után a Magyarország c. hetilap állandó külső munkatársa volt. Része volt abban, hogy a Szent Korona visszakerült Mo.-ra. – F. m. A Harmadik Birodalom keletkezése (Bp., 1936); Osztály és osztályharc (Bp., 1939); Keresztmetszet (gondolatok, tanulmányok, Bp., 1942); Félúton… (elb., Bp., 1943); Atlantiszi harangszó (tanulmányok, Bp., 1946); A Harmadik Birodalom bukása (Bp., 1947)