Weszelszky Gyula (Szlatina, 1872. máj. 10. – Bp., 1940. jún. 20.): kémikus, gyógyszerész, radiológus. 1893-ban a bp.-i egy.-re iratkozott, ahol 1895-ben gyógyszerészmesteri oklevelet kapott, majd Lengyel Béla mellett a II. sz. kémiai intézetben mint tanársegéd, utóbb adjunktusként működött. 1898-ban, miután bölcsészdoktori oklevelet is szerzett, a Magyar Gyógyszerész Egylet meghívta gyógyszerészgyakornoki tanfolyama előadójának. 1907-től 1937-ig a tanfolyam vezetője. 1912-ben anorganikus kémiából egy.-i magántanárrá képesítették, 1918-ban az egy. radiológiai intézetének vezetésével bízták meg. Kutatásainak nagy része a radioaktivitás körébe tartozik. Emanációmérő módszerével (1911) a forrásvizek emanációtartalmát vizsgálta. A radioaktív sugárzás gyógyhatásával és ásványvízelemzésekkel is foglalkozott. Mint a Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának elnöke, a bp.-i hévvizek juvenilis eredetének egyik legnagyobb hirdetője volt. – F. m. A keszthelyi Hévíz tó termékeinek chemiai vizsgálata (Bp., 1911); A budapesti hévvizek radioaktivitásáról és eredetéről (Bp., 1912); A radioaktivitás (Bp., 1917); Chemia. Gyógyszerész tankönyv (Bp., 1917); Rádium és atomelmélet (Bp., 1925); A juvenilis vizekről (Bp., 1927). – Irod. Gáspár Margit: W. Gy. A magyar kémiai irodalom bibliográfiája (I., Bp., 1931. II., Bp., 1957); Emszt Kálmán: W. Gy. emlékezete (Hidrobiológiai Közl. 1940); Weber Dezső: W. Gy. emlékezete (Magy. Gyógyszertud. Társ. Ért. 1940).