Weszely Ödön (Pest, 1867. aug. 23. – Bp., 1935. márc. 6.): pedagógus, egyetemi tanár. A bp.-i egy.-en szerzett tanári oklevelet 1889-ben. 1890-től Bp. különböző isk.- iban tanított, 1906-tól 1910-ig a belvárosi reálisk. ig.-ja. A tanítók továbbképzésére megszervezte a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumot és azt vezette (1911 – 17). 1917-től a pozsonyi, majd pécsi, 1935-től a bp.-i egy.-en a pedagógia ny. r. tanára. Megalapítója volt a Népművelés (1906), szerk.-je a Magyar Paedagógia c. folyóiratnak (1907 – 12). Irodalmi működését irodalomtörténeti és esztétikai értekezésekkel kezdte, majd áttért a neveléstanra. Eklektikus irányú pedagógiája a hagyományos nevelési célrendszert próbálta egybehangolni a polgári reformpedagógia mérsékelt irányainak eszközrendszerével. – F. m. A modern pedagógia útjain (Bp., 1909); Bevezetés a neveléstudományba (Bp., 1923); A korszerű nevelés alapelvei (Bp., 1935). – Irod. Sármándi-Schmidl Sándor.: Két nagy magyar pedagógus halála (Pedagógiai szeminárium, 1935. 4. sz.); Faragó László: W. Ö. (Athenaeum, 1935); Halasy-Nagy József: W. Ö. emlékezete (Pannónia, 1935); Kornis Gyula gyászbeszéde W. (Ö. ravatalánál (Magy. Paedagogia, 1935); Simon Vendel: W. Ü. pedagógiája (Pécs, 1937); Jankovits Miklós: Nagy magyar nevelők. W. b. (Nemzeti Népoktatás, 1939.)