Wilde János (Bp., 1891. jún. 2. – Dulwich, London mellett, 1970. szept. 13.): művészettörténész, egyetemi tanár. Tanulmányait a bp.-i egy.-en kezdte (1909). Még 1910-ben magyarra fordította Adolf von Hildebrand: A forma problémája c. művét. 1914–1920 között a bp.-i Szépművészeti Múz.-ban dolgozott, 1916-tól a bécsi egy.-en tanult, doktorált 1918-ban. Hazatérte után múz.-i segédőr. Közreműködött a magántulajdonban levő muzeális becsű műtárgyak zár alá vételében. 1920-ban Bécsbe utazott, 1921-ben hozzákezdett Gesammelte Schriften címmel Max Dvořák írásainak és előadásainak kiadásához. Az ötkötetes munkát Karl-Maria Svoboda osztrák művészettörténésszel 1929-ben fejezte be. Közben a Kunsthistorisches Museumban 1923–1938 között segédőr. Tanulmánya jelent meg a bécsi Jahrbuchban (1930), amelyben Antonello da Messina San Cassianói oltárát rekonstruálta. Foglalkozott a festmények röntgenvizsgálatával, a bécsi múz. röntgenlaboratóriumot rendezett be számára. 1939 tavaszán Angliába költözött, ahol a National Galeryben dolgozott. 1940-ben Kanadába vitték, de barátai közbenjárására 1941-ben visszatérhetett Angliába és folytatta tudományos tevékenységét. 1949-ben jelent meg A. E. Pophammal együtt írt katalógusa a windsori királyi gyűjtemény 15. és 16. sz.-i olasz rajzairól. Különösen jelentősek Michelangelo művészetével kapcsolatos kutatásai (British Museum Michelangelo rajzainak katalógusa, 1953). 1947-ben a londoni egy.-en a Courtauld Institute előadója, 1948-tól h. ig.-ja, 1950-től nyugalomba vonulásáig (1958) egy.-i tanára. – F. m. Zwei Modelle Michelangelo's für das Juliusgrab (Jahrbuch, Wien, 1928); Ein ungeachtetes Werk Giorgiones (Jahrbuch der Königlich Preussischen Kunstsammlungen, Berlin, 1931); Michelangelo's „Victory” (Oxford, 1954); Michelangelo's Designs for the Medici Tombs (The Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, 1955); The Decoration of the Sixtine Chapel (Oxford, 1958); Italian Paintings and Drawings at 56 Princes Gate (London, 1969); Venetian Art from Bellini to Titian (Oxford, 1974).