Zichy Aladár, gróf (Nagyláng, 1864. szept. 4. – Bp., 1937. nov. 16.): politikus, miniszter. ~ Nándor fia. A katolikus néppárt vezére, a Károlyi Sándor gr. által vezetett agrárius csoporttagja, 1893-tól főrendiházi tag; két ízben a főrendiház jegyzője. 1896 – 1901 és 1905 – 1918 között néppárti programmal ogy -i képviselő, 1903-tól a néppárt elnöke. 1905-ben az ellenzék vezérlő bizottságának tagja. 1906. ápr. 8-tól 1910. jan. 17-ig és 1917. aug. 18-tól 1918. okt. 23-ig a kir. személye körüli, 1917. jún. 15-től aug. 18-ig horvát-szlavón-dalmát tárcanélküli miniszter a Wekerle-kormányban. Részt vett a nagybirtokosok csoportja által megindított és a nagygazdák által támogatott szövetkezeti mozgalom irányításában. A Dunántúli Keresztény Fogyasztási Szövetkezeti Központ alapítója, amely két évtizedes működése után egyesült a Hangya Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási Szövetkezettel. Részt vett a Tanácsköztársaság elleni szegedi ellenforradalmi mozgalomban. 1919. aug. 4-től a szegedi Magyar Nemzeti Bizottság elnöke. 1927-től felsőházi tag, a legitimisták egyik vezetője. A Szent István Társulatnak 1925- től, a Hangya Szövetkezetnek 1925 – 34 között elnöke volt. – Irod. Katona Jenő: Z. A. gr. (Korunk Szava, 1937).