Kezdőlap

Zigány Zoltán (Székesfehérvár, 1864. febr. 10.Bp., 1921. febr. 8.): író, pedagógus, a századforduló után a radikális tanítómozgalom egyik vezető alakja. Előbb kereskedelmi isk. tanár, majd polgári isk. ig. volt. Egyik alapítója a Társadalomtudomány Társ -nak, a Huszadik Század és az Új Korszak c. haladó szellemű folyóiratok szerk. bizottsági tagja. Részt vett a Polgári Radikális Párt pedagógiai programjának kidolgozásában. A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején a Néptanítók Lapját szerk. 1919-ben írt utópisztikus pedagógiai regényében a szocialista neveléseszmény törekvéseit vázolja. A Tanácsköztársaság bukása után állását vesztette, a vizsgálat alatt szívtrombózisban meghalt. A mezőgazdasági többtermelés okfejtő történetének tervezetét a Közgazdasági Társ. pályadíjjal tüntette ki. – F. m. A pinceszövetkezetekről (Boros Károllyal Bp., 1899); Gyakorlati útmutatás a szederfa és selyemhernyó tenyésztésére (Bp., 1900); A választójog reformja és a magyarság jövője (Jászi Oszkárral és Rácz Gyulával, Bp., 1908); Népoktatásunk reformja (Bp., 1913). – Irod. Z. Z. (Auróra, 1921. febr.); Szende Pál: Z. Z. El nem mondott halotti beszéd (Világosság, 1921. febr. 16. sz.); Simon Gyula: Z. Z. (Köznevelés, 1964. 22. sz.); Bihari Mór: Z. Z., a radikális tanítómozgalom vezetője (Ped. Szle, 1964. 11. sz.).