Zipernovszky Ferenc (Bp., 1883. júl. 29. – Bp., 1957. febr. 10.): gépészmérnök. Oklevelét 1905-ben a bp.-i műegy.-en szerezte, majd két évig az elektrotechnikai tanszéken tanársegéd. 1909-ben a Ganz Villamossági Gyárhoz szerződött, majd 1911-től a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára cég mérnöke, főmérnöke, 1925 – 45 között ig.-ja. Sokoldalú munkásságának eredményei az első mo.-i szabadtéri, nagyfeszültségű transzformátor- és kapcsolóállomás, az első teljesen automatizált kazánüzem (1934) és az első előregyártott vasbeton vezetéktartó oszlopok. Találmányai közül jelentősek a hitelesítő és ellenőrző energiafogyasztásmérők. Munkásságának fő területe azonban a világítástechnika, melynek nemzetközileg elismert szakembere volt. 1927-ben megszervezte a Világítástechnikai Állomást, ez volt a második ilyen intézmény Európában. 1947-től világítástechnikai szakértőként működött. Jelentős a szabványosítás terén kifejtett munkássága is. – F. m. A Világítástechnikai Állomás műtködése és a világítástechnika általános fejlődése 1933 – 34-ben (Bp., 1934); A természetes és mesterséges világítás kapcsolatai az építészetben (Bp., 1942); A fluoreszkáló fénycső jelentősége… (Bp., 1951). – Irod. Gregor Aladár: Z. F. (Villamosság, 1957. 1 – 2. sz.); Lonkai Ferenc: Z. F. (Elektrotechnika, 1957. 1 – 2. sz.); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958).