Zolnay László (Bp., 1916. márc. 16. – Bp., 1985. jún. 8.): régész, a történelemtudományok doktora (1984). A bp.-i egy.-en latint és történelmet hallgatott, 1938-ban filozófia-esztétika-művészettörténet tárgyakból doktori oklevelet szerzett. A Franklin Társulat könyvkiadójában lektor, a Tükör c. folyóiratnál segédszerk., 1939-től a Friss Újság munkatársa. 1941-től a lapot kiadó Általános Nyomda és Grafikai Rt. cégvezetője, majd ügyvezető ig.-ja. 1949-ben rövid ideig a rádió munkatársa, majd ugyanebben az évben a budavári ásatásoknál alkalmazták. 1951-ben szakmai nézeteit kifogásolva elbocsátották. 1952-ben az egri múz.-ban dolgozott, 1953-tól az esztergomi Balassi Bálint Múz. ig.-ja; rendezte az esztergomi Keresztény Múz., a Kincstár és a Vármúz. anyagát is. 1960-tól a Művészettörténeti Dokumentációs Központ, 1961-től a Bp.-i Történeti Múz. főmunkatársa. Fontosabb ásatásai: a budaszentlőrinci pálos kolostor, a budai nagy zsinagóga, a XIII. sz.-i királyi szálláshely. 1967-től a budai várpalota területén folytatta ásatásait, 1974-ben felszínre hozta a budavári gótikus szoborleletet. – F. m. Buda középkori zsidósága (Bp., 1968); Ünnep és hétköznap a középkori Budán (Bp., 1975, 1985); A budavári gótikus szoborlelet (Szakál Ernővel, Bp., 1976); Kincses Magyarország (Bp., 1977); A magyar muzsika századaiból (Bp., 1977); Az elátkozott Buda. Buda aranykora (Bp., 1982); Hírünk és hamvunk (visszaemlékezések, Bp., 1986).