Zrínyi Miklós, gróf (Ozaly, 1620. máj. 1. – Csáktornya, 1664. nov. 18.): költő, hadvezér és politikus. ~ György horvát bán és Széchy Magdolna fia. A grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. 1636-ban itáliai tanulmányútján megismerkedett az itáliai művészettel és az olasz irodalommal. Hazatérve dunántúli és horváto.-i családi birtokainak védelmében, családja hagyományait követve állandó és kérlelhetetlen harcot folytatott a török ellen. 1646-ban Horváto. kapitánya. Zala vm. főispánja 1664-ig. 1647-ben a törökök elleni légrádi győzelme jutalmaként horvát bán. De ~ látta, hogy a Habsburg uralom a törökök elleni harcot akadályozza, ezért szembefordult a bécsi udvarral, nemzeti pártot szervezett, melyet a Habsburg kormányzat és m. hívei egyre nagyobb ellenszenvvel figyeltek, s 1655-ben megakadályozták nádorrá választását. 1661-ben ~ a bécsi udvar tiltakozása ellenére a Muraköz védelmére felépítette Új Zrínyivárat (Új-Zerinvár), s visszaverte a török támadásokat. 1663 – 64-ben átmenetileg elfoglalta Berzencét, Babócsát, Szigetvárat, bevette Pécset és felgyújtotta az eszéki török hadihidat. A nagyvezér seregével ÚjZrtnyivár ellen vonult, s miközben Montecuccoli seregével tétlenül nézte, a várat elfoglalta és levegőbe röpítette. A háború a lehangoló vasvári békével végződött. Pusztán feltételezés tárgya lehet, hogy az elkeseredett ~ valóban gondolt-e Habsburg-ellenes szervezkedésre, mint ahogy öccse, ~ Péter és társai az ún. Wesselényi-féle összeesküvést hozták létre a továbbiakban; ~t ugyanis egy vadászat alkalmával egy vadkan megölte. A 17. sz.-i magyarirodalom legnagyobb alakja, a központosított nemzeti királyság híve és megvalósításának harcosa volt. Életének fő célja, politikai elgondolása az volt, hogy a török kiűzését fegyverrel magának a magyar népnek kell kezdeményeznie, ugyanakkor erőt kell képviselnie a Habsburgok ellen is. Politikai elképzeléseinek megfogalmazását adja az 1645 – 46 telén írt Szigeti Veszedelem c. nagy eposza, amelyben hősi halált halt dédapja emlékét örökítette meg. Úgy ábrázolja a m. történelemnek ezt az elmúlt nagy eseményét, hogy a jelennek szóljon, sőt a jövő útjait is egyengesse. A kitűnően szerkesztett hőskölteményt felező tizenkettősökben, ún. Zrínyi-versszakokban írta. Az eposz és ~ lírai költeményei Adriai tengernek Syrenaia… címmel (Bécs, 1651) jelentek meg nyomtatásban. Hadtudományi munkáiban (Tábori kis trakta, 1646 – 48, Vitéz hadnagy, 1650 – 53) a korszerű hadviselés elveit fektette le. Amikor végérvényesen csalódott a bécsi udvarban, a Mátyás király életéről való elmélkedések (1656 – 57) c. munkájában a nemzeti uralkodó eszményt állította példaképül kortársai elé. Legnagyobb hatású politikai röpiratában, Az török áfium ellen való orvosságban (1661 – 62 telén írta) az állandó m. hadsereg felállítását sürgette. Prózai művei kéziratban terjedtek és már a maguk korában is nagy hatásúak voltak. – M. Zrínyi Miklós költő művei (szerk. Négyesy László, Bp., 1914); Zrínyi Miklós prózai művei (szerk. Markó Árpád, Bp., 1939); Zrínyi Miklós levelei (Bp., 1950); Zrínyi Miklós válogatott művei (Magy. Klasszikusok szerk. Bán Imre, Bp., 1952); Zrínyi Miklós hadtudományi munkái (Bp., 1957); Zrínyi Miklós összes művei (I – II., szerk. Csapodi Csaba és Klaniczay Tibor, Bp., 1958). – Irod. Arany János: Z. és Tasso (Bpesti Szle, 1859); Thury József: A Zrínyiász (Irod. tört. Közl. 1894); Széchy Károly: Gróf Z. M. (I – V,-; .Bp., 1896 – 1902); Kardos Tibor: Z. M., a XVIII.-ik század világában (Irod. tört. Közl. 1932); Jenei Ferenc: Z. M. (Bp., 1964); Klaniczay Tibor: Z. M. (Bp., 1964); Perjés Géza: Z. M. és kora (Bp., 1965). – Szi. Kölcsey Ferenc: Z. dala (1830); Z. második éneke (1838); Jósika Miklós: Z. a költő (r., Pest, 1843); Szász Károly: Z. a költő (költői elb., Pest, 1862); Jókai Mór: Erdély aranykora (Pest, r., 1852); Sík Sándor: Z. (1923); Laczkó Géza: Német maszlag, török áfium (r., Bp., 1918); Harsányi Zsolt: Szólalj, szólaj virrasztó (r., Bp., 1934); Juhász Gyula, Babits Mihály, Illyés Gyula, Jánosy István versei stb.