Zsámboky János, Zsámboki, Sámboki, Johannes Sambucus (Nagyszombat, 1531. jún. 1. – Bécs, 1584. jún. 13.): történetíró, orvos, kartográfus, polihisztor. Bécsben, Wittenbergben, Strassburgban, Párizsban végezte tanulmányait. Paduában 1553-ban Oláh Miklós költségén orvostudományt tanult, 1557-ben Bolognában egy.-i tanár, 1564-től Bécsben Miksa és Rudolf császárok udvari orvosa és történetírója. A Duna-táji filológus humanizmus egyik kimagasló képviselője. Szoros kapcsolatai voltak francia és német tudósokkal, írókkal. Számos nyelven írt és beszélt. Európa-szerte ismert kézirat- és könyvgyűjteményének hatalmas anyaga alapján – amely a bécsi Nationalbibliothekba került – szövegkritikai kutatásokat végzett. Kisebb monografikus munkái mellett több értékes forrásmunkát tett közzé. Így az addig legteljesebb Janus Pannonius-kiadást (1569), Ransanus magyar történeti munkáját (1558). A teljes Bonfini-kiadáshoz kiegészítést írt. A magyar vonatkozású történeti munkák kiadásával jelentős szolgálatot tett az ország külföldi megismertetése érdekében. Sajtó alá rendezte a Corpus Juris Hungarici első kiadását is (1581). Mo.-ról és Erdélyről több térképet készített. – Irod. Illésy János: S. J. történetíróról (Századok, 1899); Orbán János: S. J. (Szeged, 1916); Gulyás Pál: S. J. könyvtára (Bp., 1941); Nagy magyar orvosok (Bp., 1954); Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora (Bp., 1955); Varga László: S. J. emblémái (Bp., 1964); Gerstinger, H.: Aus dem Tagebuch des kaiserlichen Hofhistoriographen J. S. (1531 – 1584) (Wien, 1965).