Zsigmondy Richárd (Bécs, 1865. ápr. 1. – Göttingen, 1929. szept. 23.): magyar származású Nobel-díjas (1926) kémikus. Egy: i tanulmányait Bécsben, majd Münchenben folytatta. Kezdetben organikus kémiával foglalkozott. Doktori értekezését is e témakörből írta (Beiträge zur Synthese von Indenderivaten, München, 1890). Utóbb rövidebb ideig Berlinben dolgozott A. Kundt fizikus mellett. Innen a grazi Technische Hochschulére került, mely magántanárává képesítette. 1897 – 1907 között magántanárként a jénai egy.-en adott elő s egyidejűleg a Schott üveggyár tudományos munkatársa volt. 1908-tól haláláig a göttingeni egy.-en az anorganikus kémia tanára. Munkásságának súlypontja a kolloidkémia, főként az anorganikus kolloidkémia területére esik. Ily vizsgálatokra szerkesztette 1903-ban H. Siedentopf német optikussal ultramikroszkópját, mellyel a fénymikroszkóppal már nem látható részecskék is észlelhetők. Ultramikroszkópos vizsgálatai nemcsak azt bizonyították, hogy a kolloid-aranyoldatokban és az aranyrubin üvegekben különálló aranyrészecskék vannak, hanem azt is, hogy az oldatokkal ellentétben a kolloidoldatok optikailag heterogén rendszerek. Résultramikroszkópjával (1913) az említett részecskék megszámlálását is lehetővé tette. Magyarázatát adta, hogy a vörös aranyszol színe neutrális sók hatására miért válik kékké. Megállapította, hogy fehérjék védőhatására az aranyszol koagulációja bármely szakaszban megállítható. A kolloid-állapotváltozások törvényszerűségeire vonatkozó kutatásai közvetve is termékenyek voltak; számos neves kémikus figyelmét terelte a gélek állapotváltozásainak és szerkezetének vizsgálatára. Nevéhez fűződik a kolloidkémiai és biológiai vizsgálatokban használt membrán- és ultraszűrők feltalálása is. – F. m. Zur Erkenntnis der Kolloide (Jena, 1905); Kolloidchemie (Leipzig, 1925); Kolloidforschung in Einzeldarstellungen (P. A. Thiessennel, I – II., Leipzig, 1925); Über feinporige und neue Ultra filter (Zeitschr. f. angewandte Chemie, 1926). – Irod. Leffler Béla: Beszélgetés Zs. professzorral a kémiai Nobel-díj nyertesével (Nemzeti Újság, 1926. dec. 25.); H. Freundlich: R. Zs. (Chemische Berichte, 1930. 63. sz.); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958); J. Reitstötter: R. Zs. als Mensch und Lehrer (Jenaer Rundschau, 1966. 6. sz.).