MEGGONDOLATLAN FOGADALOM
VOTUM TEMERE SUSCEPTUM

EGY KATONA GYÓNÁSA
MILITIS CONFESSIO

[ARNOLDUS, CORNELIUS]

ARNOLDUS
Isten hozott, Cornelius, már ezer esztendeje nem láttalak.

CORNELIUS
Légy üdvözölve te is, szeretett barátom.

ARNOLDUS
Már nem is reméltük, hogy hazatérsz! Hol jártál ilyen sokáig?

CORNELIUS
A pokolban.

ARNOLDUS
Nem is olyan valószínűtlen, amit mondasz, olyan elhanyagolt a külsőd, olyan sovány és sápadt vagy.

CORNELIUS
Az igazság az, hogy Jeruzsálemből jövök, és nem a holt lelkek birodalmából.

ARNOLDUS
Melyik isten vagy milyen szél hajtotta arra vitorládat?

CORNELIUS
Mi vitt oda másokat, megszámlálhatatlan tömegben?

ARNOLDUS
A balgaság, ha nem tévedek.

CORNELIUS
Megrovásod tehát nemcsak engemet illet.

ARNOLDUS
Mit kerestél ott mégis?

CORNELIUS
Azt, hogy pórul járjak.

ARNOLDUS
Azt itthon is megtalálhattad volna. Van ott legalább valami, amit érdemesnek találtál arra, hogy megnézze az ember?

CORNELIUS
Hogy az igazat megvalljam, majdnem semmi. Mutogatnak ugyan néhány régi emléket, de egyiknek a hitelességében sem bízom, talán csak úgy találták ki őket, hogy odacsalogassák az együgyűeket és hiszékenyeket. Sőt, úgy látom, azt sem tudják biztosan, hogy közelebbről hol feküdt Jeruzsálem.

ARNOLDUS
Hát mit láttál?

CORNELIUS
Mindenütt nagy barbárságot.

ARNOLDUS
Nem tett semmivel szentebbé ez az út?

CORNELIUS
Sőt sok tekintetben hitványabbá.

ARNOLDUS
Hát gazdagabbá?

CORNELIUS
Sőt levetkőztetett, vedlett kígyónál is jobban.

ARNOLDUS
És nem bánod, hogy ilyen hosszú utat vállaltál magadra hiába?

CORNELIUS
Nem szégyellem, mert sok társam van a balgaságban, és nem bánom, mert már úgyis hiába bánnám.

ARNOLDUS
Hát semmi haszonnal nem járt számodra ez a nehéz zarándokút?

CORNELIUS
Dehogynem, sokkal.

ARNOLDUS
Bökd ki hát végre!

CORNELIUS
Hogy ezentúl kellemesebben fogok élni.

ARNOLDUS
Talán mert kellemes visszaemlékezni az elmúlt bajokra?

CORNELIUS
Az is valami, de még nem minden.

ARNOLDUS
Hát még más jutalmat is nyertél?

CORNELIUS
Bizony úgy van.

ARNOLDUS
Ugyan mit?

CORNELIUS
Azt, hogy ahányszor csak kedvem szottyan, nagy gyönyörűséget szerezhetek magamnak is, másoknak is füllentéseimmel, amikor összejöveteleken, lakomákon úti kalandjaimat fogom elmesélni.

ARNOLDUS
Szóval nem jártál minden eredmény nélkül.

CORNELIUS
Meg aztán nem kisebb gyönyörűségem telik abban, amikor másokat hallok füllenteni olyasmiről, amit nem hallottak soha, nem is láttak. S ezt olyan biztonsággal teszik, hogy mikor a szicíliai bolondságoknál^[1] is nagyobb hazugságokat mesélnek, maguk is meg vannak győződve róla, hogy színigaz minden szavuk.

ARNOLDUS
Különös gyönyörűség. A veszett fejsze nyele legalább, amint mondani szokás.

CORNELIUS
Még mindig valamivel okosabb, mint amit azok tesznek, akik hitvány zsoldért a katonaságot, minden bűn iskoláját keresik fel.

ARNOLDUS
De nem valami nemes dolog a hazugságban gyönyörködni.

CORNELIUS
Még mindig valamivel nemesebb, mint emberszólással szórakozni és szórakoztatni, vagy akár a kockajátékon időt és pénzt vesztegetni.

ARNOLDUS
Ebben kénytelen vagyok neked adni igazat.

CORNELIUS
Hanem még más haszonnal is járt az utam.

ARNOLDUS
Éspedig?

CORNELIUS
Ha akad egy testi-lelki jó barátom, aki hasonló esztelenségre készül, figyelmeztetni tudom már, hogy otthon maradjon, mint ahogyan a hajósok, akik már hajótörést szenvedtek, intik a tengerre készülőket, hogy milyen veszélyt kell kikerülniök.

ARNOLDUS
Bárcsak engem is idejében figyelmeztettél volna!

CORNELIUS
Csak nem mentél te is keresztül ugyanezen a betegségen? (Csak nem estél te is hasonló nyavalyába?)

ARNOLDUS
Én is megjártam Rómát és Compostellát.^[2]

CORNELIUS
Teremtő Isten! Legalább az a vigasztalásom megvan, hogy te is osztozol balgaságomban. Miféle Minerva volt az, aki ilyen elhatározást ültetett a szívedbe?

ARNOLDUS
Nem Minerva, hanem maga Moria,^[3] hiszen szép, fiatal feleségem van otthon, meg gyermekeim és népes házam, amelyről nekem kellett volna gondoskodnom, amelyet két kezem munkájával kell nap mint nap táplálnom.

CORNELIUS
Csakugyan komoly ok lehetett az, ami kedveseidtől elszakított. Mondd el, kérlek.

ARNOLDUS
Szégyellem elmondani.

CORNELIUS
Előttem ne szégyelld, hiszen tudod, hogy én is ugyanabban a cipőben járok.

ARNOLDUS
Iddogáltunk néhányan szomszédok. Mikor felhevültünk a bortól, valamelyikünk kijelentette, hogy szándékában áll elzarándokolni Szent Jakabhoz, egy másik meg azt mondta, hogy Szent Péterhez. Egyre-másra fogadkoztak a többiek, hogy velük tartanak. Végül is elhatározták, hogy mindnyájan elmennek. Én, hogy ne nézzenek kevésbé jó cimborának, magam is megígértem, hogy elmegyek velük. Akkor aztán azon kezdtünk vitatkozni, hogy hová menjünk inkább, Rómába vagy Compostellába. Határozatba ment, hogy Isten hírével mindkét helyre elzarándokoljunk, s már másnap induljunk.

CORNELIUS
Megfontolt határozat, méltóbb, hogy borba írják, mint ércbe.

ARNOLDUS
Erre hatalmas kupa járt körben, sorra hörpintettünk belőle, így pecsételtük meg fogadalmunkat.

CORNELIUS
Újszerű szertartás. De vajon megadatott-e mindnyájatoknak, hogy épségben hazatérjetek?

ARNOLDUS
Mindnyájunknak, kivéve hármat, akik közül az egyik még odaútban halt meg, ránk bízva, hogy az ő nevében is üdvözöljük Pétert és Jakabot. A másik Rómában pusztult el, és meghagyta nekünk, hogy adjuk át hitvesének és gyermekeinek utolsó üdvözletét. A harmadikat Firenzében hagytuk, siralmas egészségi állapotban. Gondolom, azóta már megtért a Paradicsomba.

CORNELIUS
Olyan jámbor ember volt?

ARNOLDUS
Ellenkezőleg: a legnagyobb gazember.

CORNELIUS
Hát akkor miért gondolod, hogy a Paradicsomba került?

ARNOLDUS
Mert a tarisznyája csak úgy duzzadt a búcsúcéduláktól.

CORNELIUS
Értem. De hosszú az út a mennyországig, s amint hallom, nem is nagyon biztonságos a rablók miatt, akik a levegőég középső régióját tartják megszállva.

ARNOLDUS
Ez igaz, csakhogy ő eléggé fel volt szerelve okmányokkal.

CORNELIUS
Milyen nyelven voltak ezek írva?

ARNOLDUS
Latinul.

CORNELIUS
Akkor hát biztonságban van.

ARNOLDUS
Biztonságban, hacsak nem botlik egy olyan angyalba, aki nem tud latinul. Mert akkor vissza kell mennie Rómába, új bullát kieszközölni.

CORNELIUS
Hát ott halottak számára is árulnak bullát?

ARNOLDUS
De még mennyire!

CORNELIUS
Figyelmeztetlek, ne fecsegj valami meggondolatlanságot, mert a falnak is füle van.

ARNOLDUS
Én ugyan nem ócsárolom a búcsúcédulákat, csak nevetem cimborám balgaságát, aki minden más tekintetben a leghaszontalanabb semmirekellő volt, de üdvössége horgonyát inkább pergamenlapba vetette, mintsem törekvései megjobbításába. De mikor részeltetsz már minket abban a gyönyörűségben, amit az imént említettél?

CORNELIUS
Ha alkalom adódik, rendezünk majd egy kis borozgatást, meghívunk rá néhány hozzánk illő embert, ott aztán versenyt füllenthetünk, s kölcsönös hazugságainkkal egymást szórakoztathatjuk, amíg csak jólesik.

ARNOLDUS
Nem bánom, tegyünk így.

[HANNO, THRASYMACHUS^[4]]

HANNO
Honnan jössz, barátom? Úgy mentél el, mint Mercurius,^[5] most meg Vulcanusként térsz vissza.

THRASYMACHUS
Mit beszélsz nekem Vulcanusról meg Mercuriusról?

HANNO
Mintha szárnyad támadt volna, amikor elmentél, most pedig sántítasz.

THRASYMACHUS
Így szoktak megjönni a háborúból.

HANNO
Mi közöd neked a háborúhoz? Félénkebb vagy te az őznél!

THRASYMACHUS
A zsákmány reménye bátorságot öntött belém.

HANNO
Szóval gazdag zsákmánnyal térsz haza?

THRASYMACHUS
Ellenkezőleg. Üres tarisznyával.

HANNO
Akkor legalább kevésbé voltál megrakodva súlyos málhával.

THRASYMACHUS
Ezzel szemben bűnökkel terhelten térek vissza.

HANNO
Bizony nehéz a málhád, ha igazat mond a próféta, aki ólomnehéznek nevezi a bűnt.

THRASYMACHUS
Több gaztettet láttam és követtem el ott, mint azelőtt egész életemben.

HANNO
Tehát akkor tetszik neked a katonaélet?

THRASYMACHUS
Nincs ennél bűnösebb és veszedelmesebb!

HANNO
Mi jut hát eszükbe azoknak, akik zsoldért, sőt egyesek még ingyen is, úgy rohannak a háborúba, mintha lakomára indulnának.

THRASYMACHUS
Nem tudom másként elképzelni, mint hogy gonosz fúriák űzik őket, teljesen kiszolgáltatják magukat az ördögnek és ennek a nyomorúságnak, saját vesztükbe rohannak.

HANNO
Úgy látszik, mert becsületes dolgokra semmi áron nem lehet rávenni őket. De mondd el inkább, hogy folyt le a csata, és ki győzött.

THRASYMACHUS
Akkora volt a csatazaj, a zűrzavar, a trombiták harsogása, a kürtök bömbölése, a lónyerítés, a katonák ordítozása, hogy nem is láthattam, mi történik, azt is alig tudtam, hol vagyok én magam.

HANNO
Hogyan van az mégis, hogy mások, ha visszatérnek a háborúból, olyan részletesen tudnak mindent ecsetelni, ki mit mondott, mit tett, mintha mindenütt békés nézőkként lettek volna jelen.

THRASYMACHUS
Azt hiszem, azok szörnyen hazudnak. Én arról tudok, mi történt a sátramban, de arról végképp nincs tudomásom, miként folyt le maga a csata.

HANNO
Talán azt sem tudod, hol sántultál le?

THRASYMACHUS
Alig. Úgy segítsen engem ezután Mars isten! De mégis, valószínűleg egy kődarab vagy egy ló patája sebesített meg a térdemen.

HANNO
De én tudom, hogy történt.

THRASYMACHUS
Tudod? Elmondta talán valaki?

HANNO
Nem, csak sejtem.

THRASYMACHUS
Mondd hát!

HANNO
Mikor gyáván meg akartál szökni, orra buktál, és egy kövön törted össze a térdedet.

THRASYMACHUS
Itt haljak meg, ha nem találtad fején a szöget! Éppen úgy volt, ahogy sejtetted.

HANNO
Menj akkor most haza, és mesélj hőstetteidről a feleségednek.

THRASYMACHUS
Ő bizony nem fog dicshimnuszt zengeni, ha ilyen üres kézzel megyek haza.

HANNO
De hogy fogod megtéríteni, amit raboltál?

THRASYMACHUS
Már régen megtérítettem mindent.

HANNO
Kinek?

THRASYMACHUS
Szajháknak, kocsmárosoknak, meg azoknak, akik kockajátékon elnyerték tőlem.

HANNO
Ahogy katonához illik. Ez így rendben is van: ebül szerzett jószág vesszen is el ebül. De remélem, a szentségtöréstől tartózkodtatok?

THRASYMACHUS
Egyáltalán nem. Ebben a háborúban semmi sem volt szent. Nem kíméltünk sem egyházi, sem világi vagyont.

HANNO
Hogyan fogod ezt jóvátenni?

THRASYMACHUS
Azt mondják, amit a háborúban követnek el, azt nem kell jóvátenni. Minden, ami itt történik, jogos.

HANNO
A hadijog szerint?

THRASYMACHUS
Jól mondod.

HANNO
De ez a jog legnagyobb jogtalanság. Téged nem a hazaszeretet vitt a háborúba, hanem a zsákmány reménye.

THRASYMACHUS
Nem tagadom, de úgy gondolom, kevesen mennek oda szentebb elhatározással.

HANNO
Az is valami: nagy tömeggel együtt csinálni esztelenséget.

THRASYMACHUS
A prédikátor azt hirdette a szószékről, hogy ez igazságos háború.

HANNO
A szószékről nem szoktak hazudni, ami azonban igazságos a fejedelemnek, az nem feltétlenül igazságos neked.

THRASYMACHUS
Az írástudóktól hallottam, hogy mindenkinek szabad a maga mesterségéből élnie.

HANNO
Szép kis mesterség! Lakóházakat felgyújtani, templomokat kirabolni, szent életű hajadonokat megbecsteleníteni, szegényeket kifosztani, ártatlan embereket meggyilkolni.

THRASYMACHUS
A mészárosokat azért fizetik, hogy levágják az állatot. Miért hibáztatod hát a mi mesterségünket, mikor minket azért fogadnak fel, hogy embert öljünk?

HANNO
Nem aggódtál amiatt, hová kerülne a lelked, ha a háborúban pusztulnál el?

THRASYMACHUS
Nemigen. Inkább jó reménnyel voltam, mert Szent Borbála^[6] kegyeibe ajánlottam magam.

HANNO
És oltalmába vett?

THRASYMACHUS
Úgy láttam, bólintott valamelyest.

HANNO
Mikor láttad? Reggel?

THRASYMACHUS
Nem. Vacsora után.

HANNO
Akkor valószínűleg már úgy láttad, a fák is táncolnak az erdőben.

THRASYMACHUS
Hogy kitalál mindent ez az ember! De a legfőbb reménységem Szent Kristófba^[7] helyeztem, akinek a képe előtt mindennap ájtatoskodtam.

HANNO
A sátorban? Hogy kerültek oda szentek?

THRASYMACHUS
Szénnel a ponyvára rajzoltuk őket.

HANNO
Akkor hát nem faszent ez a szénnel rajzolt Kristóf. De tréfán kívül: nem látom, hogyan tudsz ekkora bűnöktől megtisztulni, még ha Rómába mégy is.

THRASYMACHUS
Tudok egy rövidebb utat.

HANNO
Melyik az?

THRASYMACHUS
Elmegyek a domonkosokhoz.^[8] Ott olcsón elintézem azokkal, akiknek ilyesmire felhatalmazásuk van.

HANNO
A szentségtörést is?

THRASYMACHUS
Ha magát Krisztust raboltam volna ki, sőt ha nyakát szegtem volna is! Olyan hatásosak a búcsúcéduláik, hogy minden bűn alól feloldozást adhatnak.

HANNO
Ez rendben volna, ha ugyan Isten is hozzájárul ehhez a bűnbocsánathoz.

THRASYMACHUS
Inkább attól tartok, az ördög nem járul hozzá, Isten ugyanis lényege szerint irgalmas.

HANNO
Kit választasz majd ki magadnak gyóntatóul?

THRASYMACHUS
Azt, akiről úgy látom, a legarcátlanabb, és leginkább híjával van a józan észnek.

HANNO
A zsák hogy megtalálja a maga foltját... Ha az majd feloldoz, tisztán veszed-e magadhoz az Úr testét?

THRASYMACHUS
Miért ne? Ha szennyes bűneimet az ő csuklyájába szórtam, megszabadultam azok súlyától. A többi annak a gondja, aki feloldoz.

HANNO
Honnan tudod, hogy feloldoz?

THRASYMACHUS
Tudom.

HANNO
Miből gondolod?

THRASYMACHUS
Mert kezét a fejemre teszi, és mormol valamit.

HANNO
Hátha éppenséggel a nyakadba varrja összes bűneidet, amikor kezét fejedre téve ezt mormolja: feloldozlak összes jótetteidtől, amelyekből semmit sem találok benned, visszaadlak régi életmódodnak, úgy bocsátlak el, ahogy hozzám jöttél.^[9]

THRASYMACHUS
Legyen az ő gondja, mit mond, nekem elég ennyi: hiszek benne, hogy feloldozott.

HANNO
De ezt saját felelősségedre hiszed. Talán Istennek nem elég ez, pedig őelőtte kell felelned.

THRASYMACHUS
Miért is kerültél elém? Hogy megzavard nyugodt lelkiismeretemet?

HANNO
Inkább szerencsés találkozás az, mikor olyan barát akad az ember útjába, aki lelkére beszél.

THRASYMACHUS
Nem tudom, mennyire szerencsés, de éppenséggel nem kellemes.

[POMPILIUS, BRASSICANUS]

POMPILIUS
Honnét jössz, hogy útikalap van a fejeden?

BRASSICANUS
Tübingából.

POMPILIUS
Nincs ott semmi újság?

BRASSICANUS
Nem győzök csodálkozni azon, hogy minden ember ennyire szomjazza az újságot. Holott Lovaniumban egy tevét hallottam,^[10] amint azt prédikálta éppen, hogy kerülni kell mindent, ami új.

POMPILIUS
Tevéhez méltó beszéd. Méltó volna rá ez az ember, ha ugyan egyáltalán embernek számít, hogy soha ki ne cserélje régi saruit vagy avítt kötényét, egyék megzápult tojást mindig, és ne igyék mást, csak megecetesedett bort.

BRASSICANUS
Pedig, hogy evvel is tisztában légy, annyira ő sem szereti a régi dolgokat, hogy szívesebben venné a tegnapról maradt levest, mint a frisset.

POMPILIUS
De hagyjuk a tevét: mondd inkább, mi újságot hozol.

BRASSICANUS
Hát bizony ez az újság neki ad igazat, mert rossz.

POMPILIUS
Viszont valamikor ez is régi lesz. Amiből szükségképpen következik, hogy ha minden, ami régi, az jó, és minden, ami új, az rossz, akkor mindaz, ami most jónak számít, valamikor rossz volt, és ami most rossz, az egyszer majd jónak fog számítani.

BRASSICANUS
Így kell lennie, a teve-regula szerint. Sőt az is kiviláglik ebből, hogy aki valamikor, fiatal korában rossz bolond volt, hiszen új volt, ma már jó bolond, mert megvénült.

POMPILIUS
De térjünk a dologra, add elő, akármi is az.

BRASSICANUS
A három nyelv tudományának dicső phoenixe, Reuchlin János eltávozott az élők sorából.

POMPILIUS
Bizonyos a hír?

BRASSICANUS
Bizonyosabb, mint szeretném.

POMPILIUS
De mi rossz van abban, hogy tisztelettel övezett nevének halhatatlan emlékezetét az utókorra hagyva, e földi élet bajai közül a boldog lelkek társaságába költözött?

BRASSICANUS
Ezt meg ki mondta neked?

POMPILIUS
Magukból a tényekből következik. Mert nem is halhat meg másképpen az, aki úgy élt, mint ő.

BRASSICANUS
Bizony még inkább ezt vallanád, ha tudnád, amit én tudok.

POMPILIUS
Add tudnom, kérlek.

BRASSICANUS
Nem szabad elmondani.

POMPILIUS
Ugyan miért nem?

BRASSICANUS
Mert aki rám bízta, mély titoktartást fogadtatott meg velem.

POMPILIUS
Ugyanilyen kikötéssel add tovább nekem is. Becsületemre hallgatni fogok.

BRASSICANUS
Ámbátor ez a becsület már nemegyszer csalt meg engem, mégis közlöm veled. Kiváltképpen, mert amúgy is olyan természetű, hogy hasznos, ha minden jóravaló ember megtudja. Él Tübingában egy ferences barát, akit mindenki szent életű embernek tart, csak saját maga nem.

POMPILIUS
Komoly bizonyítéka ez annak, hogy valóban szent életű.

BRASSICANUS
Te is elfogadnád hiteles tanúnak, ha elárulnám a nevét.

POMPILIUS
És ha kitalálom?

BRASSICANUS
Az szabadságodban áll.

POMPILIUS
Hajolj hát közelebb a füleddel.

BRASSICANUS
Mire való ez, mikor úgyis egyedül vagyunk?

POMPILIUS
Ez már így szokás. (Összesúgnak)

BRASSICANUS
Valóban róla beszélek.

POMPILIUS
A lehető legmegbízhatóbb ember. Az én szememben Sibylla levelének^[11] fog számítani, amit ő mondott.

BRASSICANUS
Hallgasd végig tehát teljes bizalommal egész beszélgetésünket. Beteg volt a mi Reuchlinunk, eléggé súlyos beteg, de mégis megvolt a remény rá, hogy felgyógyul. Egy ilyen ember méltó lett volna arra, hogy soha meg ne öregedjék, soha ne legyen beteg, és sohase haljon meg. A reggeli órákban meglátogattam az én ferences barátomat, hogy lelkem terhén beszédével könnyítsen. Mert magam is együtt szenvedtem beteg barátommal, kit atyám gyanánt szerettem.

POMPILIUS
Hajh, ki nem szerette őt, hacsak maga nem volt fenékig romlott?

BRASSICANUS
S szólt hozzám a ferences barát: "Brassicanus, vesd ki szívedből a bánatot, a mi Reuchlinunk nem beteg többé." "Hogyan - mondom én -, talán hirtelen meggyógyult? Hiszen két nappal ezelőtt még nem sok jóval biztattak az orvosok." Mire ő: "Meggyógyult - monda -, de úgy, hogy ezután soha többé nem kell egészségéért aggódnunk. Ne sírj (mert látta, hogy megerednek a könnyeim), amíg nem hallottál mindent. Hat napja, hogy meg sem látogattam, de mindennapi imádságomba szőve az ő üdvét ajánlottam Isten kezébe. Ma éjszaka aztán, amikor matutinum^[12] után megint lepihentem fekvőhelyemre, szelíd és könnyű álom jött reám."

POMPILIUS
Magam sem tudom, milyen boldog előérzet tölti el a lelkemet.

BRASSICANUS
Nem jár rossz nyomon a lelked. "Láttam magamat - folytatta ő - állni a hidacska előtt, ami valami minden másnál szebben virító rétre vezetett. Úgy simogatta a szemet a pázsit és a lomb smaragdnál zöldebb zöldje, úgy nevetett az emberre a virágok csillagocskáinak hihetetlen tarkasága, olyan illat járt át mindent, hogy a boldog mezőt elválasztó folyó innenső oldalán mintha nem is virultak volna a rétek, hanem halott és kietlen és fonnyadt illatú lett volna minden. S miközben egészen átadtam magamat a látványnak, éppen elment mellettem Reuchlin; elmenőben héberül köszöntött rám békességet. Már a híd közepén járt, amikor feleszméltem; utána akartam szaladni, de ő tiltó tekintettel nézett vissza rám. Még nem szabad - mondta. - Öt év múlva fogsz követni engem. Addig is légy szemtanúja annak, ami itt történik." Ekkor én közbevetettem: "Mezítelen volt Reuchlin, vagy fel volt öltözve? Egyedül volt vagy kísérőkkel?" "Öltözéke - felelte ő - semmi más nem volt, csak egy fehér lepel, damasztnak mondanád, olyan csodálatosan ragyogott. Mögötte hihetetlen szépségű fiú lépkedett, a fiúnak szárnyai voltak, mindjárt gyanítottam, hogy ez az ő jó szelleme."

POMPILIUS
Rossz szellem egy sem kísérte?

BRASSICANUS
Sőt több is, legalább a ferences barát szavai szerint. Mint mondá, távolabb néhány madár követte hátulról, a madarak tolla egészen fekete volt csak szárnyaik tövén nőttek inkább sárga, mint fehér pelyhek. Színük és hangjuk szerinte szarkára vallott volna, csakhogy testük nagysága egyenként tizenhat szarkával ért fel, semmivel sem voltak kisebbek a keselyűnél, fejük búbján bóbitát viseltek, csőrük és karmuk horgasak, begyük duzzadt. A hárpiáknak^[13] nézte volna őket az ember, ha csak hárman lettek volna.

POMPILIUS
És mire készültek ezek a fúriák?^[14]

BRASSICANUS
Messziről morajló zúgással repültek Reuchlin, a hérosz^[15] felé, és szemmel láthatólag megtámadták volna, ha lehetett volna.

POMPILIUS
Mi akadályozta meg őket ebben?

BRASSICANUS
Az, hogy Reuchlin szembefordult velük és keresztet vetett feléjük. Távozzatok - úgymond -, gonosz nyavalyák, oda, ahová valók vagytok! Elég, ha a halandókat zaklatjátok: rajtam már, aki a halhatatlanok közé vétettem fel, nem fog a ti őrült hatalmatok. Alig mondta ezt ki, beszéli a ferences barát, máris eltávoztak az undok szárnyasok, de olyan bűzt hagytak maguk után, amelyhez képest a trágya majoránnának vagy nárdusnak számítana. Esküvel állította, hogy inkább szállna alá a pokolra, mintsem még egyszer elviselje, hogy ilyen tömjénillat vegye körül.

POMPILIUS
Legyenek átkozottak a gonosz párák.

BRASSICANUS
De hallgasd még meg a többit is, amit a ferences barát mesélt nekem. "Míg ezeket szemléltem figyelmesen - beszélte -, hát megjelent a híd mellett Szent Jeromos, és ilyen szavakkal szólította meg Reuchlint: Légy üdvözölve, szentséges kollegám. Nekem jutott az a feladat, hogy téged fogadjalak, és az égiek társaságába vezesselek, mert szentséges fáradozásaidnak ezt a jutalmat rendelte az isteni jóság. S egyúttal elővett egy ruhát, melybe Reuchlint öltöztette." Ekkor én megkérdeztem: "Mondd, milyen öltözetben és milyen külsőben láttad Hieronymust? Olyan öreg volt-e, ahogyan lefestik? Csuklyája volt-e vagy süvegje és bíbornoki palástja? És volt-e oroszlán a kíséretében?" Mire ő: "Szó sem volt semmi efféléről. Megjelenése kellemes volt, s úgy vallott magas korára, hogy semmi rút nem volt benne, de méltóság annál több. S mi szükség lett volna ott arra, hogy kísérje az oroszlán, amellyel a festők ábrázolni szokták? Bokáig érő ruhát viselt, amely átlátszó volt, mint a kristály. Ugyanilyen volt az is, amit Reuchlinnak adott át. Telides-tele volt hímezve három színben tarkálló nyelvekkel: egy részük aranybronzot, más részük smaragdzöldet, némelyik zafírkéket mutatott. Mindegyik ragyogott, és elrendezésük is erősen hozzájárult a hatás kedvességéhez."

POMPILIUS
Sejtem már, annak a három nyelvnek a jele volt ez, amelyben kitűntek.

BRASSICANUS
Semmi kétség. Mert, amint beszélte, még a rojtokon is a három nyelv betűi voltak olvashatók, három színnel megkülönböztetve.

POMPILIUS
De vajon minden kíséret nélkül jelent meg ott Hieronymus?

BRASSICANUS
Kíséret nélkül, mondod? Azt az egész mezőt angyalok miriádjai lepték el, és egészen úgy töltötték meg a levegőt, mint mikor a nap sugaraiban látjuk röpködni azokat az apró testecskéket, amelyeket atomoknak neveznek, ha ugyan ilyen mindennapi dologról vehetjük ehhez a hasonlatot. Hiszen az eget sem lehetett volna látni, a napot sem, ha nem lett volna mindez tökéletesen átlátszó.

POMPILIUS
No lám, hát Reuchlinnak már szerencsét lehet kívánni a boldogsághoz. Aztán mi történt?

BRASSICANUS
Hieronymus tiszteletből jobbjára engedte Reuchlint, és úgy vezette a rét közepére. Ott a középen domb emelkedett, a domb tetején egyik a másikát nyájasan megölelte és megcsókolta. És közben felülről széles hasadékkal megnyílt az ég, valami leírhatatlan fenséget tárva fel, úgy, hogy ehhez képest valósággal hitványnak tetszett mindaz, ami előbb még csodálatra volt méltó.

POMPILIUS
Nem tudnál valami képet adni róla?

BRASSICANUS
Már hogy tudnék én, aki nem is láttam? Az, aki látta, azt állította, hogy semmi szóval nem tudná még csak álomszerű árnyképét sem lefesteni a valóságnak, csupán azt hangoztatta, hogy ő akár ezerszer is kész volna meghalni érte, csak egy rövid szempillantásra is része lehetne még egyszer abban a látványban.

POMPILIUS
S aztán, aztán?

BRASSICANUS
Az ég hasadékán hatalmas oszlop bocsátkozott le, átlátszó, de kellemes fényű tűzből; azon ment fel, egymást átölelve, a két szentséges lélek az égbe, miközben angyali karok olyan dallammal bűvöltek el mindent, hogy a ferences barát állítása szerint visszaemlékezni sem tud erre a gyönyörűségre anélkül, hogy elő ne törnének a könnyei. Ezt csodálatos illatár követte. Miután az álom, ha ugyan álomnak lehet nevezni, elhagyta ezt az embert, őrülthöz volt hasonló, nem hitte magáról, hogy cellájában van, a hidat és a rétet kereste, és nem tudott másról beszélni, sem másra gondolni. Szerzetének elöljárói, amint meggyőződést szereztek róla, hogy ez nem mese (mert kitudódott, hogy Reuchlin ugyanabban az órában távozott a földről, amelyben a látomány ama szent életű ember elé tárult), egyetértő lélekkel adtak hálát Istennek, aki a jámborok jó cselekedeteit bőkezű jutalomban részesíti.

POMPILIUS
Mi más van hátra tehát, mint hogy a szent férfiú nevét a szentek kalendáriumához hozzáírjuk?

BRASSICANUS
Ezt akkor is megtettem volna, ha a ferences barát semmi ilyen látományt nem látott volna, mégpedig aranybetűkkel, és mindjárt Szent Jeromos mellé.

POMPILIUS
Itt haljak meg rögtön, ha nem teszem én is ugyanezt a magam könyvében.

BRASSICANUS
Sőt az én házioltáromon is állni fog, aranyból kiöntve a szentek válogatott társaságában.

POMPILIUS
Az enyémen is állni fog, mégpedig drágakőből kifaragva, ha jó szándékommal arányban áll az anyagi lehetőség.

BRASSICANUS
Könyvtáramban is Hieronymus mellé fogom elhelyezni.

POMPILIUS
Én is a magaméban.

BRASSICANUS
Sőt ezt fogja tenni, ha nem akar hálátlannak mutatkozni, mindenki, aki becsüli és szereti a nyelveket és az irodalmi műveltséget, kivált a Szentírás tudományát.

POMPILIUS
Annyi tudni való, hogy meg is érdemli. De téged nem bánt az az aggály, hogy még nem helyezte a szentek sorába a római pápa tekintélye?

BRASSICANUS
Ki "kanonizálta", amint mondani szokás, Szent Jeromost? Ki Pál apostolt? Ki a Szűzanyát? Vajon kiknek az emlékezete szentebb minden hivő szemében, azoké, akiket kiváló jámborságuk, akiket szellemük és életük alkotásai ajánlanak mindenki szeretetébe, vagy Sienai Kataliné,^[16] akit Pius, e néven a második, a rend és a város iránti kedvezésből iktatott a szentek sorába?

POMPILIUS
Igazat beszélsz. Az az igazi tisztelet valóban, amely önként adatik meg olyan elhunytak egekre méltó érdemeinek, akiknek jótéteményei mindörökké érezhetők maradnak.

BRASSICANUS
Ha tehát így van, te azt hiszed, meg kell ennek a férfiúnak a halálát siratnunk? Sokáig élt, ha ugyan ez számít valamit az ember szerencséjében. Kiválóságának soha el nem múló emlékjeleit hagyta hátra. Jótéteményeivel nevét beírta a halhatatlanságba. Most pedig kiemelkedve az élet bajai közül, az eget élvezi, és Hieronymusszal társalkodik.

POMPILIUS
Viszont sokat szenvedett életében.

BRASSICANUS
De Szent Jeromos még többet szenvedett. Szerencse, ha valaki gonoszok részéről jó ügyért szenvedhet.

POMPILIUS
Ezt elismerem; a legjobb ügyért a leghitványabb emberek részéről valóban sokat szenvedett Hieronymus.

BRASSICANUS
Amit egykor a sátán az Úr Jézus ellen tett az írástudók és a farizeusok által, azt most is megteszi bizonyos farizeus lelkületű emberek által nem egy olyan férfiú ellen, aki a legderekabb, és virrasztásaival az emberi nem ügyében szerzett érdemet. Most ő a legjobb aratást éri meg a vetésért, amit végzett. Viszont a mi feladatunk az ő emlékezetét mint a szentek szentjét ápolni, az ő nevét magasztalni, s időről időre ilyenféle szavakkal üdvözölni őt: Ó, szentséges lélek, légy jóakarattal a nyelvek iránt, légy jóakarattal a nyelvek művelői iránt, kedvezz a szent nyelveknek, vidd romlásba a rossz nyelveket, amelyek a gyehenna mérgével vannak megfertőztetve.

POMPILIUS
Így fogok cselekedni, és buzgón fogom hirdetni, hogy mások is így cselekedjenek. De valószínűnek tartom, hogy sokan lesznek, akik valami kis könyörgést fognak kívánni, amint az már bevett szokás, hogy avval ünnepeljék az üdvözült szent emlékezetét.

BRASSICANUS
Arra gondolsz, amit ők kollektának^[17] neveznek?

POMPILIUS
Hát igen.

BRASSICANUS
Ezt már a halála előtt elkészítettem.

POMPILIUS
Mondd el, kérlek.

BRASSICANUS
Isten, ki szereted az emberi nemet, ki a nyelvek adományát, mellyel egykor a te apostolaidat az Evangélium hirdetésére a te Szent Lelked által az égből elláttad, választott szolgád, Reuchlin János által a világ javára megújítottad: add, hogy minden nyelven mindenki a te fiad, Jézus dicsőségét hirdesse, hogy megzavard a hamis apostolok nyelvét, akik Bábel bűnös tornyának az építésére esküdtek össze, elhomályosítani törekedvén a te dicsőségedet, míg a magukét igyekeznek emelni, mert egyedül téged illet minden dicsőség, egyszülött fiaddal, Jézussal, a mi urunkkal, és a Szentlélekkel, nemzedékről nemzedékre mindőrökké. Ámen.

POMPILIUS
Valóban, elegáns és jámbor könyörgés, pusztuljak el rútul, ha nem fogom mindennap elmondani. És ezt a találkozást szerencsémnek tartom, hogy ilyen szívderítő dolgot tanulhattam tőled.

BRASSICANUS
Sokáig örvendhess neki, és élj egészségben.

POMPILIUS
Légy te is egészséges.

BRASSICANUS
Egészséges: az leszek, bár légy: az nem vagyok.^[18]

[PSEUDOCHEUS,^[19] PHILETYMUS^[20]]

PHILETYMUS
Honnan szeded azt a sok hazugságot?

PSEUDOCHEUS
Honnan kerül elő a pók hálója?

PHILETYMUS
Tehát nem szerzett tudományod ez, hanem veled született.

PSEUDOCHEUS
Természetemnél fogva van rá hajlamom: a tudomány és a gyakorlat növelte képességemet.

PHILETYMUS
Nem szégyelled?

PSEUDOCHEUS
Éppoly kevéssé, mint a kakukk a maga szavát.

PHILETYMUS
Neked azonban van rá módod, hogy szavadat megváltoztasd, és az embernek azért van nyelve, hogy igazat mondjon.

PSEUDOCHEUS
Inkább, hogy hasznosat. Az igazmondás bizony nem mindig válik hasznára az embernek.

PHILETYMUS
Éppen úgy hasznos néha, ha valakinek enyves a keze. S a közmondás azt bizonyítja, hogy ez a bűn rokon a tieddel.

PSEUDOCHEUS
Mindkét bűnt köztiszteletben álló nagyságok védelmezik: a hazugságot Ulixes, akit Homerus énekelt meg, a lopást meg éppen egy isten, Mercurius, ha hihetünk a költőknek.

PHILETYMUS
Akkor miért szidja az egész világ a hazudozókat, és miért akasztják fel a tolvajokat?

PSEUDOCHEUS
Nem azért, mert hazudnak vagy lopnak, hanem mivel ügyetlenül hazudnak és lopnak, vagy mert nincs megfelelő gyakorlatuk, vagy mert szakértelmük nem kielégítő.

PHILETYMUS
Van-e olyan író, aki a hazudozás tudományára tanít?

PSEUDOCHEUS
Ennek a tudománynak jórészt a ti rétoraitok a mesterei.

PHILETYMUS
Ők az ékesszólásra tanítanak.

PSEUDOCHEUS
Igaz. De az ékesszólás jórészt abból áll: ügyesen hazudni.

PHILETYMUS
Mit értesz azon: ügyesen hazudni?

PSEUDOCHEUS
Határozzam meg?

PHILETYMUS
Kérlek!

PSEUDOCHEUS
Azt jelenti: úgy hazudni, hogy hasznára legyen az embernek, és ne kapják rajta.

PHILETYMUS
De nap nap után sokakat rajtakapnak.

PSEUDOCHEUS
Azok nem tökéletesen képzett mesterek.

PHILETYMUS
Hát te az vagy?

PSEUDOCHEUS
Úgyszólván az.

PHILETYMUS
Próbáld meg, rá tudsz-e engem szedni!

PSEUDOCHEUS
Téged is, legkedvesebb uram, ha kedvem tartja.

PHILETYMUS
Hazudjál hát nekem valamit!

PSEUDOCHEUS
Már hazudtam is. Nem vetted észre?

PHILETYMUS
Nem.

PSEUDOCHEUS
Akkor most jól figyelj. Már kezdek is hazudni.

PHILETYMUS
Figyelek. Mondj valamit!

PSEUDOCHEUS
Másodszor is hazudtam, anélkül, hogy észrevetted volna.

PHILETYMUS
Én bizony mind ez idáig semmi hazugságot nem hallottam.

PSEUDOCHEUS
Hallottál volna, ha értenél ehhez a tudományhoz.

PHILETYMUS
Világosíts fel.

PSEUDOCHEUS
Az imént legkedvesebb uramnak szólítottalak. Hát nem szemenszedett hazugság ez, amikor még kedves sem vagy! Meg aztán, ha kedves volnál is, akkor sem szólíthatnálak legkedvesebbnek, minthogy igen nagy számban akadnak, akik nálad kedvesebbek.

PHILETYMUS
Most bizony rászedtél.

PSEUDOCHEUS
Erőltesd meg hát az agyadat, megtalálod-e a második hazugságomat!

PHILETYMUS
Nem jövök rá.

PSEUDOCHEUS
Hiába keresem éleselméjűségedet, amelynek egyébként tanújelét szoktad adni.

PHILETYMUS
Elismerem: vezess rá.

PSEUDOCHEUS
Amikor azt mondtam: "Már kezdek is hazudni", nemde hatalmasat hazudtam, hiszen hosszú évek óta egyebet sem teszek, csak hazudom, másfelől röviddel azelőtt, hogy ezt mondtam, ugyancsak hazudtam.

PHILETYMUS
Csodálatos bűvészkedés.

PSEUDOCHEUS
Legalább most, miután felvilágosítottalak, hegyezd füled, hogy észrevedd, ha hazudom.

PHILETYMUS
Hegyezem a fülem: mondd.

PSEUDOCHEUS
Már meg is történt. Te pedig elismételted a hazugságot.

PHILETYMUS
Most meg fogsz győzni, hogy nincs sem szemem, sem fülem.

PSEUDOCHEUS
Minthogy az ember nem tudja mozgatni a fülét, ennélfogva nem hegyezheti, és nem lógathatja, ilyenformán rászedtelek, mondván, hogy hegyezd a füled.

PHILETYMUS
Ilyen hazugságokkal tele van minden ember élete.

PSEUDOCHEUS
Nemcsak ilyenekkel, kedvesem. Ez csak játék. Vannak azonban hazugságok, amelyek hoznak is valamit a konyhára.

PHILETYMUS
Undorítóbb hazugsággal vagyont szerezni, mint a latrina szennyéből.

PSEUDOCHEUS
Lehet, de csak azoknak, akik nem értenek a hazudozás tudományához.

PHILETYMUS
Miben áll hát ez a te tudományod?

PSEUDOCHEUS
Nem méltányos dolog, hogy ingyen tanítsalak. Fizess, és akkor meghallod.

PHILETYMUS
Nem adok pénzt ilyen rossz hírű tudományért.

PSEUDOCHEUS
Te talán elajándékozod a birtokodat?

PHILETYMUS
Olyan ostoba nem vagyok.

PSEUDOCHEUS
Én pedig a magam tudományával biztosabb nyereségre teszek szert, mint te a birtokodból.

PHILETYMUS
Tartsd meg a tudományodat. De azért mondj egy példát, hadd lássam, nem üres fecsegés, amit beszélsz.

PSEUDOCHEUS
Íme, egy példa. Sok ember legkülönbözőbb ügyeiben van benne a kezem: adok-veszek, kezességet vállalok, kölcsönt adok és kapok, letéteket veszek át megőrzésre.

PHILETYMUS
Azután?

PSEUDOCHEUS
Különösen olyanokra vadászom, akik nem egykönnyen kapnak rajta.

PHILETYMUS
Kikre?

PSEUDOCHEUS
Ostobákra, feledékenyekre, meggondolatlanokra, akik nagyon messze vannak, és akik meghaltak.

PHILETYMUS
Az bizonyos, hogy a halottak senkit sem tudnak megcáfolni.

PSEUDOCHEUS
Ha valakinek hitelbe adok el valamit, pontosan feljegyzem a számlakönyvembe.

PHILETYMUS
És azután?

PSEUDOCHEUS
Amikor a fizetés esedékessé válik, több árut számítok fel a vevőnek, mint amennyit kapott. Ha meggondolatlan vagy feledékeny, biztos a hasznom.

PHILETYMUS
És ha rajtakap?

PSEUDOCHEUS
Hozom a számlakönyvem.

PHILETYMUS
És ha az illető meggyőz arról, hogy nem kapta meg, amit rovására írtál?

PSEUDOCHEUS
Tiltakozom, amennyire lehetséges, ebben a tudományban ugyanis a szégyenlősség egyáltalán nem hasznos. Ha minden kötél szakad, kitalálok valamit.

PHILETYMUS
Ha teljesen nyilvánvaló, hogy rajtacsíptek?

PSEUDOCHEUS
Mi sem könnyebb: a szolgám tévedett, vagy cserbenhagyott az emlékezetem. Ravasz dolog még: több számlát összekapcsolni: így könnyebb csalni. Példának okáért: egyes tételeket törlők, mert kiegyenlítették, másokért még semmit sem fizettek. Mindezt a következő lapokon úgy összekeverem, hogy a végén semmit sem törlök. Amikor elszámolunk, vitára kerül sor, többnyire én kerekedem felül, még ha hamis eskü árán is. Azután ez is jó fogás: olyannal kezdek elszámolni, aki éppen utazás előtt áll, és ezért erre nem készült fel. Én azonban mindig résen vagyok. Elhelyeznek nálam valamit, én elteszem, és nem továbbítom. Hosszú idő telik bele, mire az illető tudomást szerez róla, akinek küldték. Végül, ha már nem lehet tagadni, azt mondom, elveszítettem, vagy erősen állítom, hogy elküldtem, amit nem tettem, s a kocsisokra hárítom a felelősséget. Ha végül is nem tudom elkerülni, hogy visszaadjam, akkor kevesebbet adok vissza.

PHILETYMUS
Igazán szép tudomány!

PSEUDOCHEUS
Néha ugyanazon a címen kétszer kapok pénzt, ha jól megy: egyszer otthon, egyszer ott, ahová utazom. Én mindenütt ott vagyok. Eközben idő múltával feledésbe merül a dolog, a számlák összekeverednek, valaki meghal vagy hosszú útra indul. És ha végképpen mellétaláltam, legalább közben használtam az idegen pénzt. Egyeseket látszólagos nagylelkűségemmel hálózok be, hogy hazugságaimat fedezzék, de mindig más rovására: a magaméból egy fillért sem adnék, még a tulajdon anyámnak sem. Bár egyenként jelentéktelennek tűnik a haszon, de a sok kicsiből tekintélyes halom lesz, mert, amint már mondtam, sok ember ügyeiben van benne a kezem. Sok fortélya van továbbá annak, hogy rajta ne kapjanak. De a legjobb az: megkaparintom mindenkinek a levelét, akiét csak tudom, kinyitom és elolvasom. Ha azt gyanítom, károm lesz belőle, elrejtem, s ha visszaadom is, akkor adom vissza, amikor nekem tetszik. Azután egymástól igen messze lakó emberek között hazugságaimmal ellenségeskedést idézek elő.

PHILETYMUS
Mi hasznod ebből?

PSEUDOCHEUS
Ez két szempontból is hasznos. Először: ha nem sikerül valami, amit másnak a nevében megígértem, sőt már sápot is kaptam rá (légből kapott üzleteket ugyanis szintén nagy áron fizettetek meg magamnak), azt hazudom: ezen vagy azon múlott, hogy füstbe ment.

PHILETYMUS
És ha az illető tagadja?

PSEUDOCHEUS
Az messze van, mondjuk Bázelban. Én meg Angliában tettem ígéretet. Erre az történik, hogy kettejük között vita támad, egyikük sem hisz a másiknak, ha engem okol. Íme, egy példa tudományomra!

PHILETYMUS
Mi, egyszerű emberek, akik nevükön szoktuk nevezni a dolgokat, lopásnak hívjuk ezt a te tudományodat.

PSEUDOCHEUS
Ó, milyen járatlan vagy a jogi formulákban! Hát lehet lopás címén eljárást indítani az ellen, aki sikkasztott, esküvel tagadja le a kapott kölcsönt, vagy más fortéllyal szélhámoskodik?

PHILETYMUS
Így kellene lennie.

PSEUDOCHEUS
Láthatod, milyen előrelátók ennek a tudománynak a mesterei. Több haszon van ezekből az üzletekből, mint a lopásból, vagy legalább ugyanannyi; a kockázat meg kisebb.

PHILETYMUS
Az ördög vigyen el fortélyaiddal és hazugságaiddal együtt. Nem mondhatom neked ugyanis: Isten veled.

PSEUDOCHEUS
Te csak zsörtölődj, és maradj meg a szegénységgel járó igazmondás mellett. Én eközben Ulixes és Mercurius védelme alatt tolvajlásból és hazudozásból kellemesen fogok élni.

[ANTONIUS, ADOLPHUS]

ANTONIUS
Borzalmas dolgokat mesélsz. Ezt nevezik hajózásnak? Isten mentsen attól, hogy valaha is ilyesmire vetemedjem.

ADOLPHUS
Pedig amiről idáig beszéltem, merő tréfa ahhoz képest, amit most fogsz hallani.

ANTONIUS
Máris több az elégnél az a baj, amit hallottam. Elborzadok, miközben te felidézed az emlékezetét, mintha magam is benne volnék a veszedelemben.

ADOLPHUS
Nekem egyenesen jólesik a kiállt szenvedésekre visszaemlékezni. Azon az éjszakán történt valami, ami a hajóskapitány bizalmát megmenekülésünk iránt úgyszólván végképp megrendítette.

ANTONIUS
Hadd halljam, mi volt az.

ADOLPHUS
Az éjszaka elég világos volt, az árbockosárban állt az egyik matróz, és körülkémlelt, hogy nem pillantja-e meg már a szárazföldet. Egyszerre csak valami tüzes gömb jelent meg mellette: hajósember számára baljóslatú jel ez, mikor egyedül jelenik meg, de szerencsés előjel, ha páros láng formájában. Ilyenkor a régiség Castort és Polluxot^[21] vélte látni.

ANTONIUS
De mi közük ezeknek a hajósokhoz, mikor az egyik lovas volt, a másik meg ökölvívó?

ADOLPHUS
Így látták jónak a poéták. A hajóskapitány, aki a kormány mellett ült, megszólította: "Cimbora (mert így szólítják meg egymást a hajósok), látod-e, milyen útitárs szegődött melléd?" "Látom - felelte ez -, és könyörögve kérem, hogy hozzon szerencsét reánk." Ezután a tüzes gömb végiggördült a hajókötelek között, és meg sem állt egészen a hajóskapitányig.

ANTONIUS
Nem volt ez magánkívül a félelemtől?

ADOLPHUS
A hajósok hozzá vannak szokva a rendkívüli jelenségekhez. Ott is csak keveset időzött, majd végiggördült az egész hajó peremén, végül is a fedélzet közepén összeomlott és eltűnt. Délfelé a vihar egyre jobban nekivadult. Láttad-e valaha az Alpeseket?

ANTONIUS
Láttam.

ADOLPHUS
Azok a hegyek kis dudorodások, ha a tenger hullámaihoz hasonlítjuk őket. Ahányszor a magasba emelt minket, ujjunkkal érinthettük volna a holdat, ahányszor a mélybe szálltunk, úgy éreztük, hogy a föld megnyílt alattunk, és egyenesen a Tartarusba jutunk.

ANTONIUS
Elvesztette az a józan eszét, aki a tengerre bízza magát.

ADOLPHUS
Míg a matrózok hiába birkóznak a viharral, végül hozzájuk lép a hajó kapitánya, halálsápadtan.

ANTONIUS
Ez a sápadtság nyilván valami nagy bajra mutatott.

ADOLPHUS
"Barátaim - szólt a kapitány -, nem vagyok többé ura a hajónak. Győztek a szelek, nincs más hátra, mint hogy reménységünket Istenbe helyezzük, és ki-ki készüljön fel a legrosszabbra."

ANTONIUS
Igazi skytha prédikáció!^[22]

ADOLPHUS
"De mindenekelőtt - folytatta - könnyíteni kell a hajó megterhelésén, így parancsolja a szükség kényszerítő ereje. Jobb az életet megóvni a vagyon árán, mintsem a vagyonnal együtt elpusztulni." El kellett ismernünk, hogy igaza van: egymás után hajigáltuk a tengerbe az értékes áruval tele ládákat.

ANTONIUS
Ez volt csak igazán tengernyi veszteség.

ADOLPHUS
Volt ott egy olasz, aki a skót királynál járt követségben; ennek a ládája tele volt ezüstedényekkel, gyűrűkkel, posztóval és selyemruhákkal.

ANTONIUS
És nem akart a tengerrel alkudozni?

ADOLPHUS
Nem bizony, hanem azt kívánta, hogy vagy együtt pusztuljon el a szívéhez nőtt kincsekkel, vagy együtt meneküljön meg velük. Ezért aztán ellenállást tanúsított.

ANTONIUS
Hát a hajóskapitány mit szólt mindehhez?

ADOLPHUS
"Miattunk - mondotta - te magad elpusztulhatnál a vagyonoddal együtt, de az már nem való, hogy mi mindnyájan a te kincsesládádért tegyük kockára az életünket. Ha nem tetszik, tégedet a ládával együtt fogunk a tengerbe hajítani."

ANTONIUS
Igazi matrózbeszéd!

ADOLPHUS
Így az olasznak is meg kellett hoznia a maga áldozatát, igaz, hogy közben elátkozta az ég meg a pokol lakóit egyaránt, amiért ilyen barbár elemre bízta a maga életét.

ANTONIUS
No, a "barbár" szóról ráismerek az olaszra.

ADOLPHUS
Kicsivel utóbb a szelek nemhogy megszelídültek volna a mi ajándékainktól, elszakították a hajóköteleket, és szétzilálták a vitorlákat.

ANTONIUS
Ez már kellemetlen.

ADOLPHUS
Akkor ismét odajött hozzánk a kapitány.

ANTONIUS
Hogy beszédet tartson?

ADOLPHUS
"Barátaim - szólított meg minket -, az idő int, hogy ki-ki Istennek ajánlja lelkét, és készüljön föl a halálra." S mikor megkérdezték némelyek, akik valamennyire értettek a tengerészethez, hogy nézete szerint még hány óra hosszat tudja fenntartani a hajót, azt felelte, hogy nem tud ígérni semmit, de három óránál tovább semmi esetre sem.

ANTONIUS
Ez a beszéd még kegyetlenebb volt, mint az első.

ADOLPHUS
Amint ezt kimondta, parancsot adott, hogy vágják el valamennyi hajókötelet, és az árbocot, egészen a tartótól fogva, melybe illesztve volt, fűrészeljék le, s a vitorlarudakkal együtt taszítsák a tengerbe.

ANTONIUS
Miért?

ADOLPHUS
Minthogy a vitorlát már úgyis lerángatta vagy legalább összeszaggatta a vihar, inkább teher volt az egész, mint segítség: minden reményünket a kormánylapátba vetettük.

ANTONIUS
Mit csináltak ezalatt az utasok?

ADOLPHUS
Nyomorúságos látványban lehetett volna részed ott. A matrózok énekelték: "Üdvözlégy, Királynő!" és könyörögtek a Szűzanyához, nevezvén őt tenger csillagának, ég királynőjének, világ úrnőjének, üdvösség kikötőjének és sok más megszólítással hízelegve neki, melyekkel sehol sem illeti a Szentírás.

ANTONIUS
Mi köze neki a tengerhez, mikor, ha nem tévedek, ő soha nem ült hajóra?

ADOLPHUS
Egykor régen Venus volt a hajósok pártfogója, mivel az a hit járta, hogy ő a tengerből született. Mikor aztán Venus megvonta pártfogását, ennek az éppenséggel nem szűz anyának a helyébe lépett a Szűzanya.

ANTONIUS
Tréfálsz.

ADOLPHUS
Némelyek leborultak a fedélzeten, és úgy imádkoztak a tengerhez, ami olaj csak kéznél volt, mind a hullámokra öntötték, s egészen úgy hízelegtek neki, mint valami haragvó fejedelmi személynek szoktunk.

ANTONIUS
Mit mondtak?

ADOLPHUS
"Ó, legkegyelmesebb tenger, ó, legnagylelkűbb tenger, ó, leggazdagabb tenger, ó, leggyönyörűségesebb tenger, szelídülj meg, oltalmazz meg minket!" Sok ilyesmit gajdoltak a tenger süket fülébe.

ANTONIUS
Nevetséges babona. Hát mások mit tettek?

ADOLPHUS
Némelyek semmit, csak hánytak. De legtöbben fogadalmakat tettek. Volt ott egy angol, aki aranyhegyeket ígért a Walsinghami^[23] Szent Szűznek arra az esetre, ha élve ér földet. Mások sok mindent ígértek a szent keresztfa egy-egy darabjának, amelyet ezen és ezen a helyen őriznek, mások ismét annak, amely itt és itt található. Ezt teszik Szűz Máriával, aki sok helyen székel, és azt gondolják, hogy célját téveszti a fogadalom, ha nem jelölik meg ezt vagy azt a székhelyet is.

ANTONIUS
Nevetséges: mintha a szentek nem laknának az égben.

ADOLPHUS
Voltak, akik megfogadták, hogy karthauzi barátnak állnak, volt egy, aki arra tett ígéretet, hogy Compostellai Szent Jakabhoz fog elzarándokolni mezítláb és fedetlen fővel, testén csupán egy páncélinggel, élelmét útközben koldulva össze magának.

ANTONIUS
Szent Kristófra senki sem gondolt?

ADOLPHUS
Egyetlen embert hallottam, nem is álltam meg nevetés nélkül, aki jó hangosan, hogy mindenesetre meghallgatásra találjon, Kristófnak, aki a párizsi székesegyházban áll inkább hegy, mint szobor gyanánt méretezve, egy akkora viaszgyertyát ígért, mint ő maga. Míg ezt hajtogatta, olyan hangosan, ahogy csak torkán kifért, egy ismerőse, ki éppen mellette állt, megbökte könyökével, és figyelmeztette: "Te, vigyázz, mit ígérsz! Hiszen ha minden vagyonodat árverésre bocsátod, akkor sem volnál képes ezt kifizetni." Erre a mi emberünk halkabbra fogta a szót, nyilván, hogy Kristóf meg ne hallhassa, így felelt: "Hallgass, te bolond! Hát azt hiszed, hogy komolyan beszélek? Csak érezzek egyszer szárazföldet a talpam alatt, nem adok neki még egy faggyúgyertyácskát sem!"

ANTONIUS
Ó, agyafúrt szellem! Gyanítom, bataviai^[24] lehetett.

ADOLPHUS
Nem, de mindenesetre zeelandi.^[25]

ANTONIUS
Csodálom, hogy senkinek nem jutott eszébe Pál apostol, aki egykor maga is utazott hajón, és a hajótörésből kimenekült a szárazra. Hiszen ő, ki magán tapasztalhatta ezt a szerencsétlenséget, megtanulhatta, hogy segítséget nyújtson másoknak.

ADOLPHUS
Pálról szó sem esett.

ANTONIUS
Imádkoztak közben?

ADOLPHUS
Ebben versenyeztek egymással. Az egyik a Salve Reginá-t^[26] énekelte, a másik a Hiszekegy-et. Egyeseknek saját kis könyörgéseik voltak, melyek nem sokban különböztek a bajelhárító varázsmondókáktól.

ANTONIUS
Hogy a csapás milyen jámborrá teszi az embert! Ha jól megy sorunk, sem Isten, sem egyetlen szent nem jut az eszünkbe. De mit tettél te azalatt? Egy szentnek sem tettél semmi fogadalmat?

ADOLPHUS
Nem bizony.

ANTONIUS
Miért nem?

ADOLPHUS
Mert nem alkudozom a szentekkel. Hiszen mi volna más az "adok, hogy megtedd" vagy "megteszem, hogy megtedd" formulájára szabott szerződésnél, ha azt mondod, hogy "gyertyát adok, ha kiúszom", "elzarándokolok Rómába, ha megoltalmazol"?

ANTONIUS
De kérted legalább valamelyik szent segítségét?

ADOLPHUS
Nem én, még azt sem.

ANTONIUS
De hát miért nem?

ADOLPHUS
Mert túlságosan tágas a mennyország. Ha valamelyik szentre bízom az én üdvösségemet, tegyük fel, Szent Péterre, aki talán elsőnek fogja meghallani, mert a kapualjban álldogál, mielőtt ő odaérne az Úristenhez, mielőtt szót szólhatna az érdekemben, én már el is pusztulok.

ANTONIUS
Hát mit csináltál?

ADOLPHUS
Egyenesen az Atya elé járultam, mondván: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. Nincs szent, aki gyorsabban hallaná meg, mint ő, vagy szívesebben adná meg, amit kérünk.

ANTONIUS
De a lelkiismereted nem szólt közbe? Nem féltél Atyádnak szólítani azt, akit annyi bűnöddel bántottál meg?

ADOLPHUS
Hogy őszinte legyek, lelkiismeretem nem volt egészen tiszta, de utóbb összeszedtem bátorságomat, ilyeténképpen gondolkodva magamban: Egyetlen apa sem haragudhatik annyira fiára, hogy, ha életveszedelemben látja őt a rohanó folyóban vagy a tóban, hajánál fogva ne rántaná ki a partra. Mindnyájunk közül senki sem viselkedett nyugodtabban, mint egy asszony, aki apró gyermekét tartotta ölében, éppen szoptatta.

ANTONIUS
Hát ő mit tett?

ADOLPHUS
Egyedül ő nem kiáltozott és nem sírt, és nem is fogadkozott, csak csendesen imádkozott, gyermekét átölelve. Közben, minthogy a hajó időnként zátonyhoz csapódott, a kapitány, attól való féltében, hogy egészen szétesik, a hajó orra felől és a tat felől hajókötelekkel csavarta körül.

ANTONIUS
Elég nyomorúságos biztosíték.

ADOLPHUS
Ezalatt valami öreg pap állt ott fel, hatvanesztendős volt, a neve Ádám. Egy szál ingre vetkőzött, és lábbelijét is ledobva felszólított mindnyájunkat arra, hogy ugyanígy készüljünk fel az úszásra. És így állva a hajó közepén, beszédet tartott nekünk, Gersonból^[27] idézve az öt igazságot a gyónás hasznáról; biztatott is mindnyájunkat, hogy ki-ki készüljön fel az életre is, a halálra is. Volt ott egy Domonkos rendi barát is, a kettőnek gyóntak meg azok, akik gyónni akartak.

ANTONIUS
És te?

ADOLPHUS
Én, látva a tolongást, csendesen meggyóntam Istennek, az ő színe előtt elítélve gonoszságomat, és az ő könyörületéhez folyamodva.

ANTONIUS
Hová jutottál volna, ha akkor ott elpusztulsz?

ADOLPHUS
Ezt az örök bíróra: Istenre bíztam. Mert nem akartam a saját bírám lenni, de mégsem hagyta el lelkemet minden jó reménység. Míg ezek történtek, visszatért közénk könnyben úszó szemekkel a hajóskapitány. "Készüljön fel mindenki - mondta -, mert a hajó már negyedóra hosszat sem fog kitartani." Már több helyen beszakadt, és magába vette a vizet. Kevéssel utóbb jelenti nekünk a kapitány, hogy távolról templomtornyot lát, s egyben buzdított, hogy kérjük annak a szentnek a közbenjárását, akinek a pártfogása alatt áll az a templom. Mindenki leborult, és az ismeretlen szenthez könyörgött.

ANTONIUS
Ha nevén szólítottátok volna, talán meghallgatott volna benneteket.

ADOLPHUS
A neve ismeretlen volt. Közben a kapitány, amennyire csak bírta, arrafelé irányította a hajót, mely már erősen sérült volt, és már minden oldalról magába itta a vizet, sőt egészen szét is esett volna, ha a kötelekkel nem lett volna összekötözve.

ANTONIUS
Elég nehéz helyzet.

ADOLPHUS
Annyira jutottunk, hogy a helység lakói megpillantottak minket, és felismerték veszélyes helyzetünket. Tömegesen tódultak a partra, ruháikat lengetve és sapkáikat lándzsanyélre tűzve hívtak magukhoz minket, és égnek emelt karokkal jelezték, hogy együtt éreznek velünk.

ANTONIUS
Türelmetlenül várom, mi történt aztán.

ADOLPHUS
Már az egész hajót ellepte a víz, úgyhogy semmivel sem érezhettük magunkat nagyobb biztonságban a hajón, mint a tenger hullámaiban.

ANTONIUS
Most kellett volna a Szent Horgony oltalmához folyamodni.

ADOLPHUS
Éppen ellenkezőleg történt: amihez folyamodtunk, nyomorultul ingatagnak bizonyult. A matrózok a mentőcsónakból kimeregették a vizet, és a csónakot vízre bocsátották. Mindenki azon volt, hogy a mentőcsónakba jusson, de a matrózok a nagy kavarodásban azt kiabálták, hogy a csónak nem képes ennyi embert befogadni, ragadja meg ki-ki azt, amit meg tud ragadni, és próbáljon úszni. A helyzet nem tűrt hosszabb tanakodást, volt, aki evezőt ragadott kezébe, egy másik a kormányrudat, mások egy dézsát vagy egy vödröt, vagy egy szál deszkát, s ki-ki a maga mentőeszközére támaszkodva a habokra bízta magát.

ANTONIUS
Mi történt ezalatt avval az asszonykával, aki egymaga nem vett részt a jajveszékelésben?

ADOLPHUS
Ő ért elsőnek partot.

ANTONIUS
Hogy volt ez lehetséges?

ADOLPHUS
Egy görbe deszkára ültettük, és úgy hozzákötöztük, hogy nem egykönnyen eshetett volna le róla, egy kisebb deszkát a kezébe adtunk, hogy az evezőt helyettesítse vele, ellátva áldásunkkal, kitettük a habokra, megtaszítva egy rúddal, hogy messze kerüljön a hajótól, amely felől a legközvetlenebb veszedelem fenyegetett. Mire ő baljában csecsemőjét tartva, jobbjával evezni kezdett.

ANTONIUS
Ó, hős lelkű asszony!

ADOLPHUS
Mikor már nem volt más hátra, egy ember leszakította a hajóról a Szűzanya fából faragott szobrát, mely már korhadt volt és patkányrágta, magához ölelte, és úszni kezdett vele.

ANTONIUS
A mentőcsónak sértetlenül partot ért?

ADOLPHUS
Senki nem pusztult el hamarább. Pedig harmincnál többen voltak benne.

ANTONIUS
Milyen balvégzet okozta ezt?

ADOLPHUS
Még mielőtt el tudott volna szabadulni a nagy hajó mellől, ennek az ingadozása következtében a víz alá merült.

ANTONIUS
Ó, gonosz sors! S aztán mi történt?

ADOLPHUS
Én, míg másokkal törődtem, kis híja, hogy oda nem vesztem.

ANTONIUS
Hogyan?

ADOLPHUS
Mert már nem maradt semmi, ami alkalmas lett volna mentődeszkának.

ANTONIUS
Parafa tett volna ott jó szolgálatot.

ADOLPHUS
Annyi bizonyos, hogy ebben a helyzetben többre becsültem volna egy darab hitvány parafát, mint valami drága arany gyertyatartót. Amint körülnéztem, végül is az árbocrúd legalsó részét vettem észre. Minthogy egyedül nem tudtam kiemelni a helyéből, segítség után néztem. Így aztán ketten fogóztunk bele, és a tengerre bíztuk magunkat, úgy, hogy én a jobb oldali végét fogtam, társam a bal oldalit. Míg így hányt-vetett minket a hullám, a pap, aki az előbb a hajón prédikált, középen a vállunkra ugrott. Pedig nagy testű ember volt. Elkiáltottuk magunkat: "Ki ez a harmadik? Ez fogja a mi vesztünket okozni!" Mire ő a legnagyobb lelki nyugalommal így felelt: "Ne féljetek, van itt elég hely. Majd megsegít az Isten."

ANTONIUS
Miért csak ilyen későn szánta rá magát az úszásra?

ADOLPHUS
Sőt a csónakban kellett volna helyet foglalnia, a domonkos baráttal együtt, mert ezt a tiszteletet mindenki megadta neki. De, bár kölcsönösen meggyóntak egymásnak a hajón, mégis, nem tudom, milyen körülményről megfeledkezve, ismét a hajó szegletébe vonultak gyónni, és egyik a másik felé emelte feloldozó kezét. Közben a csónak elsüllyedt: így mesélte nekem Ádám.

ANTONIUS
És mi történt a domonkos baráttal?

ADOLPHUS
Ez, mint ugyancsak a paptól hallottam, a szentek segítségét kérve ledobta ruháit, és anyaszült meztelenül az úszáshoz folyamodott.

ANTONIUS
Melyik szenteket hívta segítségül?

ADOLPHUS
Domonkost, Tamást, Vincentiust és nem tudom én, milyen Pétert,^[28] de legjobban bízott Sienai Katalinban.

ANTONIUS
Krisztus nem is jutott az eszébe?

ADOLPHUS
Legalábbis a pap így mesélte.

ANTONIUS
Még inkább tudott volna partra úszni, ha nem dobta volna le magáról a szent csuklyát: e nélkül hogyan ismerhetett volna rá Sienai Szent Katalin? De folytasd a magad történetét.

ADOLPHUS
Amíg a hajó mellett haladtunk, a habok önkényén ide-oda hánykolódva, társam, aki bal felől fogózott a gerendába, a kormányrúdba ütközött, és combját törte. Így őt elsodorta a hullám; a pap örök nyugalomért könyörgött számára, és elfoglalta helyét, buzdítva engemet, hogy bátor szívvel tartsam azt az oldalt, amelyik nekem jutott, és fáradhatatlanul mozgassam a lábaimat. Közben rengeteg sós vizet nyeltünk. Neptunus nemcsak sós fürdőt rendelt nekünk, hanem sós italról is gondoskodott, bár a pap azt is megmutatta, hogy ez ellen hogyan kell védekezni.

ANTONIUS
Ugyan hogyan?

ADOLPHUS
Ahányszor csak velünk szembe jött a hullám, ő tarkóját fordította feléje, és száját szorosan becsukta.

ANTONIUS
Életrevaló öregember lehetett!

ADOLPHUS
Amint már jó darabig így úsztunk, s valamennyire előbbre jutottunk, a pap, ki, mint mondtam, rendkívül nagy termetű volt, megszólalt: "Ne félj, már biztos talajt érzek magam alatt." Én nem mertem ennyit remélni sem. "Messzebb vagyunk még a parttól - válaszoltam -, hogysem gázlót remélhetnénk." "Márpedig én - mondta ő - földet érzek a lábam alatt." "Talán csak - véltem én - a ládákból valami, amit ide sodor a tenger." "Sőt - erősítgette ő - már a lábam ujjait horzsolja a föld." Még egy darabig úsztunk, s mikor ismét szilárdat észlelt, megszólalt megint: "Te tégy, ahogy jónak látod, én rád hagyom az egész árbocfát, és a gázlóra bízom magamat." S megvárva, amíg elvonulnak a hullámok, lábára állva folytatta útját, amilyen gyors léptekkel csak tehette. Mikor megint hullámok közeledtek, mindkét kezével összefogva két térdét, teljes erőből ellenállt a hullámnak, a habok alá bukva, mint a búvárszárcsa vagy a kacsa szokta, majd amikor elvonult a hullám, felemelkedett újra, és továbbszaladt. Én, látva, hogy neki sikerül, követtem példáját. A part homokján izmos és tengerhez szokott férfiak álltak, láncot alkotva, egymásnak nyújtott hosszú rudakkal biztosítva magukat a hullámok sodrával szemben, úgy, hogy aki utolsó volt a láncban, a part felé úszónak nyújtotta ki rúdját. Amint egy hajótörött megérintette a rudat, mindnyájan a part felé húzódtak vissza, és így biztonságosan a szárazra húzták. Ily módon néhányan megmenekültek.

ANTONIUS
Hányan?

ADOLPHUS
Heten. De ezek közül is kettő összeesett a melegtől, mihelyt a tűz mellé vitték.

ANTONIUS
Hányan voltatok a hajón?

ADOLPHUS
Ötvennyolcan.

ANTONIUS
Ó, kegyetlen tenger! Legalább elégedett volna meg a tizeddel, amivel a papok is megelégszenek. Ilyen nagy számból ilyen keveset adott vissza?

ADOLPHUS
Ott alkalmunk volt kitapasztalni a nép hihetetlen emberségét, mert csodálatra méltó készséggel mindent megadott nekünk, amire csak szükségünk volt: vendéglátó fedelet, tűzhelyet, ételt, ruhát, útiköltséget.

ANTONIUS
Milyen nép lakik arra?

ADOLPHUS
Hollandi.

ANTONIUS
Nincs is ennél emberségesebb nép, bár mindenfelől vad természetű népek környezik. Gondolom, ezek után nem kívánkozol többé Neptunus után.

ADOLPHUS
Nem én, hacsak el nem veszi józan eszemet az Isten.

ANTONIUS
Én is szívesebben hallgatom meg az ilyen történetet, mintsem hogy magam is részt vegyek benne.

[BERTULPHUS, GUILIELMUS]

BERTULPHUS
Hogy van az, hogy az emberek Lyonban többnyire megszakítják útjukat két-három napra? Ha én egyszer útra kelek, nem nyugszom addig, míg célhoz nem érek.

GUILIELMUS
Én pedig azon csodálkozom, hogy tud valaki elszakadni ettől a várostól.

BERTULPHUS
Miért?

GUILIELMUS
Mert olyan hely az, ahonnan Ulixes társai sem tudtak volna továbbmenni. Szirének vannak ott. Senkit otthon nem látnak el jobban, mint abban a fogadóban.

BERTULPHUS
Hogy csinálják?

GUILIELMUS
Az asztalnál mindig jelen van egy nő, aki az étkezést tréfáival, nyájas beszédével felvidítja. És csodálatosan szépek. Először a háziasszony lépett oda hozzánk, üdvözölt bennünket azzal, hogy érezzük jól magunkat, és fogyasszuk egészséggel, amit tálalni fognak. Majd utána jött a leánya, egy igen bájos jelenség, akinek a viselkedése és beszéde annyira megnyerő volt, hogy még Catót^[29] is jókedvre derítette volna. Nem úgy beszélgetett velünk, mint ismeretlen vendégekkel, hanem mint régi jó barátokkal és ismerősökkel.

BERTULPHUS
Ráismerek a francia nép emberségére.

GUILIELMUS
Minthogy azonban ők nem tudtak állandóan körülöttünk lenni, hiszen elszólították házi teendőik, meg azután a többi vendéget is üdvözölniük kellett, felváltotta őket egy szórakoztatásban gyakorlott leányka: nemcsak belekapcsolódott minden tréfába, hanem egymaga vitte is a szót mindaddig, míg a háziasszony leánya vissza nem érkezett. Az anya ugyanis ehhez már idős volt.

BERTULPHUS
De milyen volt maga az ellátás? Csevegéstől nem telik meg az ember gyomra.

GUILIELMUS
Egészen kiváló, úgyhogy egyenesen csodálkozom, hogy tudják vendégeiket ilyen olcsón ellátni! Étkezés után ismét barátságos beszélgetéssel szórakoztatják az embert, nehogy rátörjön az unalom. Úgy éreztem magam, mintha otthon volnék és nem úton.

BERTULPHUS
Milyenek voltak a hálóhelyiségek?

GUILIELMUS
Ott is fel-feltűnt néhány kisleány, mosolygósak, pajkosak, bohókásak: megkérdezték, van-e szennyes ruhánk; kimosták anélkül, hogy kérnünk kellett volna őket, s tisztán hozták vissza. Mit mondjak még? Mindenütt csak leányokat és asszonyokat láttunk, kivéve az istállóban, bár nemegyszer oda is belibegtek ezek a kislányok. Amikor elutazik az ember, olyan szívélyes melegséggel ölelik át és búcsúznak, mintha mindannyian testvéreik vagy közeli rokonaik volnának.

BERTULPHUS
Ez a viselkedés talán illik a franciákhoz. Nekem jobban tetszenek a német szokások, valahogy férfiasabbak.

GUILIELMUS
Nekem még nem sikerült eljutnom német földre, ezért arra kérlek, ha nem terhellek vele, mondd el, hogyan fogadják ők az idegeneket.

BERTULPHUS
Hogy mindenütt ugyanazon a módon fogadják-e a vendégeket, nem tudom: ezért elmondom, amit én láttam. Amikor megérkezik valaki, senki sem üdvözli, hogy úgy ne tűnjék, mintha hízelegnének a vendégnek. Ezt ugyanis kapzsiságnak és megvetendő dolognak, továbbá a német komolysággal össze nem egyeztethetőnek tartják. Amikor már hosszú ideje kiáltott be az ember, végül kidugja valaki a fejét a melegedő szoba kis ablakán (itt élnek ugyanis majdnem a nyári napfordulóig), mintha egy teknősbéka tekingetne ki a házából. Őt kell megkérdezni, lehet-e szállást kapni. Ha nem int nemet a fejével, abból látja az ember, hogy van hely. Akik megkérdezik ezután, hol az istálló, azoknak egy kézmozdulattal mutatják meg. Ott azután ki-ki a maga szokása szerint láthatja el a lovát. A szolgák a kisujjukat sem mozdítják. Ha nagy hírű a szálloda, akkor a szolga megmutatja az istállót, sőt a ló részére egyébként legkevésbé alkalmas helyet is. Az alkalmasabbakat ugyanis a később érkezők, főként a nemesek számára tartogatják. Ha az ember kifogásol valamit, rögtön ezt válaszolják: "Ha nem tetszik, keress másik fogadót." Szénát csak nehezen és drága pénzen kapni a városokban, alig adják olcsóbban, mint a zabot. Ha az ember gondoskodott a lováról, mindenestül bemegy a meleg szobába, csizmában, sárosán, poggyászával. Mindenki számára csak egy ilyen közös helyiség van.

GUILIELMUS
A franciáknál megmutatják az embernek a hálószobáját, ahol levetkőzhet, megmosdhat, melegedhet, lepihenhet akár, ha úgy tetszik.

BERTULPHUS
Itt semmi ilyesmi nincs. A meleg szobában húzza le az ember a csizmáját, húzza fel a cipőjét, ha akar, inget vált, az esőtől nedves ruháját felakasztja a kályha mellé, maga is odahúzódik, ha meg akar száradni. Vizet is készítenek kézmosáshoz, de ez többnyire olyan kevéssé tiszta, hogy utána másik vizet kell kérni, hogy az ember lemossa, ami mosdáskor ráragadt.

GUILIELMUS
Dicséretes, hogy ezek a férfiak nem kényesek, és nem puhultak el.

BERTULPHUS
Ha délután négy órakor érkezik meg valaki, kilenc előtt akkor sem jut vacsorához, néha tíz óra is lesz belőle.

GUILIELMUS
Miért?

BERTULPHUS
Nem tálalnak, csak ha mindenki együtt van, hogy mindenkinek egyszerre szolgálhassanak fel.

GUILIELMUS
A maguk kényelmét keresik.

BERTULPHUS
Úgy van! Ennek következtében gyakran abban az egy szobában nyolcvanan-kilencvenen is összegyűlnek: gyalogosok, lovasok, kereskedők, hajósok, kocsisok, parasztok, gyermekek, asszonyok, egészségesek, betegek.

GUILIELMUS
Ez az igazi közösségi élet.

BERTULPHUS
Az egyik fésülködik, a másik az izzadságát törli, a harmadik magas szárú vagy rövid csizmáját tisztítja, fokhagymaszagot böfög fel egy negyedik. Egyszóval: nem kisebb itt a zűrzavar, ami a nyelveket és az embereket illeti, mint egykor Bábel tornya körül volt. Ha egy idegen tűnik fel, akinek a megjelenése bizonyos előkelőséget árul el, mindannyian rámeresztik szemüket, és úgy bámulják, mintha egy új állatfajta érkezett volna Afrikából, olyannyira, hogy mikor már asztalhoz ültek, visszafordulnak, és szüntelenül őt nézik, le nem veszik szemüket róla, még az ételről is elfelejtkezve.

GUILIELMUS
Rómában, Párizsban, Velencében senki semmin nem csodálkozik.

BERTULPHUS
Általában nem illik kérni semmit. Késő este, mikor már nem remélik, hogy még többen érkeznének, előkerül egy öreg szolga, ősz a szakálla, feje nyírott, morcos az arca, piszkos a ruhája.

GUILIELMUS
Ilyen pohárnokok kellenének Rómában a kardinálisoknak.

BERTULPHUS
Ez szemét körüljártatva csendben megszámolja, hányan vannak a melegedőben. Minél több embert lát, annál jobban fűti a kályhát, még ha egyébként a nap melegét is sokallja az ember. A kedves fogadtatás fő követelménye náluk, ha mindenkiről csurog a veríték. Ha valaki nem szokott ehhez a hőséghez, és csak egy résnyit kinyitja az ablakot, hogy meg ne fulladjon, rögtön ezt hallja: csukd be az ablakot. Ha azt mondod: ezt nem lehet kibírni, erre mindjárt az a felelet: keress másutt szállást magadnak.

GUILIELMUS
Pedig szerintem semmi sem veszedelmesebb, mint az, ha ilyen sok ember szívja ugyanazt a levegőt, méghozzá a melegtől elernyedt testtel, ugyanott étkeznek, és több órán át ott tartózkodnak. A fokhagymaszagot árasztó böfögésről, szellentésről, áporodott levegőről nem is akarok szólni: sokan vannak azonban, akik különféle rejtett betegségekben szenvednek, s nincs olyan betegség, amely valamilyen módon ne volna fertőző. Minden bizonnyal akadnak, akiknek spanyol, illetve másik nevén francia betegségük van, hiszen ez minden nép körében elterjedt. Véleményem szerint ezek nem jelentenek kisebb veszedelmet a bélpoklosoknál. Gondold meg, mekkora veszélynek vagy kitéve járvány idején.

BERTULPHUS
Ők azonban bátor emberek, mindezen nevetnek, és nem veszik komolyan.

GUILIELMUS
Igen, de mások rovására ilyen bátrak.

BERTULPHUS
Mit tehet az ember? Így szokták meg, s következetességre vall, ha valaki nem tér el attól, amit megszokott.

GUILIELMUS
Huszonöt évvel ezelőtt Brabantban semmi sem volt inkább szokásban, mint a közös meleg fürdők. Ezek most mindenütt üresek. Az új kór megtanított rá, hogy tartózkodnunk kell tőlük.

BERTULPHUS
De hallgasd meg, mi következik ezután. Később visszatér az a szakállas Ganymedes,^[30] és megterít annyi asztalt, amennyit a vendégek számának megfelelően szükségesnek lát. De bizony ezek az abroszok nem finom milétosi szövedékből valók, kanavásznak mondhatók inkább, melyet vitorlarúdról téptek le. Minden asztalhoz beosztja a vendégeket, szám szerint legalább nyolcat. Aki azonban tisztában van már a helyi szokásokkal, oda ül, ahová jólesik neki. Szegény és gazdag, úr és szolga között semmi különbség.

GUILIELMUS
Ez az a bizonyos ősi egyenlőség, melyet a zsarnokok most eltöröltek. Krisztus élhetett így egykor tanítványai körében.

BERTULPHUS
Miután mindenki elhelyezkedett, újból megjelenik ez a morcos Ganymedes, és még egyszer megszámlálja az asztaltársaságokat. Majd visszatérve mindenki elé fatányért tesz, továbbá ugyanabból a nemes anyagból készült kanalat és egy üvegpoharat. Egy idő múltán hozza, a kenyeret, ezt ki-ki megtisztíthatja a penésztől, amíg a leves fő. Nemegyszer egy teljes órán keresztül ülnek így az emberek az asztalnál.

GUILIELMUS
S eközben senki sem kéri az ételt?

BERTULPHUS
Senki, aki ennek a vidéknek a szokásaival tisztában van. Végre asztalra kerül a bor! Jóisten, micsoda lőre! Mindig ezt kellene inniuk a szofistáknak: olyan híg és csípős. Ha egy vendég azt kéri, a saját pénzéért hozzanak neki egyebünnen másfajta bort, először úgy tesznek, mintha nem hallanák, de olyan arckifejezéssel, mintha meg akarnák ölni. Ha kérése mellett kitart: "Megszálltak itt már - így mondják - grófok és bárók, de senki sem panaszkodott a boromra. Ha nem tetszik, keress magadnak másik fogadót." Csak a saját nemeseiket veszik ugyanis emberszámba, és azok címerét mutogatják mindenütt. Végre elérkezik a pillanat, hogy a korgó gyomornak is odavetnek egy falatot: nagy pompával érkeznek a tálak. Az elsőben általában húslébe vagy böjtnapokon zöldséglevesbe áztatott kenyérdarabok vannak. Azután ismét valami, majd főtt hús vagy felmelegített sózott hal, újra kásaféle, erre valami szilárdabb étel következik, mire ki-ki eléggé lecsillapította éhségét, feltálalják a sültet, illetve a főtt halat, amelyet nem tud otthagyni az ember, de ezzel nagyon takarékosan bánnak, és gyorsan el is viszik a tálat. Így rendezik el az egész étkezést, s amint a színészek kórusokat iktatnak az egyes jelenetek közé, úgy iktatják be ők a levest és a főzelékeket felváltva. Gondoskodnak azonban arról, hogy a befejező jelenet legyen a legjobb.

GUILIELMUS
A jó költő is így tesz.

BERTULPHUS
Vétségnek számít, ha étkezés közben valaki azt mondja: vidd el ezt a tálat, senki sem kér már belőle. Amíg az előírt idő - amelyet véleményem szerint homokórával mérnek - le nem telik, ott kell ülni. Végre ismét előjön az a szakállas vagy maga a gazda - aki egyébként ruházatát tekintve egyáltalán nem különbözik a szolgáitól -, s megkérdezi, hogy érezzük magunkat. Később valamivel jobb bort tesznek az asztalra. Azokat szeretik egyébként, akik jó ivók, mert aki a legtöbbet ivott, semmivel sem fizet többet, mint aki a legkevesebbet fogyasztott a borból.

GUILIELMUS
Csodálatos szokás!

BERTULPHUS
Akadnak olyanok, akik kétszer akkora értékben fogyasztanak a borból, mint amennyit az étkezésért fizetnek. De mielőtt befejezném az étkezés leírását: csodálatos, mekkora lárma és hangzavar támad, amikor az emberek elkezdenek az italtól felhevülni. Egyszóval: meg lehet süketülni. Gyakran keverednek a társaságba kóklerek. Bár nincs ezeknél undorítóbb fajzat, nem hinnéd, mégis mennyire gyönyörködnek bennük a németek. Ezek énekelnek, bolondoznak, kiabálnak, táncolnak, ugrálnak, úgyhogy azt hinné az ember, összedől a szoba, senki sem hallja a másik szavát. A németek azonban szemlátomást jól érzik magukat, s akár tetszik valakinek, akár nem, egészen késő éj szakáig ott kell maradnia.

GUILIELMUS
Most azonban fejezd be már az étkezést, mert oly soká tart, hogy magam is megcsömörlöttem tőle.

BERTULPHUS
Azt teszem. Amikor már a sajtot is elvitték - ez egyébként csak úgy ízlik nekik, ha már kissé romlott, és nyüzsögnek benne a kukacok -, előkerül a szakállas, és egy fenyőfa tálat hoz magával, amelyre krétával köröket és félköröket rajzolt. Ezt leteszi az asztalra szótlanul és komoran, mintha csak Charon maga volna. Akik kiismerik magukat irkafirkájában, leteszik a pénzt, egyik a másik után, míg a tálja meg nem telik. Ezután feljegyzi, ki fizetett, még egyszer némán átszámolja, ha nincs híja, int a fejével.

GUILIELMUS
És hogyha több a pénze?

BERTULPHUS
Esetleg visszaadná; megesett már.

GUILIELMUS
Senki sem tesz panaszt a hibás elszámolás miatt?

BERTULPHUS
Senki, akinek van esze. Mert rögtön ezt hallaná: Miféle ember vagy? Egy fillérrel sem fogsz többet fizetni, mint a többiek.

GUILIELMUS
Nagyvonalú nép ez, amelyről beszélsz.

BERTULPHUS
Ha valaki fáradt az utazástól, és étkezés után ágyba szeretne menni, felkérik, várjon, míg a többiek is aludni térnek.

GUILIELMUS
Mintha csak a platói államot^[31] látnám magam előtt.

BERTULPHUS
Azután mindenkinek megmutatják a maga fészkét, amely csakugyan semmi egyéb, mint hálóhely: csak ágyak vannak benne, más semmi, amire az embernek szüksége lehet, vagy amit ellophatna.

GUILIELMUS
És ott tisztaság van?

BERTULPHUS
Ugyanaz a helyzet, mint az asztalnál. A lepedőket talán hat hónapja nem mosták.

GUILIELMUS
Mi történik eközben a lovakkal?

BERTULPHUS
Éppen úgy bánnak velük, mint az emberekkel.

GUILIELMUS
És mindenütt ugyanilyen a vendéglátás?

BERTULPHUS
Egyik helyen kissé finomabb, másutt kissé durvább, mint ahogyan leírtam, általában véve mégis ilyen.

GUILIELMUS
Elmondjam neked, hogyan fogadják a vendégeket Itáliának abban a részében, amelyet Lombardiának neveznek, továbbá Hispániában, Angliában és Walesben? Az angolok ugyanis részben a francia, részben a német szokásokat vették át, hiszen ez a két nép keveredett bennük. Wales lakosai viszont azzal dicsekednek, hogy ők őslakók Angliában.

BERTULPHUS
Mondd el, kérlek, mert sohasem jártam még ezekben az országokban.

GUILIELMUS
Pillanatnyilag nincs rá időm. A hajós arra kért, három órára legyek a parton, ha nem akarom, hogy itt hagyjon; a poggyászom is nála van. Majd máskor adódik rá alkalom, hogy részletesen beszélgessünk erről.

[EUSEBIUS,^[32] PAMPIRUS,^[33] POLYGAMUS,^[34] GLYCION^[35]]

EUSEBIUS
Miféle vándormadarakat látok? Ha nem álmodom, s a szemem sem káprázik, három régi jó barátom ül itt: Pampirus, Polygamus és Glycion. Egészen biztos, ők azok.

PAMPIRUS
Mit keresel, te szemüveges varázsló? Gyere közelebb, Eusebius!

POLYGAMUS
Szeretettel üdvözöllek, kedves Eusebius!

GLYCION
Isten hozott, szeretett barátom!

EUSEBIUS
Együttesen üdvözöllek valamennyiőtöket, hiszen egyformán jó barátaim vagytok mindhárman. Milyen isten vagy még inkább miféle szerencse hozott így össze bennünket? Negyven éve is van már, hogy senki közülünk nem látta a másikat. Mercurius^[36] sem terelhetett volna jobban össze bennünket a pálcájával. Mit csináltok itt?

PAMPIRUS
Ülünk.

EUSEBIUS
Azt látom. De mi célból?

POLYGAMUS
Várjuk a kocsit, hogy Antwerpenbe vigyen.

EUSEBIUS
A vásárba?

POLYGAMUS
Természetesen. De inkább csak nézelődünk, mintsem vásárolunk; meg aztán mindegyikünknek egyéb dolga is van.

EUSEBIUS
Én is oda megyek. De mi akadálya, hogy útra keljetek?

POLYGAMUS
Még nem egyeztünk meg a kocsisokkal.

EUSEBIUS
Ezek bizony nehéz emberek! Csapjuk be őket, ha nektek is úgy tetszik.

POLYGAMUS
Nagyon szívesen, ha lehet.

EUSEBIUS
Tegyünk úgy, mintha együtt gyalog akarnánk menni.

POLYGAMUS
Hamarabb elhiszik, hogy a rák szárnyra kel, mint hogy mi ilyen idős korunkban ezt az utat gyalog akarjuk megtenni.

GLYCION
Akartok egy komoly jó tanácsot?

POLYGAMUS
Nagyon is.

GLYCION
Ők most a kocsmában iddogálnak. Minél tovább teszik ezt, annál nagyobb annak a veszélye, hogy valahol az árokba hajtanak velünk.

POLYGAMUS
Legalább hajnalban kell jönnöd, ha azt akarod, hogy józan kocsist találj.

GLYCION
Hogy mielőbb Antwerpenbe jussunk, fogadjunk fel négyünk számára egy külön kocsit. Úgy gondolom, nem számít nálunk az a kis pénz. Ezért a kis kiadásért bőven kárpótol bennünket az a körülmény, hogy kényelmesebben ülünk majd, s beszélgetve igen kellemesen tesszük meg utunkat.

POLYGAMUS
Glycion javaslata nem rossz. Kocsiban is megrövidíti az utat a kellemes társalgás. Sőt kötetlenebbül beszélünk majd, bár a görög közmondással szólva csak a kocsi belsejében, s nem lekiáltozva a kocsiról.

GLYCION
Megegyeztem a kocsissal. Szálljunk fel! De jól érzem most magam, hogy ekkora idő után viszontláthatom legjobb ifjúkori barátaimat!

EUSEBIUS
Nekem is az az érzésem, mintha újra fiatal volnék.

POLYGAMUS
Hány éve is annak, hogy együtt voltunk Párizsban?

EUSEBIUS
Azt hiszem, legalább negyvenkét esztendeje.

PAMPIRUS
Annak idején úgy tűnt, egyidősek vagyunk.

EUSEBIUS
Körülbelül így is volt, legföljebb lényegtelen korkülönbségekről lehetett szó.

PAMPIRUS
Bezzeg most mekkorák a különbségek! Glycionban nincs semmi öreges vonás, Polygamus ellenben a nagyapja lehetne.

EUSEBIUS
Valóban így is van! Mi lehet ennek az oka?

PAMPIRUS
Hogy micsoda? Glycion nem sietett, sőt talán meg is állt menet közben, Polygamus meg előreszaladt.

EUSEBIUS
Ó, az évek nem állnak meg, ha megállnának is az emberek.

POLYGAMUS
Mondd meg őszintén, Glycion, hány éves vagy? '

GLYCION
Az éveim száma nagyobb, mint az aranyaimé.

POLYGAMUS
Szóval?

GLYCION
Hatvanhat éves vagyok.

EUSEBIUS
Valósággal "Tithonus^[37] öregsége", ahogy mondani szokták.

POLYGAMUS
Miféle módszerekkel tudtad ennyire feltartóztatni az öregséget? Nincs egy ősz hajszálad, nem ráncos a bőröd, élénk a szemed, ragyog a fogsorod, friss az arcszíned, erős vagy és egészséges.

GLYCION
Elárulom a módszereimet, viszont te is mondd el, hogy történt, hogy ilyen gyorsan megöregedtél.

POLYGAMUS
Vállalom. Meséld tehát, hová mentél, amikor elhagytad Párizst.

GLYCION
Egyenesen haza. Körülbelül egy évig voltam otthon. Körülnéztem pályaválasztás tekintetében. Úgy gondolom, ez a körülmény nem kis mértékben járul hozzá, hogy boldog legyen az ember. Megfigyeltem, mi sikerült egyeseknek, mi nem.

POLYGAMUS
Csodálkozom, hogy ennyi eszed volt, pedig Párizsban senki sem volt könnyelműbb nálad.

GLYCION
Eljutottam abba a korba. Ne hidd azonban, kedves barátom, hogy kizárólag a saját erőmre támaszkodtam.

POLYGAMUS
Csodálkoznék is rajta.

GLYCION
Mielőtt valamihez fogtam volna, elmentem egy idősebb és hosszú élettapasztalatánál fogva bölcs polgártársamhoz, aki az egész város véleménye szerint nagyon megbízhatónak, az én megítélésem szerint is szerencsés és boldog embernek számított.

EUSEBIUS
Bölcsen tetted.

GLYCION
Az ő tanácsára megnősültem.

POLYGAMUS
Volt-e nagy hozománya az asszonynak?

GLYCION
Inkább csak közepes, ahogy a közmondás tartja, amolyan hozzám való, az én anyagi körülményeim ugyanis szintén szerények voltak. Így hát kívánságom szerint sikerült a dolog.

POLYGAMUS
Hány éves voltál akkor?

GLYCION
Körülbelül huszonkettő.

POLYGAMUS
Ó, szerencsés ember!

GLYCION
Ne gondold, nemcsak a szerencsémnek köszönhetem.

POLYGAMUS
Hát akkor minek?

GLYCION
Megmondom. Egyesek előbb beleszeretnek valakibe, és csak aztán választják ki a maguk számára. Én megfontoltan választottam meg, kit szeressek, s inkább utódok céljából nősültem, semmint kizárólag a magam gyönyörűségére. Csak nyolc évig éltünk együtt, de a legnagyobb boldogságban.

POLYGAMUS
Maradt gyereked tőle?

GLYCION
Négyes fogatot hagyott rám: két fiút, két lányt.

POLYGAMUS
Magánemberként élsz, vagy viselsz valamilyen hivatalt?

GLYCION
Közhivatalt töltök be. Nagyobbat is kaphattam volna, de ezt választottam, mert olyan tekintélyt ad, amely megóv a lebecsüléstől, viszont legkevésbé sem jár terhes kötelezettségekkel. Így hát senki sem vetheti a szememre, hogy csak magamnak élek, s megvan a lehetőségem, hogy néha barátaimnak segítségére lehessek. Ezzel meg vagyok elégedve, többre soha nem törekedtem. Hivatalomat úgy láttam el, hogy súlyát az én személyem növelte. Én ezt többre becsülöm, mintha valaki magas hivatala révén tesz szert tekintélyre.

EUSEBIUS
Ebben nagyon is igazad van.

GLYCION
Így polgártársaim között öregedtem meg, mindenki szeret.

EUSEBIUS
Ezt bizony nagyon nehéz elérni, mert nem ok nélkül mondják: "Akinek nincs ellensége, annak barátja sincs" vagy "Ahová betér a szerencse, oda az irigység is mindig bekopog".

GLYCION
Csak a különös szerencsével szokott együtt járni az irigység, a középszerűt nem fenyegeti. És én mindig arra törekedtem, ne jussak előnyökhöz mások kárára. A lehetőségekhez képest igyekeztem megvalósítani azt, amit a görögök apraxiá-nak, azaz nyugodt életnek neveznek. Zavaros ügyekbe nem bonyolódtam, s főként azoktól óvakodtam, amelyek sok ember sérelme nélkül nem voltak megoldhatók. Ha tehát valamelyik barátomnak támogatásra van szüksége, úgy segítek rajta, hogy közben senkit nem teszek ellenségemmé. Ha mégis valamiből ellenségeskedés támad, úgy simítom el, hogy tisztázom magam, szívességgel oszlatom el, vagy úgy teszek, mintha észre sem venném, s megvárom, amíg megszűnik. A vitáktól mindig távol tartom magam, ha mégis sor kerül rá, inkább pénzt veszítek el, mint barátot. Egyébként Micio szerepét játszom:^[38] senkit meg nem sértek, mindenkinek kedvében járok, mindenkit nyájasan köszöntök. Senki véleményével nem szállok szembe, senki utasítását vagy tettét nem becsülöm le, senkivel szemben nem vagyok gőgös. Úgy gondolom, hadd éljen mindenki a maga ízlése szerint. Amit a legnagyobb titokban akarok tartani, senkivel sem osztom meg. Mások titkai után nem kutatok, s ha véletlenül megtudtam valamit, nem fecsegem ki. Jelenlevőkről hallgatok, vagy barátságosan, szívélyesen beszélek. Az emberek közötti ellentétek nagy része onnan ered, hogy nem vigyáznak a nyelvükre. Mások viszályát nem szítom és nem táplálom, ellenkezőleg, ha alkalmam van rá, elsimítani vagy csökkenteni igyekszem. Ilyen módon mind ez ideig elkerültem azt, hogy polgártársaim meggyűlöljenek, s megtartottam szeretetüket.

PAMPIRUS
Nem érezted soha súlyosnak az özvegységet?

GLYCION
Bizony soha életemben nem ért súlyosabb csapás, mint a feleségem halála. Leghőbb vágyam az lett volna, hogy együtt öregedjünk meg, s együtt örüljünk gyermekeinknek. De mivel az istenek másképpen akarták, úgy gondoltam, így van jól. Nem találtam semmi célját, hogy hiábavaló gyásszal emésszem magam, hisz azzal már mit sem segíthettem boldogult feleségemen.

POLYGAMUS
Sohasem támadt kedved másodszor megnősülni, annál is inkább, mivel első ízben olyan szerencséd volt?

GLYCION
De támadt. Csakhogy azért házasodtam meg először, mert gyermekeket akartam, s ugyancsak a gyermekek kedvéért nem nősültem meg másodszor.

POLYGAMUS
De szomorú élet, éjszakáról éjszakára egyedül aludni!

GLYCION
Semmi sem nehéz, csak akarni kell. Azután gondold meg, mekkora előny az, ha valakinek nincs felesége. Egyesek mindennek az árnyoldalait veszik észre. Úgy gondolom, ilyen lehetett Crates,^[39] akinek van egy epigrammája, amelyben összeszedte az élet minden nyomorúságát. A hozzá hasonlók persze arra a következtetésre jutnak: a legjobb meg sem születni. Nekem jobban tetszik Metrodorus,^[40] aki mindenből azt veszi ki, ami jó. Így kellemesebb az élet! Én arra neveltem magam, hogy ne gyűlöljek és ne kívánjak semmit szenvedélyesen. Ennek következtében nem leszek elbizakodott, és nem kapatom el magam, ha valami sikerül, ha meg veszteség ér, nem sújt le túlságosan.

PAMPIRUS
Ha ezt meg tudod valósítani, filozófus vagy, még Thalesnál^[41] is bölcsebb.

GLYCION
Ha bosszúság ér, ami gyakran megtörténik az életben, igyekszem azonnal elfelejteni, akár valamilyen sérelem, akár méltatlan eljárás okozta.

POLYGAMUS
Vannak azonban kellemetlenségek, amelyeket még a legszelídebb ember gyomra sem vesz be, ilyenek a szolgákkal való gyakori bosszúságok.

GLYCION
Igyekszem semmit sem túlságosan a lelkemre venni. Ha tudok valamin segíteni, segítek, ha pedig nem, ezt gondolom magamban: minek bosszankodni, ha ez úgysem javít az ügyön. Röviden szólva: hozzájárulok, hogy az értelem győzzön abban, amibe amúgy is bele kell nyugodnom. Annyi bizonyos: nem érhet olyan keserűség, hogy azt lefekvéskor magammal vigyem.

EUSEBIUS
Nem csoda, ha nem öregszel, ha ilyen a lelki alkatod!

GLYCION
Semmit sem akarok azonban eltitkolni barátaim előtt. Mindenekfelett óvakodtam olyan becstelenség elkövetésétől, ami nekem magamnak vagy gyermekeimnek szégyenére válhatott volna. Nincs ugyanis nyugtalanítóbb, mint a rossz lelkiismeret. Ha mégis elkövettem valami rosszat, nem megyek addig ágyba, míg Istent ismét ki nem engeszteltem. Az igazi lelki nyugalom forrása ugyanis összhang Istennel. Akik úgy élnek, azoknak az emberek nemigen árthatnak.

EUSEBIUS
Nem kínoz néha a halálfélelem?

GLYCION
Éppen úgy nem, ahogyan az ember születése miatt nem búslakodik. Tudom: meg kell halnom. Az effajta aggodalom csak elvehet néhány napot az életemből, hozzá semmiképpen sem adhat. Ezért ezt a kérdést az istenekre bízom, magam csak azzal törődöm, hogy becsületesen és kellemesen éljek. Nem élhet ugyanis senki kellemesen, aki nem él becsületesen.

PAMPIRUS
Engem persze megenne az unalom, ha annyi esztendőt ugyanabban a városban kellene eltöltenem, még ha Rómában élhetnék is.

GLYCION
A változatosságban mindig van valami kellemes, de ha bölcsebbé tesz is a hosszú utazás, igen sok veszéllyel is jár. Számomra biztonságosabb, ha a földkerekséget térképen járom be, s jóval több tanulságot rejtegetnek a históriák, mint ha húsz éven át bolyongtam volna szárazföldön és vízen, akárcsak Ulyxes. Van egy kis birtokom, mindössze kétezer lépésnyire a várostól: ott én, a városi polgár, időnként paraszti életet élek, s ha kipihenem magam, úgy megyek vissza, mint egy idegen, úgy köszönök, és úgy köszöntenek, mintha a minap felfedezett szigetekről hajóztam volna vissza.

EUSEBIUS
Használsz-e gyógyszert egészséged megóvása céljából?

GLYCION
Az orvosokkal semmi dolgom. Nem vágtak rajtam soha eret, nem vettem be pirulákat, nem szedtem kanalas orvosságot. Ha elfog a gyöngeség, étkezésben való mérséklettel vagy a falusi élettel űzöm el a bajt.

EUSEBIUS
Tudományok iránt nincs benned érdeklődés?

GLYCION
Dehogy nincs! Ez életem legfőbb gyönyörűsége, de csak addig, amíg szórakoztat, s nem válik terhessé. A magam kedvtelésére foglalkozom tudománnyal, esetleg azért, hogy a gyakorlati életben felhasználjam, semmiképpen sem nagyzolásból. Étkezés után színvonalas olvasmány a szellemi táplálékom. Olvasok vagy felolvastatok magamnak. Egy óránál tovább azonban egyfolytában sohasem bújom a könyveket, hanem felállok, kezembe veszem a lantomat, fel-alá járok a szobában vagy dúdolgatok, s azon elmélkedem, amit olvastam. Ha éppen egy barátom van nálam, beszélgetünk. Csak ezután térek ismét vissza az olvasáshoz.

EUSEBIUS
Mondd meg őszintén, nincsenek öregkori panaszaid, amelyekről azt mondják, igen gyakoriak?

GLYCION
Valamivel rosszabbul alszom, nem olyan szilárd az emlékezetem, ha nem mélyen véstem be elmémbe valamit. Ezzel beváltottam ígéretemet. Elárultam titokzatos varázsszereimet, amelyek segítségével megőrzőm fiatalságomat. Mondja el most Polygamus ugyanilyen őszintén, mitől öregedett így meg.

POLYGAMUS
Ilyen hűséges barátaim előtt semmit sem titkolok majd el.

EUSEBIUS
Beszélj csak, minden közöttünk marad.

POLYGAMUS
Magatok is tudjátok, mennyire hajhásztam az élvezeteket, amikor Párizsban voltam.

EUSEBIUS
Jól emlékszünk, de azt hittük, laza erkölcseidet ifjúságoddal együtt Párizsban fogod hagyni.

POLYGAMUS
A sok nő közül, akiket ott szerettem, valakit hazavittem magammal, méghozzá állapotosan.

EUSEBIUS
Szüleid házába?

POLYGAMUS
Egyenesen. De azt hazudtam, egy barátom felesége, aki majd hamarosan érte jön.

GLYCION
Apád elhitte?

POLYGAMUS
Négy napon belül megszimatolta a dolgot. Akkor aztán elkezdődött a kegyetlen perpatvar. De én azért nem mondtam le továbbra sem a dőzsölésről, kockajátékról s más, nem éppen ártatlan szórakozásaimról. Egyszóval, amikor apám szidalmainak nem lett se vége, se hossza, mondván, hogy ilyen ledér nőket nem tűr meg házában, azután meg azzal fenyegetőzött, hogy kitagad, szedtem a sátorfámat, s a kakas elköltözött francia párjával. Született is azután néhány fiókánk.

PAMPIRUS
Honnan volt pénzed?

POLYGAMUS
Titokban juttatott valamit az anyám, egyébként jócskán eladósodtam.

EUSEBIUS
Akadtak olyan ostobák, akik neked hiteleztek?

POLYGAMUS
Vannak, akik senkinek nem hiteleznek szívesebben.

PAMPIRUS
Mi lett a végén?

POLYGAMUS
Amikor az apám komolyan ki akart tagadni, közbeléptek barátaim, s azzal a feltétellel sikerült megengesztelnünk őt, hogy városunkból való lányt veszek feleségül, francia páromtól pedig elválok.

EUSEBIUS
Hát a feleséged volt?

POLYGAMUS
Volt szó közöttünk efféle tervekről, s ehhez járult fennálló kapcsolatunk is.

EUSEBIUS
Hogy tudtál akkor megszabadulni tőle?

POLYGAMUS
Kiderült azután, hogy francia páromnak volt egy gallus férje, akitől valamikor régen megszökött.

EUSEBIUS
Akkor hát van feleséged?

POLYGAMUS
A francia páromat nem tekintve a mostani a nyolcadik.

EUSEBIUS
A nyolcadik? Jó előérzettel adták akkor a Polygamus nevet neked. Minden bizonnyal egyiktől sem volt gyereked?

POLYGAMUS
Ellenkezőleg, mindegyikük hagyott rám néhány fiókát.

EUSEBIUS
Én jobban szeretném, ha ennyi tyúkom volna, hogy tojjanak otthon! Nem untad meg azt a sok házasságot?

POLYGAMUS
Annyira nem, hogy ha ma meghalna a nyolcadik feleségem, holnapután kilencedszer is megnősülnék. Az bosszant csak, hogy nem lehet egyszerre két-három feleségem, amikor egy kakas^[42] mellett annyi tyúk élhet a ház körül.

EUSEBIUS
Nem csodálkozom, hogy ilyen kakaskodás mellett semmit sem tudtál magadra szedni, és ennyire megöregedtél. Mert semmi sem sietteti úgy az öregséget, mint a mértéktelen és gyakori dőzsölés, a telhetetlen szerelmi élet, a féktelen érzékiség. De mondd, ki tartja el a családodat?

POLYGAMUS
Szüleim halála után szerény örökséghez jutottam, meg azután két kezemmel szorgalmatoskodom.

EUSEBIUS
A tudományoktól tehát elpártoltál?

POLYGAMUS
Teljes mértékben. Ahogy mondani szokás, a lovaktól a szamarakhoz jutottam. A hét szabad tudomány művelője voltam, most egyetlen mesterséget űzök.

EUSEBIUS
Szegény ördög, annyi gyász ért, annyiszor megözvegyültél!

POLYGAMUS
Egy hétnél tovább sohasem maradtam özvegy, s az új asszony mindig megvigasztalt gyászomban. - Íme, őszintén és sommásan feltártam előttetek az életemet. Szeretném, ha most Pampirus mondaná el élete történetét, aki korához képest jó erőben van. Ha nem csalódom, két-három évvel idősebb nálam.

PAMPIRUS
Elmondom szívesen, ha szántok rá időt, hogy életemet és álmaimat megismerjétek.

EUSEBIUS
Nagy örömmel hallgatjuk.

PAMPIRUS
Amikor hazamentem, öregedő apám sürgette, válasszak mielőbb pályát, hogy keresetemmel növelhessük a családi vagyont. Hosszas meggondolás után a kereskedői pálya mellett döntöttem.

POLYGAMUS
Csodálkozom, hogy ez tetszett leginkább!

PAMPIRUS
Mindig erősen élt bennem a vágy új dolgok, idegen országok, városok, nyelvek, emberi szokások megismerésére. Erre a kereskedelem látszott legalkalmasabbnak. Mindez a bölcsesség forrása is egyben.

POLYGAMUS
De nem valami könnyen megszerezhető bölcsességé, mert többnyire nagy árat kell fizetni érte.

PAMPIRUS
Így van. Éppen ezért apám elég sok pénzt adott, hogy Hercules védelme alatt, Mercurius segítségével, jó előjelek között fogjak hozzá a kereskedéshez. Egyidejűleg megkértem egy lány kezét, akinek igen nagy volt a hozománya, s hozzá olyan külseje, hogy az hozomány nélkül is vonzóvá tette volna.

EUSEBIUS
És sikered volt nála?

PAMPIRUS
Sajnos, nem. Mielőtt hazaértem volna, odaveszett a pénzem kamatostul.

EUSEBIUS
Bizonyára hajótörés folytán.

PAMPIRUS
De mennyire hajótörés folytán! Fennakadtunk egy sziklán, amely Malea^[43] szirtjénél is veszedelmesebb.

EUSEBIUS
Melyik tengerből nyúlik ki ez a sziklafok, és mi a neve?

PAMPIRUS
A tengert nem tudom megnevezni, de a hírhedt szikla sokak vesztét okozta, latinul aleának, kockajátéknak hívják. Nem tudom, ti grecisták,^[44] hogy nevezitek.

EUSEBIUS
Ó, te ostoba!

PAMPIRUS
Még ostobább volt az apám, aki egy ifjúra akkora összeget bízott.

GLYCION
Mit tettél ekkor?

PAMPIRUS
Tenni semmit sem tettem, hanem arra gondoltam, felkötöm magam.

GLYCION
Annyira engesztelhetetlen volt az apád?! Hiszen, amint mondják, a pénz pótolható, s az első botlást megbocsátják, különösen, ha Pampirusnak hívják az illetőt, aki neve szerint is sok mindennel próbálkozik.

PAMPIRUS
Talán igazat mondasz, de szerencsétlenségemre kútba esett a házasságom. A lány szülei ugyanis felbontották az eljegyzést, mihelyt tudomást szereztek arról, mi történt velem. Én pedig fülig szerelmes voltam belé.

GLYCION
Szánlak nagyon! De mégis, mire gondoltál ekkor?

PAMPIRUS
Amire az ember kétségbeesésében gondolni szokott. Kitagadott az apám, oda volt a pénzem, oda a menyasszonyom, mindenfelől csak ilyeneket hallottam: korhely, züllött, tékozló. Kell-e ennél több? A legkomolyabban azon tanakodtam, felkössem-e magam, vagy pedig kolostorba vonuljak.

EUSEBIUS
Szörnyű gondolat. De látom, a két halálnem közül a szelídebbet választottad.

PAMPIRUS
Nekem akkor ez tűnt kegyetlenebbnek, annyira megcsömörlöttem magamtól.

GLYCION
Pedig sokan azért vonulnak kolostorba, hogy ott kellemesebben éljenek.

PAMPIRUS
Összekapartam hát az útiköltséget, s titokban elindultam messzire a hazámtól.

GLYCION
Hová mentél?

PAMPIRUS
Írországba. Ott olyan szerzetesek közé mentem, akik kívül vászon-, belül gyapjúcsuhát viselnek.

GLYCION
Tehát az íreknél iratkoztál fel téli szállásra?

PAMPIRUS
Nem. Csak két hónapig maradtam náluk, azután áthajóztam Skóciába.

GLYCION
Mi nem tetszett náluk?

PAMPIRUS
Semmi más, csak az, hogy az ő regulájuk nem volt elég szigorú annak, aki a kötelet is többszörösen megérdemelte volna.

EUSEBIUS
Mi lett belőled Skóciában?

PAMPIRUS
Ott a karthauziaknál a vászoncsuhát szőrcsuhával cseréltem fel.

EUSEBIUS
Ezek az emberek teljesen meghaltak a világ számára.

PAMPIRUS
Én is azt hittem, amikor énekelni hallottam őket.

GLYCION
Hogyan? Hát a halottak is énekelnek? Hány hónapot töltöttél a skótoknál?

PAMPIRUS
Csaknem hatot.

GLYCION
Micsoda állhatatosság!

EUSEBIUS
Itt mi nem volt kedvedre való?

PAMPIRUS
Restnek és bujának találtam az életüket. Azután sokan akadtak közöttük, akik nem voltak egészen épeszűek, gondolom, a magányosságuk következtében. Nekem sem volt sok eszem, attól tartottam, azt a keveset is elveszítem közöttük.

POLYGAMUS
Hová menekültél innen?

PAMPIRUS
Franciaországba. Itt teljesen feketébe öltözött szerzeteseket találtam, bencéseket, akik ruhájuk színével is tanúsították, hogy búsulnak ezen a világon, s közöttük egyeseket, akik ruha helyett szőrcsuhát viseltek.

GLYCION
Micsoda önsanyargatás!

PAMPIRUS
Itt tizenegy hónapig maradtam.

EUSEBIUS
Mi tartott vissza, hogy örökre ott maradj?

PAMPIRUS
Több volt itt a ceremónia, mint az igazi vallásosság. Azonkívül azt hallottam, vannak náluk sokkal vallásosabb szerzetesek, akiket Szent Bernát szigorúbb fegyelemre szorított, fekete helyett fehér csuhát adva rájuk. Náluk tíz hónapig éltem.

EUSEBIUS
Itt mi kifogásolnivalód volt?

PAMPIRUS
Tulajdonképpen semmi. Eléggé barátságos szerzetestársakra találtam. De továbbhajtott az a görög közmondás, mely szerint: "Vagy sokat kell enni a teknősbékából, vagy egyáltalán nem kell enni belőle." Ezért elhatároztam, hogy vagy különleges szerzetes lesz belőlem, vagy semmilyen. Hírét hallottam a Brigitta-szerzeteseknek, akik állítólag különösen szent életűek: hozzájuk mentem tehát.

EUSEBIUS
Hány hónapig voltál ott?

PAMPIRUS
Nem egészen két napig.

GLYCION
Annyira tetszett az életmódjuk?

PAMPIRUS
Csak azt fogadják be, aki szerzetesi fogadalommal köti le magát hozzájuk. De annyira ostoba még nem voltam, hogy olyan kötőféket akasztassak magamra, melyet soha többé nem tudok lerázni. És valahányszor lányok énekét hallottam, majd megszakadt a szívem, mert elvesztett menyasszonyomra gondoltam.

GLYCION
Mi történt ezután?

PAMPIRUS
Égtem a szentség utáni vágytól, de ezt sehol ki nem elégítették. Vándorlásaim során végül találkoztam olyanokkal, akik ruhájukon keresztet viseltek. Ez a jel tüstént megnyerte tetszésemet, de megnehezítette a választást számomra, hogy sokféleképpen viselték. Egyes szerzetesek fehér keresztet hordtak, mások zöldet, ismét mások tarkát. Voltak, akik egyes vagy kettős keresztet viseltek, néhányan négyszereset, más és más alakban és változatban. Hogy mindent megpróbáljak, majdnem az összes formában viseltem a keresztet. Így saját tapasztalataim alapján győződtem meg róla, mennyire más az, ha valaki ruháján, illetve a kabátján viseli a keresztet, mintha a szívében. Amikor végül is belefáradtam a keresésbe, a következő gondolatom támadt: hogy egyszerre minden szentség osztályrészem legyen, elmegyek a Szentföldre, onnan majd szentséggel megrakodva térek vissza hazámba.

POLYGAMUS
És el is indultál?

PAMPIRUS
Természetesen.

POLYGAMUS
Honnan volt útiköltséged?

PAMPIRUS
Csodálkozom, hogy ezt a kérdést csak most veted fel, és nem sokkal előbb jutott az eszedbe. Ismered azt a görög közmondást: "Aki mestere valaminek, mindenütt megél."

GLYCION
Milyen mesterséggel jártad be a világot?

PAMPIRUS
Tenyérjóslással.

GLYCION
Hol tanultad?

PAMPIRUS
Nem mindegy?

GLYCION
Ki volt a mestered?

PAMPIRUS
Ami mindenre megtanítja az embert, a gyomrom. Fölfedtem a múltat, a jelent és a jövőt.

GLYCION
És valóban ismerted?

PAMPIRUS
Szó sincs róla. De bátran jósoltam, annál is inkább, mivel az árát előre megkaptam.

POLYGAMUS
Ilyen mesterségből meg tudtál élni?

PAMPIRUS
Meg. Méghozzá két szolgámmal együtt. Ilyen sok balga férfi és nő él szerte a világon! Amikor azonban Jeruzsálembe indultam, egy dúsgazdag kereskedő kíséretéhez csatlakoztam, aki hetvenesztendős volt, s úgy érezte, nem halhat meg nyugodt lelkiismerettel, ha előzőleg el nem megy Jeruzsálembe.

EUSEBIUS
És feleségét otthon hagyta?

PAMPIRUS
Sőt rajta kívül még hat gyerekét is.

EUSEBIUS
Istentelenül jámbor volt ez az öreg! És onnan szent emberként jöttél vissza?

PAMPIRUS
Megvalljam az igazat? Valamivel hitványabb lettem, mint amilyen voltam azelőtt.

EUSEBIUS
Így hát, amint hallom, a vallásos élet utáni vágy nem mardosott többé.

PAMPIRUS
Ellenkezőleg. Még jobban égtem a vágytól. Ezért visszaérkezvén Itáliába, katonának szegődtem.

EUSEBIUS
Csak nem háborúban akartál igazán vallásos életet élni, mikor nincs a háborúnál nagyobb átok és bűn?

PAMPIRUS
Ez szent háború volt.

EUSEBIUS
Talán a törökök ellen indították?

PAMPIRUS
Még annál is szentebb volt, legalábbis így hirdették egyesek akkor.

EUSEBIUS
Ugyan mi volt hát az?

PAMPIRUS
II. Gyula pápa hadakozott a franciákkal. A háború felé irányította továbbá figyelmemet, hogy ott sok tapasztalatot szerezhetek majd.

EUSEBIUS
Sok, de rossz tapasztalatot.

PAMPIRUS
Igen. Később rájöttem. Itt mégis keményebb volt az élet, mint a kolostorokban.

EUSEBIUS
Mihez kezdtél ezután?

PAMPIRUS
Nem tudtam eldönteni: visszatérjek-e a kereskedelemhez, amelyet abbahagytam, vagy hajszoljam tovább a vallásos életet, amelytől egyre távolabb kerültem. Egyszerre csak az jutott az eszembe, hogy ezt a kettőt össze is kapcsolhatom.

EUSEBIUS
Hogy kereskedő és szerzetes lehetnél egyidejűleg?

PAMPIRUS
Miért ne? Senki sem vallásosabb a kolduló barátoknál, és mégis párjukat ritkítják mint kereskedők. Bejárják a szárazföldet és a tengert, sokat látnak, sokat hallanak, eljutnak mindenhová, a szegények, az előkelők, a királyok házába.

EUSEBIUS
De nem kufárkodnak?!

PAMPIRUS
Gyakran ügyesebben, mint mi.

EUSEBIUS
A kolduló barátok melyik rendjét választottad?

PAMPIRUS
Mindegyiket kipróbáltam.

EUSEBIUS
Egyik sem tetszett?

PAMPIRUS
Sőt, valamennyi tetszett volna, ha megengedik, hogy azonnal üzletelni kezdjek. De végiggondoltam, mennyit kell még előbb a kórusban izzadnom, mielőtt üzletet bíznak rám. Akkor azon kezdtem tanakodni, hogy egy apátságra kellene vadásznom. De először is nem mindenkinek kedvez Diana, másfelől gyakran elég soká tart a vadászat. Ezenközben nyolc év telt el, mikor értesítés érkezett, hogy apám meghalt. Hazamentem tehát, anyám tanácsára megnősültem, és visszatértem a kereskedelmi pályára.

GLYCION
Mondd, annyiszor öltöttél új ruhát, s mindig más és más emberré formálódtál, hogy tudtad mégis megőrizni igazi énedet?

PAMPIRUS
Éppen úgy, mint azok, akik ugyanabban a darabban különböző szerepeket játszanak.

EUSEBIUS
Kitapasztaltad úgyszólván az összes foglalkozási ágakat, mondd meg hát őszintén, melyik tetszik közülük a legjobban?

PAMPIRUS
Nincsen köztük egy sem, amelyik mindenkinek megfelelne. Számomra egyik sem alkalmasabb annál, amelyet választottam.

EUSEBIUS
Van azért a kereskedelemnek is sok árnyoldala!

PAMPIRUS
Úgy van. De minthogy nincs olyan foglalkozás, amelynek ne volnának árnyoldalai, én a magaméban buzgólkodom. - Most még csak Eusebius van hátra; ő sem tagadja majd meg barátaitól, hogy életének egy jelenetéről beszámoljon.

EUSEBIUS
Szívesen az egészről, mert nem oszlik olyan sok felvonásra.

GLYCION
Szívesen hallgatjuk.

EUSEBIUS
Amikor hazámba visszatértem, egy éven át tanakodtam magamban azon, milyen pályát válasszak, folyton figyeltem magam, mire érzek kedvet, mire vagyok alkalmas. Ekkor felajánlottak egy úgynevezett zsíros egyházi javadalmat. Elvállaltam.

GLYCION
Általában nem jó híre van ennek a foglalkozásnak.

EUSEBIUS
Számomra az adott körülmények között nagyon is kívánatos volt. Talán azt hiszitek, nem nagy szerencse, ha az embernek annyi minden úgyszólván az ölébe hull: tekintély, pompás, jól felszerelt háztartás, kielégítő évi jövedelem, tiszteletre méltó társaság, végül templom, ahol az ájtatosságnak szentelhetem magam, ha kedvem tartja?

PAMPIRUS
Nekem nem tetszenék az ottani fényűzés, az erkölcstelen életmód, aztán az sem, hogy legtöbben közülük egyenesen gyűlölik a tudományt.

EUSEBIUS
Én nem törődöm azzal, mit tesznek mások, csak a magam dolga érdekel. A jobbakhoz csatlakozom, ha már a többieket nem tudom megjavítani.

POLYGAMUS
Ilyen körülmények között éltél azóta mindig?

EUSEBIUS
Mindig. Nem tekintve azt, hogy az első időkben négy évet Páduában töltöttem.

POLYGAMUS
Minek?

EUSEBIUS
Ezeket az éveket úgy osztottam be, hogy másfél esztendőn keresztül orvostudományt hallgattam, a többi időt teológiára fordítottam.

POLYGAMUS
Mi volt a célod?

EUSEBIUS
Hogy testem és lelkem jobban tudjam fegyelmezni, olykor barátaimnak is segítségére lehessek. Mert néha prédikálok is a magam elgondolása szerint. Így mind ez ideig nyugodtan éltem, megelégedtem egyetlen papi jövedelemmel. Nem hajtott többre a becsvágy, ha felajánlják is, visszautasítottam volna.

PAMPIRUS
Szeretném tudni, mi lett többi diáktársunkkal, akikkel olyan jó barátságban voltunk.

EUSEBIUS
Néhányukról tudnék még egyet-mást mondani, de úgy látom, nem vagyunk messze a várostól. Ezért, ha nincs kifogásotok ellene, szálljunk meg ugyanabban a fogadóban. Ott majd a szabad időnkben ki-ki elmondhatja, ha tud valamit a többiekről.

HUGUITIO KOCSIS
Hé, félszemű, hol szedted föl ezt a szerencsétlen fuvart?

HENRICUS KOCSIS
Hát te, kocsmatöltelék, hová viszed ezt a bordélyházat?

HUGUITIO
A te kihűlt öregeidet valahová a csalánba kellett volna szórnod, hogy ott felmelegedjenek.

HENRICUS
Inkább arra legyen gondod, hogy a nyájadat egy mély mocsárba taszítsd, hadd hűljenek le, amúgy is tüzesebbek a kelleténél.

HUGUITIO
Nem szoktam fuvaromat a mélybe taszítani.

HENRICUS
Nem? Pedig láttam minap, amint hat karthauzi szerzetest úgy belefordítottál a szemetesgödörbe, hogy fehér barátok helyett feketék másztak ki belőle: te meg, mint aki jól végezte dolgát, csak nevettél rajtuk.

HUGUITIO
Úgy kellett nekik; valamennyien aludtak, ezáltal nehezebbek lettek, s nagyobb súlyuk lehúzta a kocsimat.

HENRICUS
Az én öregjeim ellenben sokkal könnyebbé tették az enyémet, mert egész úton folyton fecsegtek. Nem láttam még náluk kedvesebbeket.

HUGUITIO
Máskor az ilyenek nem szoktak tetszeni neked!

HENRICUS
De ezek az öreg emberkék nagyon rendesek.

HUGUITIO
Honnan tudod?

HENRICUS
Az úton háromszor is megkínáltak kitűnő sörrel.

HUGUITIO
Hahaha...! Hát ezért olyan rendesek!

[KONRÁD, BERNÁT, A LELKIPÁSZTOR, A FOGADÓS MEG A FELESÉGE]

KONRÁD
A lelkipásztorhoz vendégszeretet illenék.

LELKIPÁSZTOR
Jámbor juhok pásztora vagyok, nem szeretem a farkasokat.

KONRÁD
De talán nem gyűlölöd ennyire a szukákat. Ám mi jogon borzadsz így tőlünk, hogy még fedelet sem adsz nekünk? Mert avval, hogy nálad étkezzünk, nem is akarunk terhedre lenni.

LELKIPÁSZTOR
Megmondom: mert ha netán házam táján valami tyúkocskát fedeznétek fel, vagy a fiókáit, holnap a nép előtt kiprédikálnátok. Így szoktátok ti meghálálni a vendégszeretetet.

KONRÁD
Nem vagyunk mindnyájan effélék.

LELKIPÁSZTOR
Legyetek, amilyenek lenni akartok: én magában Szent Péterben is alig bíznék meg, ha ilyen öltözékben jönne hozzám.

KONRÁD
Ha megmásíthatatlan elhatározásod ez, legalább mutass valami más szállást.

LELKIPÁSZTOR
Van ebben a faluban vendégfogadó.

KONRÁD
Miről ismerjük fel?

LELKIPÁSZTOR
Tábla lóg felette, rajta kutyát fogtok látni, amint pofáját fazékba dugja: ez történik a konyhájában. A számolótábla előtt pedig farkas ül.

KONRÁD
Nem nagyon biztató cégér.

LELKIPÁSZTOR
Éljetek vele, ahogy tudtok.

BERNÁT
Miféle pásztor ez? Felőle akár éhen is elveszhetünk.

KONRÁD
Ha juhairól sem gondoskodik jobban, mint rólunk, nem lehetnek valami kövérek.

BERNÁT
Nehéz helyzetben jó tanácsra van szükség. Mit kell most tennünk?

KONRÁD
Leszoknunk a pironkodásról.

BERNÁT
Az már való igaz, hogy a szemérmességnek nem sok hasznát vesszük a szükségben.

KONRÁD
Úgy is van. Szent Ferenc majd velünk lesz.

BERNÁT
Szerencse fel!

KONRÁD
Nem fogjuk bevárni a fogadós válaszát az ajtóban, hanem egyenesen berontunk a melegre, s nem egykönnyen hagyjuk magunkat kidobni.

BERNÁT
Ehhez szemtelenség kell.

KONRÁD
Még mindig jobb, mint szabad ég alatt tölteni az éjszakát, és elpusztulni a hidegtől. Tedd addig félre a szemérmességedet a zsákba, hogy holnap újra elővehesd, ha annak van itt az ideje.

BERNÁT
Szó, ami szó, a helyzet ezt javallja.

FOGADÓS
Hát ez meg miféle szerzet itt?

KONRÁD
Isten szolgái vagyunk, jóember, Szent Ferenc fiai.

FOGADÓS
Hogy az Isten kedvét leli-e ilyen szolgákban, nem tudom, én nem szeretném, ha sokan volnának a házamban.

KONRÁD
Ugyan miért?

FOGADÓS
Mert evésben-ivásban több mint férfias erőt tanúsíttok, de a munkához nem fűlik a fogatok. Meg aztán Szent Ferenc fiai volnátok? Azt szoktátok prédikálni, hogy ő önmegtartóztatásban élt, és mégis ennyi fia volna?

KONRÁD
A lélek fiai vagyunk, nem a testé.

FOGADÓS
Szerencsétlen apaság. Hiszen ami a legrosszabb bennetek, az éppen a lélek. Mert testi erőben nincs nálatok hiány, sőt talán még jobban is álltok e tekintetben, mint az a mi számunkra, akiknek a házában feleség és hajadon leányok vannak, előnyös volna.

KONRÁD
Te talán azt hiszed, hogy mi abból az ágból valók vagyunk, amely elhajlott az alapító regulájától. Csakhogy mi obszervánsok^[45] vagyunk.

FOGADÓS
Én tehát mindenesetre obszerválni fogok, hogy semmiben kárt ne tegyetek. Mert ezt a fajtát bírom a legkevésbé.

KONRÁD
Ugyan miért, kérlek?

FOGADÓS
Mert fogakat hoztok magatokkal, de pénzt nem hoztok magatokkal. Az effajta vendégnek nincs miért örülnöm.

KONRÁD
Viszont hajlandók vagyunk dolgozni nektek.

FOGADÓS
Akarjátok, hogy megmutassam, miképpen dolgoztok?

KONRÁD
No mutasd!

FOGADÓS
Nézzétek a képet mellettetek bal felől: ott látjátok a rókát, amint szentbeszédet tart, de hátulról a csuklyájából liba dugja ki a nyakát. Odébb meg látjátok a farkast, amint gyóntat, de ruhája alatt kidudorodik az elrejtett bárány hátulja. Látjátok a majmot barátcsuklyában ülni a beteg mellett, egyik kezében a keresztet tartja, de másik keze már a beteg erszénye felé nyúl.

KONRÁD
Nem tagadjuk, hogy ez az öltözet gyakran takar farkasokat, rókákat és majmokat, sőt bevalljuk, hogy nemegyszer disznókat, kutyákat, lovakat, oroszlánokat és jómadarakat is takar, ám ugyanezt az öltözetet sok derék férfi is viseli. A ruha, mint ahogy senkit sem tesz jobbá, ugyanúgy rosszabbá sem tesz senkit. Miért is méltatlan dolog bárkit ruhája után ítélni meg; ha nem így volna, kárhoztatni kellene a te ruhádat is, melyet néhanapján mégiscsak felveszel, mert sok tolvaj, gyilkos, méregkeverő és házasságtörő is visel ilyet.

FOGADÓS
A ruhától, nem bánom, eltekintek, csak fizessetek.

KONRÁD
Könyörögni fogunk Istenhez éretted.

FOGADÓS
Én is cserében értetek, így aztán kvittek leszünk.

KONRÁD
Csakhogy nem kell mindenkin keresni mindjárt.

FOGADÓS
De miért féltek ti megérinteni a pénzt?

KONRÁD
Mert ellentétben áll a mi hivatásunkkal.

FOGADÓS
Az én hivatásommal meg ellentétben áll, hogy ingyen lássam jól vendégeimet.

KONRÁD
De minket a regula kötelez, hogy ne fogjunk pénzt a kezünkbe.

FOGADÓS
Az én regulám meg éppen ellenkezőleg rendelkezik.

KONRÁD
Hol van a te regulád?

FOGADÓS
Olvasd csak a feliratot:

KONRÁD
Nem fogunk fogyasztani nálad semmit.

FOGADÓS
Elég baj: aki nem fogyaszt nálam, az nem is szaporítja keresetemet.

KONRÁD
Isten bőségesen meg fog fizetni érte, ha valamiben a szolgálatunkra leszel.

FOGADÓS
Az ilyen szavaktól még nem lakik jól az én házam népe.

KONRÁD
Meghúzzuk magunkat a kemence szegletében, és nem leszünk senkinek a terhére.

FOGADÓS
Nem bírja az efféle embereket ez a kemence.

KONRÁD
Hát így kidobsz minket, hogy talán még ez éjszaka felfaljanak a farkasok?

FOGADÓS
Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, farkas nem bántja a farkast.

KONRÁD
Az is kegyetlenség volna, ha a pogány törökkel bánnál így: akármilyenek vagyunk is, emberek vagyunk.

FOGADÓS
Süket fülekre találtok nálam.

KONRÁD
Te gyöngéden kényezteted a testedet, meztelenül heverve a kemence mögött, minket meg kihajtasz, hogy az éjjeli fagy emésszen el, ha megkímélnek is a farkasok.

FOGADÓS
Így élt Ádám is a Paradicsomban.

KONRÁD
Így élt, de még ártatlan volt.

FOGADÓS
Én is ártatlan vagyok.

KONRÁD
Ki bűnös, ha te ártatlan vagy? De vigyázz, nehogy ha te minket kizársz a te Paradicsomodból, Isten se fogadjon be téged az övébe.

FOGADÓS
Ettől mentsen meg Isten.

A FOGADÓS FELESÉGE
Kedves férjem, annyi bűnödért legalább ez egy jó cselekedeteddel szolgáltass elégtételt. Engedd, hogy ezek ezt az éjszakát a mi fedelünk alatt töltsék. Derék férfiak ezek, s meglátod még, annál bőségesebben hozod be másutt, amit nem tudsz rajtuk megvenni.

FOGADÓS
Íme, milyen szószólótok akadt! Attól tartok, hogy ti már értitek egymást, s nem nagyon szívesen hallom asszonytól ezt az elismerést, ti derék férfiak.

FELESÉG
Juj, hogy mondhatsz ilyet! De gondold meg, mennyi bűnt követsz el kockajátékkal, részegséggel, civódással, verekedéssel, legalább evvel az alamizsnával váltsd meg bűneidet, és ne dobd ki azokat, akiket magad mellett kívánsz majd látni halálod óráján. Csavargókat és csepűrágókat hányszor befogadsz, és ezeket itt elzavarnád?

FOGADÓS
Honnan jött ide ez papolni? Takarodj innét, és törődj a konyhával!

FELESÉG
Már itt se vagyok.

BERNÁT
Szelídül már, és fölveszi az ingét. Remélem, jó lesz már minden.

KONRÁD
És asztalt terítenek a legények. Még jó is, hogy nincs más vendég, mert különben mi kívül maradhatnánk.

BERNÁT
Szerencse, hogy a szomszéd városkából hoztunk magunkkal egy palack bort és egy kis báránysültet, mert máskülönben, úgy látom, tőle még szénát sem kapnánk.

KONRÁD
Már asztalhoz ültek a legények, csatlakozzunk mi is hozzájuk, de úgy, hogy senkit se zavarjunk.

FOGADÓS
Nektek kell tulajdonítanom, úgy hiszem, hogy ma senki más nem ül asztalomnál, csak a háziak, no meg ti, semmirekellők.

KONRÁD
Valóban nekünk tulajdoníthatod, ha nem fordul elő máskor is gyakran.

FOGADÓS
Gyakrabban, mint szeretném.

KONRÁD
Ne búsulj azért, él még Krisztus, aki nem hagyja el az övéit.

FOGADÓS
Úgy hallottam, hogy az Evangélium embereinek neveznek benneteket. Márpedig az Evangélium tiltja, hogy az útra kenyérrel feltarisznyázva menjen az ember, ti tarisznya helyett bő ruhaujjat viseltek, s amint látom, nemcsak kenyeret hoztok magatokkal, hanem bort és finom húsételt is.

KONRÁD
Tarts velünk, ha jólesik.

FOGADÓS
Az én borom lőre ehhez képest.

KONRÁD
Kóstold meg a húst is, nekünk úgyis megmaradna.

FOGADÓS
Szerencsés koldusok! Az én feleségem nem főzött ma mást, csak karalábét és avas szalonnát.

KONRÁD
Osszuk meg egymással, amink van, ha tetszik. Mert minekünk mindegy, hogy mit eszünk.

FOGADÓS
Hát akkor miért nem hordtok magatokkal karalábét és lőrét?

KONRÁD
Mert jobb szívvel vetették oda nekünk ezt azok, akiknél ma reggeliztünk.

FOGADÓS
És ingyen reggeliztetek?

KONRÁD
Hogy ingyen-e? Még ők köszönték meg nekünk, s mikor odébbálltunk, ezekkel az ajándékokkal halmoztak el minket.

FOGADÓS
Honnan jöttök?

KONRÁD
Bázelból.

FOGADÓS
Hű, olyan messziről?

KONRÁD
Bizony onnét.

FOGADÓS
Hát miféle emberek vagytok ti, hogy csak így kóboroltok igás állat nélkül, és pénztárca nélkül, és cselédség nélkül, és fegyver nélkül, és úti készség nélkül?

KONRÁD
Az evangéliumi élet példáját láthatod ebben.

FOGADÓS
Én inkább csak a vándorlegények életét látom, akik feltarisznyázva kószálnak a világban.

KONRÁD
Ilyen vándorok voltak az apostolok, ilyen volt az Úr Jézus is.

FOGADÓS
Jártasak vagytok legalább a tenyérjóslásban?

KONRÁD
Semmiben kevésbé.

FOGADÓS
Hát akkor mi biztosítja megélhetésteket?

KONRÁD
Az, aki ígéretet tett rá.

FOGADÓS
Ugyan ki az?

KONRÁD
Aki monda: Ne aggódjatok, mindez megadatik tinéktek.

FOGADÓS
Ígéretet tett rá, de csak azoknak, akik Isten országát keresik.

KONRÁD
Azt tesszük, csekély erőnkhöz képest.

FOGADÓS
Az apostolok csodatételekkel tűntek ki, betegeket gyógyítottak, nem csoda hát, hogy mindenütt megvolt a megélhetésük. Ám ti semmi ilyesmire nem vagytok képesek.

KONRÁD
Képesek lennénk, ha hasonlók volnánk az apostolokhoz, és ha a körülmények megkívánnák a csodát. Csakhogy a csodák az akkori helyzetnek megfelelően adattak a hitetlenek kedvéért. Most nincs szükség semmi másra, csak a jámbor életre. Meg aztán gyakran van úgy, hogy jobb is betegnek lenni, mint egészségesnek, gyakran jobb meghalni, mint élni.

FOGADÓS
Akkor hát ti mivel foglalkoztok?

KONRÁD
Amivel tudunk, ki-ki Istentől nyert tehetsége szerint, vigasztalunk, buzdítunk, intünk, dorgálunk, ahogy alkalom adódik, némelykor prédikálunk is, ott, ahol azt tapasztaljuk, hogy a pásztorok némák. Ha pedig nem tudunk használni, arra ügyelünk legalább, hogy botrányt ne okozzunk erkölcseinkkel és nyelvünkkel.

FOGADÓS
Bárcsak kegyeskednél holnap nekünk prédikálni! Mert nálunk ünnep van holnap.

KONRÁD
Melyik szent tiszteletére?

FOGADÓS
Szent Antaléra.

KONRÁD
Ami azt illeti, ez kiváló ember volt, de mi a holnapi ünnep jelentősége?

FOGADÓS
A falu tele van disznópásztorokkal, amit a szomszédos makkosnak köszönhetünk. És az a meggyőződésük, hogy Szent Antal visel gondot a kondára, ezért megadják neki a tiszteletet, nehogy mellőzöttnek érezve magát, haragra gerjedjen ellenük.

KONRÁD
Bárcsak illően tisztelnék őt!

FOGADÓS
Hogyan?

KONRÁD
Az tiszteli a legjámborabban a szenteket, aki utánozza őket.

FOGADÓS
Az egész falu hangos lesz holnap a kocsmázástól, tánctól, pörpatvartól és verekedéstől.

KONRÁD
Így tisztelték egykoron a pogányok az ő Bacchusukat. Nem győzök csodálkozni, hogy Szent Antal, mikor ilyen tiszteletben részesül, nem gerjed haragra a barmaiknál ostobább emberek ellen. Milyen lelkipásztorotok van? Néma és semmirekellő?

FOGADÓS
Hogy milyen mások szemében, nem tudom, az én szememben a lehető legderekabb, mert naphosszat itt iddogál, és senki sem hoz magával több vagy öblösebb torkú ivó társakat, ami nekem csak javamra szolgál. Máris csodálkozom, hogy távol marad.

KONRÁD
Nekünk nincsenek vele valami kellemes tapasztalataink.

FOGADÓS
Mit hallok? Hát beköszöntetek hozzá?

KONRÁD
Tőle kértünk szállást, de ő elzavart a küszöbéről, mint valami farkasokat, és ide utasított minket.

FOGADÓS
Haha, már értem. Ezért nem akarja ide betenni a lábát, mert tudja, hogy itt találna titeket.

KONRÁD
Nem néma az az ember?

FOGADÓS
Már mért volna néma? Senki sem beszédesebb nálánál a melegedőben, és derekasan ki tudja ereszteni a hangját a templomban; igaz, hogy prédikálni még nem hallottam. De mi kell több? Magatokon is tapasztalhattátok, ha jól értelek, hogy éppenséggel nem néma.

KONRÁD
Járatos a Szentírásban?

FOGADÓS
Azt mondja, hogy járatos, de ami ilyesmit tanult, azt a gyónás pecsétje alatt tanulta, így nem is szabad mások előtt kibeszélnie. De kár a sok szóért: amilyen a nép, olyan a papja, meglelte a zsák a foltját.

KONRÁD
Talán nem fogja megadni az engedélyt, hogy prédikáljak.

FOGADÓS
Megadja, én magamra vállalom. Csak egy kikötéssel: személyében ne támadd, ahogyan többnyire szoktátok.

KONRÁD
Rossz szokást vettek fel azok, akik ezt szokták. Én négyszemközt figyelmeztetem a papot, ha valami helytelent tesz, a többi a püspökre tartozik.

FOGADÓS
Csakhogy ilyen madár ritkán repül erre. Látom már, ti derék emberek vagytok. De mire jó ez a különc viselet? Mert a legtöbb ember éppen azért ítél úgy, hogy haszontalanok vagytok, amiért így öltözködtök.

KONRÁD
Erre mi okuk van?

FOGADÓS
Én nem tudom, hacsak az nem, hogy már sok rossz tapasztalatot szereztek.

KONRÁD
Sokan éppen azért ítélnek úgy, hogy szentek vagyunk, amiért így öltözködünk. Mindkét fél hibázik, de emberségesebben hibáznak azok, akik a ruha alapján jó irányban elfogultak irántunk, mint akik rossz irányban.

FOGADÓS
Legyen neked igazad. De mégis, mire jó e sokféle megkülönböztető viselet?

KONRÁD
Hogy érted?

FOGADÓS
Én ugyan nem látom másutt a jelentőségét, mint ünnepi felvonulásokon vagy háborúban. A felvonulásokon ugyanis különböző személyeket jelenítenek meg: szenteket, zsidókat, pogányokat, kiket különböző viseletükről ismerünk fel. A háborúban pedig azzal az előnnyel jár az öltözék különbözősége, hogy mindegyik csapat a saját zászlaját követi, és nem zavarodnak össze a hadsorok.

KONRÁD
Helyesen mondod. És ez a mi ruhánk is katonai egyenruha, mert más és más vezért követünk, bár mindnyájan ugyanazon császár: Krisztus alatt harcolunk. A ruházatot illetően különben három szempontot kell tekintetbe venni.

FOGADÓS
Melyek azok?

KONRÁD
Szükség, alkalmasság és illendőség. Miért veszünk ételt magunkhoz?

FOGADÓS
Hogy éhen ne haljunk.

KONRÁD
Ugyanígy néha azért kell ruhát venni magunkra, hogy meg ne vegyen az Isten hidege.

FOGADÓS
Ezt elfogadom.

KONRÁD
Ezt a célt viszont jobban szolgálja az én öltözékem, mint a tiéd, mert fedi a fejet is, a nyakat is és a vállat is, amerről leginkább fenyeget a megfázás veszedelme. Az alkalmasság különböző ruhanemeket követel meg, a lovagláshoz rövid, a pihenéshez hosszú ruha való, nyáron vékony, télen sűrű szövésű kelméből. Vannak Rómában emberek, akik napjában háromszor váltanak ruhát: reggel prémmel béleltet vesznek fel, délfelé béleletlent, majd estére ismét valamivel vastagabbat. Viszont nem jut mindenkinek váltanivalóra, ezért találták ki ezt az öltözetet, mely egymagában a legkülönbözőbb alkalmakra használható.

FOGADÓS
Hogyhogy?

KONRÁD
Ha az északi szél fúj, vagy ha tűz a nap, felhúzzuk a csuklyát, ha már kellemetlen a meleg, hátratoljuk, ha pihenni akarunk, lebocsátjuk a csuhát, ha sétálni, feljebb húzzuk, vagy a cingulussal is felövezzük.

FOGADÓS
Nem is volt ostoba, aki ezt kitalálta.

KONRÁD
Ahhoz, hogy jól éljünk, kiváltképpen fontos, hogy az ember kevéssel beérje, máskülönben, ha kényeztetni kezdjük magunkat, és engedünk a kívánságoknak, nem lesz se vége, se hossza. S képzelni sem lehetett volna más öltözéket, mely egymagában ennyiféle alkalmat tudna szolgálni.

FOGADÓS
Elismerem.

KONRÁD
Most nézzük az illendőség szempontját. Mondd meg őszintén, ha te a feleséged ruháját vennéd fel, nem mondaná-e mindenki, hogy vétettél az illendőség ellen?

FOGADÓS
Azt mondanák, hogy elment az eszem.

KONRÁD
S mit mondanál te, ha ő felvenné a te ruhádat?

FOGADÓS
Talán nem mondanék semmi rosszat, de furkósbottal náspángolnám el.

KONRÁD
Pedig hát nem számít, hogy milyen ruhát viselsz.

FOGADÓS
De ez már nagyon is sokat számít.

KONRÁD
Nem is csoda. Hiszen a pogányok törvényei is büntetik a férfit és a nőt, ha a másik nem ruháit viselik.

FOGADÓS
Méltán.

KONRÁD
S gondold meg, mi lenne, ha nyolcvanéves aggastyán tizenöt éves ifjú öltözetét venné fel, vagy fordítva, ha az ifjú az öregember ruháját venné fel, nemde mindenki azt fogja mondani, hogy megbotozást érdemel ez a dolog? Vagy ha vénasszony fiatal leány módjára öltözködnék és fordítva?

FOGADÓS
De még mennyire!

KONRÁD
Ugyanígy, ha laikus venné fel a pap öltözékét vagy a pap a laikusét.

FOGADÓS
Mindkettő vétene az illendőség ellen.

KONRÁD
És ha magánember fejedelmi díszbe öltöznék, vagy egy egyszerű pap püspöki ornátusba, nem cselekednék illetlenül?

FOGADÓS
Nyilvánvaló.

KONRÁD
Hát ha polgárember katonaruhát venne fel, tollakat és Thraso^[46] ostobaságának egyéb jelvényeit?

FOGADÓS
Kinevetnék.

KONRÁD
Vagy ha a katonák között az angol hordana fehér keresztet, a helvét vöröset és a francia feketét?

FOGADÓS
Értelmetlenség volna.

KONRÁD
Akkor hát miért ütközöl meg ezen a mi viseletünkön?

FOGADÓS
Hogy mi különbség van a magánember és a fejedelem, a férfi és a nő között, tudom. De hogy mi különbség van a barát és a nem barát között, azt nem tudom.

KONRÁD
Mi tesz különbséget gazdag és szegény között?

FOGADÓS
A vagyon.

KONRÁD
És mégis illetlen volna, ha a szegény ember a gazdag ember öltözködésmódját utánozná.

FOGADÓS
Való igaz, kivált, ahogyan mostanság öltözködnek a gazdagok.

KONRÁD
Mi különbség van a balga és az okos között?

FOGADÓS
Valamivel több, mint a gazdag és az alacsony sorsú között.

KONRÁD
Nemde a bolondok másként öltözködnek, mint azok, akiknek eszük van?

FOGADÓS
Nem tudom, hozzátok mi illik, de annyi bizonyos, hogy a ti öltözéketek nem sokban különbözik amazokétól, hát ha még valaki a tiéteket is ellátná szamárfülekkel és csengettyűkkel!

KONRÁD
Ez ugyan hiányzik. És mégis bolondok vagyunk ennek a világnak a számára, ha valóban azok vagyunk, amiknek valljuk magunkat.

FOGADÓS
Hogy ti mik vagytok, nem tudom. Azt azonban tudom, hogy sok bolond van, aki szamárfület hord és csörgősapkát, és mégis több esze van, mint azoknak, akik prémszegélyű süveget hordanak és szőrmegallért, s a bölcsek egyéb megkülönböztető jeleit. Ezért én ostobaságnak tartom, ha valaki inkább öltözékével tanúsítja bölcsességét, mint tényekkel. Ismertem valakit, aki a bolondnál is több volt, és mégis bokáig érő köntöst viselt, Mesterünk prémgallérjával. Arckifejezése is tekintélyes teológusra vallott, olyan vitákat folytatott, mint akinek valóban nagy tekintélye van, a nagyurak pedig semmivel sem kevésbé mulattak rajta, mint valami más bolondon, hiszen felül is múlta mindegyiket ostobaságával.

KONRÁD
Mit tartanál hát te helyesnek? Hogy a fejedelmi személy, aki nevet a bolondon, ruhát cseréljen vele?

FOGADÓS
Meglehet, hogy néha csakugyan azt kívánná az illendőség, amit mondasz, ha a ruhának azt kell jeleznie, ami a lélekben rejtőzik.

KONRÁD
Sarokba szorítasz ugyan, de mégis az a véleményem, hogy nem ok nélkül kapták a bolondok azt az öltözéket, amit hordanak.

FOGADÓS
És mi ez az ok?

KONRÁD
Hogy ne bántsa őket senki, ha valamit meggondolatlanul mondanak vagy tesznek.

FOGADÓS
Nem akarok most arról beszélni, hogy éppen ez sok embert egyenesen ingerel arra, hogy mást bántson, olyannyira, hogy gyakran őrültek lesznek az ostobákból. És azt sem látom át, hogy amikor a szarvasmarhát, ha embert öklelt fel, vagy a kutyát, vagy a disznót, ha gyermeket ölt, halállal büntetik, a bolondot, ki nagyobb gaztettet követett el, bolondságának oltalma alatt miért hagyjuk tovább élni. Csak azt kérdezem, miért különböztetitek meg magatokat ti öltözetetekkel másoktól? Mert ha bármily ok elég a megkülönböztető viseletre, a péknek másképpen kellene öltözködnie, mint a halásznak, a sarukészítőnek ismét másként, mint a szabónak, a patikusnak másként, mint a kocsmárosnak, a kocsisnak másként, mint a hajósnak. Ha ti papok vagytok, miért öltözködtök másként, mint egyéb papok? Ha laikusok, miért különböztetitek meg magatokat mitőlünk?

KONRÁD
Valamikor régen mi, barátok, semmi másnak nem számítottunk, csak a laikusok tisztább csoportjának, és annyi volt csupán a különbség a barát és más laikus között, mint most egy jóravaló, derék férfi között, aki két keze munkájából táplálja családját, és egy zsivány között, aki még kérkedik is vele, amikor rablóútjáról visszatér. Utóbb a római pápa megadta nekünk az elismerést, mi pedig megbecsülést szereztünk öltözetünknek, amely most sem laikusnak, sem papinak nem számít, de bárminőnek tekintsük is, olyan, hogy egyszer-másszor kardinálisok, sőt pápák sem szégyelltek viselni.

FOGADÓS
De végül is mitől függ az, hogy a ruhaviselet megfelel-e az illendőségnek vagy sem?

KONRÁD
Némelykor a dolog lényegétől, máskor csupán a megszokástól és az emberek véleményétől. Nem találná-e mindenki képtelenségnek, ha valaki úgy venné fel a lenyúzott marha bőrét, hogy fején megmaradnának a szarvak, és a farkát végigvonszolná a földön?

FOGADÓS
Mindenesetre nevetséges volna.

KONRÁD
Vagy ha valaki olyan ruhát hordana, amely az arcot és a kezet takarná, de az alsótestet szabadon hagyná?

FOGADÓS
Még sokkal képtelenebb volna.

KONRÁD
Ezért már a pogány írók is megrótták azokat a férfiakat, akik átlátszó ruhákban pompáztak, amelyek még asszonyoknak sem valók. Még mindig szemérmesebb valami meztelenül járni, mint ahogy téged is találtunk a melegedőben, mint átlátszó ruhát hordani.

FOGADÓS
Én azt hiszem, mindaz, ami a viselettel kapcsolatos, a szokástól és a közmeggyőződéstől függ.

KONRÁD
Hogyhogy?

FOGADÓS
Csak néhány nappal ezelőtt szálltak meg nálam emberek, akik azt állították, hogy bejárták azokat a földrészeket, amelyeket imént fedeztek fel, s amelyeket a régi földrajzi írók térképein hiába keresünk. Ezek mesélték, hogy megfordultak valami szokatlanul enyhe éghajlatú szigeten, ahol a legnagyobb illetlenségnek számított, ha valaki befedte, a testét.

KONRÁD
Ott talán vadállatok módjára élnek.

FOGADÓS
Sőt, amint vendégeim bizonygatták, a legemberibb életmódot folytatják. Király alatt élnek, vele együtt mennek reggel munkába, de nem dolgoznak tovább egy-egy nap egy óránál.

KONRÁD
Miben áll ez a munka?

FOGADÓS
Egyfajta gyökeret ásnak ki a földből, amely náluk a búzát helyettesíti, s ez amennyivel könnyebben megszerezhető, annyival egészségesebb is a búzánál. Munkájukat elvégezve, ki-ki visszatér a maga foglalatosságához, és azt teszi mindenki, ami a lelkének jólesik. Jámboran nevelik gyermekeiket, kerülik és büntetik a vétkeket, de egyet sem szigorúbban, mint a házasságtörést.

KONRÁD
Mi erre a büntetés?

FOGADÓS
A nőknek megbocsátanak, ez az elnézés kijár a gyöngébb nemnek. A házasságtörésen ért férfiaknak különben az a büntetésük, hogy egész életükben szeméremtestüket kendővel befedve kell megjelenniük a nyilvánosság előtt.

KONRÁD
No hiszen, ez súlyos büntetés!

FOGADÓS
A szokás viszont azt a meggyőződést gyökereztette meg bennük, hogy ez minden más büntetésnél súlyosabb.

KONRÁD
Ha jól meggondolom, hogy mire képes a meggyőződés, szinte már igazat is adok neked. Mert valóban, ha valaki a tolvajt vagy a gyilkost a legnagyobb gyalázattal akarná illetni, nem volna-e elegendő, ha ingét a hátulsó fele fölött behasítaná, csúful kidudorodó szeméremtestét farkasbőrbe burkolná, két csizmáját különböző színekkel tarkázná, a mellét és karját borító ruhát összevissza hasogatná, mintha hálót akarna csinálni a ruhájából, vállát és keblét meztelenül hagyná, szakállát részben leborotválná, részben nőni hagyná, részben kibodorítaná, haját lenyírná, s minden oldalról behasított süveget tenne a fejére, hatalmas tollbokrétával, s aztán megparancsolná neki, hogy így jelenjék meg a nyilvánosság előtt? Hát nem tenné ki nagyobb csúfságnak ezt az embert, mintha bohócsipkát nyomna a fejébe, hosszú szamárfülekkel és csengettyűkkel? És mégis: a katonák önként díszítik így fel magukat, s még tetszenek is maguknak ebben a viseletben, sőt találnak másokat is, akik ezt szépnek tartják, holott semmi sem lehet ennél ostobább.

FOGADÓS
Sőt tisztes polgárok is akadnak, akik ebben tőlük telhetőleg versenyre kelnek velük.

KONRÁD
Pedig, ha valaki most arra törekednék, hogy az indiánok viseletét utánozza, akik madártollakba öltözködnek, nem mondaná-e rá minden gyerek, hogy elment a jó dolga?

FOGADÓS
Kétségkívül.

KONRÁD
Pedig amit mi hajlandók vagyunk megcsodálni, még ennél is sokkal ostobább. Ennélfogva amilyen igaz az, hogy semmi sem lehet annyira képtelen, hogy elfogadhatóvá ne tegye a szokás, olyan kevéssé tagadható az is, hogy az öltözködésben érvényesül valami illendőség, ami minden egészséges érzékű és ép lelkű ember szemében illendőségnek számít, viszont felmerül olyan illetlenség is, amit minden józan ítéletű ember szükségképpen illetlenségnek kell hogy minősítsen. Ki ne nevetné, amikor hosszú uszállyal terhelt asszonyokat lát, akik családjuk előkelőségét farkuk hosszával mérik? Bár igaz, hogy bíbornok is akad, aki nem restelli utánozni őket legalábbis a palástjával. Ámde a szokás hatalma akkora, hogy nem áll egy-egy ember szabadságában változtatni azon, amit a közmegegyezés elfogadott.

FOGADÓS
A szokásról ennyi is elég. De most arra válaszolj nekem, hogy mit tartasz célszerűbbnek, ha a barátok nem különböznek viseletük tekintetében más emberektől, vagy ha különböznek?

KONRÁD
Részemről az a véleményem, hogy egyszerűbb és keresztényibb dolog, ha nem ítélünk meg senkit ruhájáról, amennyiben a tisztességnek és illendőségnek megfelel.

FOGADÓS
Hát miért nem hajítjátok el a csuklyát?

KONRÁD
Miért nem vetették el az apostolok azonnal az étkezési törvényeket?

FOGADÓS
Nem tudom. Mondd meg te!

KONRÁD
Mivelhogy a legyőzhetetlen szokás útjában állt ennek. Mert ami egyszer mély gyökeret vert az emberek lelkében, és hosszú gyakorlat révén megerősödött és megrögződött, s mintegy második természetükké vált, hirtelen ki nem emelhető onnét az emberek nyugalmának súlyos veszélyeztetése nélkül, hanem úgy kell apránként eltávolítani, mint ahogyan egy nevezetes ember a ló farkából egyenként húzatta ki a szőrszálakat.^[47]

FOGADÓS
Nem mondanám, ha minden szerzetesnek egyforma volna legalább a viselete, de ilyen változatosság ellen már hogyne emelne szót az ember?

KONRÁD
Ezt a visszásságot a gyakorlat hozta magával, amely minden mást is befolyásol. Szent Benedek nem agyalt ki újfajta viseletet; az, amit ő és társai hordtak, abban az időben az egyszerű és derék világi embernek volt az öltözéke. Szent Ferenc sem talált fel új divatot, ez volt a szegény emberek, kivált a parasztok viselete. Csak a későbbiek tulajdonítottak neki, egy s más hozzátétellel, valami szinte babonás tiszteletet. Hát nem tapasztaljuk ma is, hogy egy-egy öregasszony megőrzi a maga korának a viseletét, ami jobban eltér a mai idők viseletétől, mint az enyém a tiédtől.

FOGADÓS
De tapasztaljuk.

KONRÁD
Tehát ha ezt a viseletet látod, régmúlt korszak tisztes maradványát láthatod benne.

FOGADÓS
Tehát semmi más szent jellege nincs a ti viseleteteknek?

KONRÁD
A világon semmi.

FOGADÓS
Vannak, akik avval kérkednek, hogy ezt a viseletet isteni látományban a Boldogságos Szűzanya mutatta meg.

KONRÁD
Ezek csak emberi álmodozások.

FOGADÓS
Vannak, akik nem bíznak felgyógyulásukban mindaddig, amíg domonkos csuhába nem öltözhetnek, sőt olyanok is vannak, akik temetkezni sem akarnak másként, csak ferences ruhában.

KONRÁD
Aki ilyen hitet kelt, az vagy szélhámos, vagy bolond, aki meg elhiszi, babonás. Isten a gazembert ugyanúgy felismeri ferences csuhában, mint katonaruhában.

FOGADÓS
De a madarak sem mutatnak olyan változatosságot tollazatukban, mint ti a ruhák dolgában.

KONRÁD
Hát nem szép a természetet utánozni? Legyőzni a versenyben még szebb.

FOGADÓS
Bárcsak a hangok változatos szépségével is győznétek a madarakon!

KONRÁD
De figyelj ide! A változatosság mellett is tudok szót emelni, ha türelmed van meghallgatni. Nemde másként öltözik a spanyol, másként az olasz, másként a francia, másként a német, másként a görög, másként a török, másként a szaracén?

FOGADÓS
Tagadhatatlan.

KONRÁD
És ugyanabban az országban is mekkora változatosságot mutatnak a ruhák, még ugyanolyan nemű, korú és rangú embereknél is? Mennyire más viseletben jár a velencei, mint a firenzei vagy a római? És ez mind az egyetlen Olaszországon belül!

FOGADÓS
Elhiszem.

KONRÁD
Ez hozta létre a mi öltözetünk változatosságát is. Domonkos a derék földművesek ruhájáról vett mintát Spanyolország ama vidékén, ahol élt, Benedek a parasztokról, Olaszország ama vidékén, ahol ő élt, Ferenc ismét egy más vidék földművelőiről, és ugyanez mondható a többiekről is.

FOGADÓS
Ezek szerint, amennyire én látom, ti semmivel sem vagytok szentebbek, mint mi, hacsak nem éltek szentebb életet.

KONRÁD
Sőt rosszabbak vagyunk, mint ti, ha kevésbé jámbor életet élve, az együgyű lelkekben botránkozást keltünk.

FOGADÓS
Van tehát számunkra is reménység, bár nincsen sem patrónusunk, sem barátcsuhánk, sem regulánk, sem fogadalmunk?

KONRÁD
Van hát, jóember, csak ügyelj rá, hogy el ne veszítsd. Kérdezd csak meg keresztszülőidtől, hogy mit fogadtál meg a keresztségben, és milyen ruhát kaptál akkor. És még emberi regula után kívánkozol te, aki az Evangélium reguláját vallhatod magadénak? Emberi pártfogó után kívánkozol, kinek Jézus Krisztus a pártfogója? S mikor megházasodtál, semmi fogadalmat nem tettél? Gondold csak meg, mivel tartozol hitvesednek, mivel gyermekeidnek, mivel házad népének, s érezni fogod, hogy nagyobb terhet vállaltál magadra, mint ha Szent Ferenc reguláját vállaltad volna.

FOGADÓS
Gondolod, hogy egy fogadós valaha is bejuthat a mennyek országába?

KONRÁD
Miért ne?

FOGADÓS
Sok minden történik, és sok minden elhangzik ebben a házban, ami nem nagyon felel meg az Evangéliumnak.

KONRÁD
Ugyan mi?

FOGADÓS
Az egyik többet iszik a kelleténél, a másik trágárságokat beszél, némelyek civakodnak, mások gyalázkodnak, végül már azt sem tudom, tiszta-e az, amit még mondhatnék.

KONRÁD
Az ilyesminek elejét kell venned, ha tudod. Ha nem tudod, legalább ne tápláld a tüzet, és ne idézd elő haszonlesésből.

FOGADÓS
Megesik, hogy a bor körül nem is vagyok eléggé becsületes.

KONRÁD
Hogyhogy?

FOGADÓS
Ha észreveszem, hogy vendégeim már a kelleténél jobban belemelegedtek, bőségesen keverek vizet hozzá.

KONRÁD
Ez még mindig kisebb hiba, mintha bárkinek is ártalmas szerekkel kezelt bort mérnél ki.

FOGADÓS
Tréfán kívül, mondd meg, hogy hány napja vagy úton?

KONRÁD
Körülbelül egy hónapja.

FOGADÓS
Ki viselte gondodat közben?

KONRÁD
Hát nem viselik eléggé annak a gondját, akinek felesége van, gyermekei, szülei és rokonai vannak?

FOGADÓS
De, többnyire.

KONRÁD
Neked nincs több, csak egy feleséged, nekünk száz is van, neked nincs több, csak egy atyád, nekünk száz is van, neked csak egy házad van, nekünk száz is van, neked csak egy-két gyermeked van, nekünk számtalan, neked csak néhány rokonod van, nekünk végtelenül sok.

FOGADÓS
Hogyhogy?

KONRÁD
Mert kiterjedtebb a lélek rokonsága, mint a testé. És úgy ígérte nekünk Krisztus, és igaznak tapasztaljuk azt, amit ígért.

FOGADÓS
Nahát, milyen kellemes vendégnek bizonyultál. Haljak meg tüstént, ha nem esik jobban ez a beszélgetés, mint a mi plébánosunkkal való iddogálás. Holnap majd méltóztatol a népnek mondani valamit. És ha a jövőben erre visz az utad, tudd, hogy itt mindig készen vár a hely reád.

KONRÁD
És ha mások jönnek?

FOGADÓS
Azokat is szívesen látom, csak legyenek hozzád hasonlók.

KONRÁD
Még jobbak is lesznek, úgy hiszem.

FOGADÓS
Csakhogy annyi semmirekellő között hogyan ismerjem fel a jókat?

KONRÁD
Megmondom néhány szóval, de csak a füledbe súgva.

FOGADÓS
Mondd hát.

KONRÁD
Én sem felejtem el, és úgy teszek.

[ANTRONIUS,^[48] MAGDALIA]

ANTRONIUS
Miféle bútordarabot látok itt?

MAGDALIA
Nem Szép?

ANTRONIUS
Nem tudom, szép-e; annyi bizonyos, lánynak és asszonynak nem válik díszére.

MAGDALIA
Miért?

ANTRONIUS
Mert tele van könyvvel.

MAGDALIA
Olyan öreg vagy, azután apát és udvari ember, és még sohasem láttál könyvet előkelő hölgyek lakosztályában?

ANTRONIUS
Láttam, de francia nyelvűeket, itt pedig görög és latin könyveket látok.

MAGDALIA
Hát talán csak a francia könyvekből tanulhatni bölcsességet?

ANTRONIUS
De mégis ezek illenek az előkelő hölgyek kezébe, hogy unalmukban szórakoztassák őket.

MAGDALIA
Talán csak az előkelő hölgyeknek szabad művelődniük és kellemesen élniük?

ANTRONIUS
Helytelenül kapcsolod össze a művelődést és a kellemes életet: művelődni nem asszonynak való, kellemesen élni pedig az előkelő hölgyek szoktak.

MAGDALIA
Hát nem mindenki szeret kellemesen élni?

ANTRONIUS
Azt gondolom, igen.

MAGDALIA
De hát hogy élhet kellemesen, aki nem él helyesen?

ANTRONIUS
Éppen ellenkezőleg: hogyan élhet kellemesen, aki helyesen él?

MAGDALIA
Te azt helyesled tehát, ha valaki helytelenül él ugyan, de kellemesen?

ANTRONIUS
Úgy gondolom, azok élnek helyesen, akik kellemesen élnek.

MAGDALIA
Honnan származik ez a bizonyos kellemesség? Külső dolgokból vagy pedig a lélekből?

ANTRONIUS
Külső dolgokból.

MAGDALIA
Bizony éles eszű apát vagy, de tompa agyú filozófus! Mondd, milyen dolgok alapján ítéled meg a kellemességet?

ANTRONIUS
Alvás, evés szempontjából, azt tehetem-e, ami jólesik, van-e pénzem, magas rangom.

MAGDALIA
Ha Isten mindezekhez még bölcsességet is adna, nem élnél kellemesen?

ANTRONIUS
Mit értesz bölcsességen?

MAGDALIA
Azt, ha megérti valaki, hogy az ember csak szellemi javak birtokában lehet boldog. Gazdagság, magas rang, nemesi származás senkit nem tesz sem boldogabbá, sem jobbá.

ANTRONIUS
Elég legyen már ebből a bölcsességből!

MAGDALIA
Ha nekem egy jó könyv olvasása okoz örömet, akárcsak neked a vadászat, az ivás vagy a kockajáték, nem gondolod, hogy én is kellemesen élek?

ANTRONIUS
Én a magam részéről nem élnék így.

MAGDALIA
Nem azt kérdezem, mi a legkellemesebb neked, hanem mit kell általában kellemesnek tartani.

ANTRONIUS
Én nem szeretném, ha a szerzeteseim sokat bújnák a könyveket.

MAGDALIA
Az én férjem ellenben nagyon is helyesli. Miért nem tetszik ez neked a szerzeteseknél?

ANTRONIUS
Mert az a tapasztalatom, hogy az olyanok kevésbé engedelmesek. Hivatkoznak a dekrétumokra, azok magyarázataira, Péterre és Pálra.

MAGDALIA
Vajon olyat parancsolsz talán nekik, ami ellentétben áll Péterrel és Pállal?

ANTRONIUS
Hogy azok mit tanítanak, nem tudom, de nem szeretem a feleselő szerzetest, s nem szeretném, ha valaki az enyéim közül többet tudna, mint jómagam.

MAGDALIA
Ezt elkerülhetnéd, ha azon fáradoznál, hogy minél többet tudjál.

ANTRONIUS
Nincs rá időm.

MAGDALIA
Hogyan? Miért nincs?

ANTRONIUS
Nem érek rá.

MAGDALIA
Nem érsz rá, hogy műveld magad?

ANTRONIUS
Nem.

MAGDALIA
Mi akadályoz?

ANTRONIUS
Az örökös imádkozás, háztartásom ellátásának gondja, a vadászat, a lovak, az udvari kötelezettségek.

MAGDALIA
Hát ezek a dolgok fontosabbak neked a bölcsességnél?

ANTRONIUS
Ez már így szokás nálunk.

MAGDALIA
Mondd meg nekem: ha Isten megadná a lehetőséget ahhoz, hogy szerzetestársaidat s önmagadat olyan állattá változtasd, amilyenné akarod, őket disznókká, magadat pedig lóvá változtatnád?

ANTRONIUS
Semmiképpen.

MAGDALIA
Pedig így elkerülhetnéd, hogy valamelyikük többet tudjon nálad.

ANTRONIUS
Nem nagyon érdekel engem, miféle élőlények a szerzetesek, csak én legyek ember.

MAGDALIA
Azt hiszed, ember az, aki nem bölcs, s nem is akar azzá lenni?

ANTRONIUS
Elég bölcs vagyok én magamnak.

MAGDALIA
A disznók is elég bölcsek maguknak.

ANTRONIUS
Úgy látszik, szofista vagy, legalábbis úgy okoskodol.

MAGDALIA
Meg sem mondom, én minek látlak. De miért nem tetszik ez a könyvespolc?

ANTRONIUS
Mert az orsó és a guzsaly az asszony fegyvere.

MAGDALIA
Nemde az asszony feladata a háztartást irányítani és a gyermekeket nevelni?

ANTRONIUS
Természetesen.

MAGDALIA
Azt gondolod, elláthat ekkora feladatot bölcsesség nélkül?

ANTRONIUS
Nem hiszem.

MAGDALIA
Nos, erre a bölcsességre a könyvek tanítanak engem.

ANTRONIUS
Nálam otthon hatvankét barát él, mégsem találsz egyetlen könyvet sem a cellámban.

MAGDALIA
Akkor kiválóan gondoskodol szerzetestársaidról.

ANTRONIUS
Nem bánom hát, legyenek könyveid, csak éppen ne latin nyelvűek.

MAGDALIA
Miért?

ANTRONIUS
Mert ez a nyelv nem való asszonyoknak.

MAGDALIA
Kíváncsi vagyok, mivel indokolod?

ANTRONIUS
Mert kevéssé segíti őket tisztaságuk megőrzésében.

MAGDALIA
Talán bizony a legléhább történetekkel tele francia könyvek segítik őket ebben?

ANTRONIUS
Az egészen más.

MAGDALIA
Mondd meg nyíltan, mire gondolsz!

ANTRONIUS
Nagyobb biztonságban vannak a papoktól, ha nem tudnak latinul.

MAGDALIA
Ez a veszély a ti közreműködésetek következtében igen csekély, hiszen ti éppenséggel buzgón törekedtek arra, hogy ne tudjatok latinul.

ANTRONIUS
Így tartja általában a közvélemény, mivel ritka és szokatlan, hogy egy asszony latinul tudjon.

MAGDALIA
Miért hivatkozol a közvéleményre, amely a jó ügyet a legrosszabbul szolgálja? Miért a megszokásra, amely minden rosszra megtanít? A legjobbhoz kell hozzászokni, akkor majd megszokottá lesz, ami szokatlan volt, kellemessé, ami kellemetlen volt, illendő, amit nem tartottak illendőnek azelőtt.

ANTRONIUS
Értem.

MAGDALIA
Helyes-e, ha egy német asszony franciául tanul?

ANTRONIUS
A legnagyobb mértékben.

MAGDALIA
Miért?

ANTRONIUS
Hogy beszélgessen azokkal, akik franciául tudnak.

MAGDALIA
Akkor miért helytelen szerinted, ha latinul tanulok, hogy nap nap után beszélgethessek annyi ékesszóló, tudós szerzővel, oly bölcs és hűséges tanácsadóimmal.

ANTRONIUS
A könyvektől elvesztik az asszonyok az eszüket, mikor amúgy sincs nekik sok belőle.

MAGDALIA
Hogy nektek mennyi van belőle, nem tudom; én mindenesetre azt a keveset, ami nekem jutott, inkább a tudományokkal való foglalkozásra szeretném használni, mint lélek nélkül eldarált imákra, éjszakai mulatozásra, öblös korsók ürítgetésére.

ANTRONIUS
A könyvekkel való beható foglalkozás megzavarja az értelmet.

MAGDALIA
Hát az ivópajtásokkal, bohócokkal, paprikajancsikkal való szórakozás nem?

ANTRONIUS
Ellenkezőleg. Elűzi az unalmat.

MAGDALIA
Akkor hát az olyan kellemes társalgók, mint az enyéimek, megzavarnák az értelmemet?

ANTRONIUS
Úgy mondják.

MAGDALIA
A tapasztalat azonban mást mutat. Mennyivel több olyan embert látunk, akiket a mértéktelen ivás, a véget nem érő lakomák, éjszakai tivornyáik, féktelen szenvedélyeik tettek bárgyúvá.

ANTRONIUS
Nekem bizony nem kellene művelt feleség.

MAGDALIA
Én meg boldog vagyok, hogy olyan férjre akadtam, aki egyáltalán nem olyan, mint te. A műveltség ugyanis inkább kedvesebbé tett bennünket egymás szemében.

ANTRONIUS
Mérhetetlen munka árán teszünk szert bölcsességre, azután meg kell halnunk.

MAGDALIA
Mondd, jóember, ha holnap meg kellene halnod, bölcsként vagy ostobán akarnál-e inkább meghalni?

ANTRONIUS
Ha munka nélkül juthatnánk bölcsességhez!

MAGDALIA
Munka nélkül semmi sem hull az ember ölébe. És mégis, bármit értünk el, bármekkora munka árán szereztük is meg: itt kell hagynunk. Miért restellnénk hát erőnket a legértékesebbre fordítani, arra, aminek a gyümölcse a túlvilágba is elkísér bennünket?

ANTRONIUS
Gyakran hallottam ezt a mondást: a bölcs asszony kétszeresen ostoba.

MAGDALIA
Szokták ezt ugyan mondani, de csak az ostobák. Az igazán okos asszony nem képzeli magát bölcsnek; ellenben az olyan, aki bár ostoba, mégis bölcsnek tartja magát, az tényleg kétszeresen ostoba.

ANTRONIUS
Nem tudom, hogy is van ez, de miként a nyereg nem való az ökörre, úgy nem illik a tudomány az asszonyhoz.

MAGDALIA
Azt azonban nem tagadhatod, hogy a nyereg még inkább való az ökörre, mint a papi süveg a szamárra vagy a disznóra. Hogyan vélekedel a Szűzanyáról?

ANTRONIUS
A legjobban.

MAGDALIA
Ugye az ő kezében is voltak könyvek?

ANTRONIUS
Voltak, de nem ilyenek.

MAGDALIA
Hát mit olvasott?

ANTRONIUS
Zsolozsmáskönyvet.

MAGDALIA
Melyiket?

ANTRONIUS
A bencésekét.^[49]

MAGDALIA
Legyen úgy! Hát Paula és Eustochium:^[50] ők nem foglalkoztak szent könyvekkel?

ANTRONIUS
Ez azonban manapság nagyon ritka dolog.

MAGDALIA
Valamikor ritka volt a tanulatlan apát, mint a fehér holló, ma mi sem gyakoribb ennél. Valaha a fejedelmek és a császárok nem kevésbé tettek szert hírnévre műveltségükkel, mint az uralkodás művészetével. Egyébként ma sem olyan ritkaság ez, mint gondolod. Hispániában és Itáliában akadnak többen is, elsősorban előkelő asszonyok, akik bármely férfival felvehetik a versenyt, mint például Angliában a Morus, német földön a Pirckheimer és a Blaurer család nőtagjai.^[51] Ha nem vigyáztok, odáig is eljutunk majd, hogy mi állunk a teológiai főiskolák élén, mi prédikálunk a templomokban, papi süvegeteket is birtokba vesszük.

ANTRONIUS
Isten ments!

MAGDALIA
Rajtatok áll, hogy ezt megakadályozzátok. Ha azonban úgy folytatjátok, ahogy elkezdtétek, inkább a libák kezdenek el prédikálni, semhogy benneteket, néma pásztorokat, tovább elviseljenek. Íme, láthatjátok már: megfordul a világ színpada, vagy leveszi valaki az álarcot, vagy el kell játszania kinek-kinek a neki jutó szerepet.

ANTRONIUS
Miért is botlottam ebbe az asszonyba? Ha majd egyszer te látogatsz el hozzánk, én kedvesebben fogadlak.

MAGDALIA
Hogyan?

ANTRONIUS
Táncolunk majd, jócskán iszunk, vadászunk, játszunk, mulatunk.

MAGDALIA
Nekem már most is mulatnom kell.

[PHILECOUS,^[52] LALUS^[53]]

PHILECOUS
Mi történhetett, hogy Lalus úgy nevet magában? Valósággal rázza a kacagás, időnként meg keresztet vet. Megzavarom már ennek az embernek a boldogságát. Üdvözlégy, legkedvesebb barátom, Lalus! Amint látom, nagyon boldog vagy!

LALUS
Még boldogabb leszek, ha veled is megoszthatom örömömet.

PHILECOUS
Örvendeztess hát meg engem is mielőbb!

LALUS
Ismered Balbinust?

PHILECOUS
Azt a tudós és köztiszteletben álló öreget?

LALUS
Úgy, ahogy mondod. Nincs azonban senki a halandók között, aki élete minden órájában bölcs és mindenben tökéletes. Ennek az embernek sok jó tulajdonsága mellett van egy kis hibája: régóta bolondja lett egy tudománynak, amelyet alkímiának neveznek.

PHILECOUS
Éppen nem kis hiba, amiről beszélsz, hanem súlyos betegség.

LALUS
Akárhogy áll is a dolog, ugyan eddig is annyiszor rászedték már az efféle emberek, de most különösen hosszú ideig vezették az orránál fogva.

PHILECOUS
Hogyan?

LALUS
Beállított hozzá egy pap, tisztelettel üdvözölte, majd így kezdett beszélni: "Tudós Balbinusom, talán csodálkozol, hogy ismeretlenül zavarlak, mikor tudom, hogy szüntelenül a legszentebb tudományokba merülsz." Balbinus csak bólintott. Ez a szokása, mert ugyancsak szófukar az öreg.

PHILECOUS
Ez bölcsességét bizonyítja.

LALUS
A másik azonban még bölcsebben így folytatja: "Meg fogsz bocsátani tolakodásomért, ha megtudod az okot, amely hozzád vezetett." "Beszélj - szólt Balbinus -, de lehetőleg röviden." "Elmondom, amilyen rövidre csak foghatom. Tudod, tudós uram, hogy a halandók sorsa különböző. Nem is tudom, a szerencsésekhez vagy a szerencsétlenekhez soroljam-e magam. Mert ha egyik szempontból ítélem meg a sorsomat, szerencsésnek kell magam tekintenem, másfelől azonban nincsen nálam szerencsétlenebb." Balbinus sürgette, fogja a dolgot rövidre. "Máris a végére érek, tudós Balbinusom - így szólt -, és ez annál könnyebb számomra, mivel olyan emberrel állok szemben, mint te, aki az egész dolgot mindenki másnál jobban ismered."

PHILECOUS
Szónokról beszélsz, nem alkimistáról.

LALUS
Mindjárt hallasz az alkimistáról. "Kora ifjúságomtól kezdve - úgymond - olyan szerencsém volt, hogy belemélyedhettem abba a tudományba, melyre valamennyi közül leginkább vágyakoznak az emberek: minden bölcsességnek úgyszólván a lényegébe, az alkímiába." Az alkímia szó hallatára Balbinus nem kis mértékben figyelt fel, bár látszatra csak egy mozdulat erejéig. Egyébként sóhajtott egyet, s kérte, folytassa. Ekkor amaz így szólt: "De ó, én szerencsétlen, nem arra az útra léptem, amelyre kellett volna." Mikor Balbinus megkérdezte, milyen utakról beszél, az így felelt: "Te tudod a legjobban, drága jó barátom (mi is kerülhetné el, Balbinusom, egy ilyen minden tekintetben nagy tudós figyelmét?), hogy ennek a tudománynak két útja van: az egyik, amelyet longációnak, a másik, amelyet kurtációnak neveznek. Én szerencsétlenségemre a longáció útjára tértem." Mikor Balbinus érdeklődött, mi a különbség a két út között, ezt a választ kapta: "Milyen szemérmetlen is vagyok, hogy neked beszélek ezekről a dolgokról, mikor tudom, hogy mindez előtted ismeretesebb, mint bárki más előtt. Éppen ezért siettem most hozzád, és könyörgök, szánj meg, és tárd fel előttem a kurtáció legeredményesebb útját. Nagyon kis fáradságodba kerül ez neked, mivel igen jártas vagy ebben a tudományban. Kérlek, ne titkold el Isten ekkora ajándékát a bánattól már-már összeroskadó barát elől. Jézus Krisztus mind nagyobb jutalmakkal áldjon majd meg érte téged." Mikor ez a könyörgést nem hagyta abba, Balbinusnak be kellett vallania, fogalma sincs, mi a longáció vagy a kurtáció,^[54] arra kérte, fejtse ki ezeknek a szavaknak a jelentését. Ekkor az így szólt: "Bár tudom, hogy nálam jártasabbnak beszélek, minthogy azonban így kívánod, teljesítem kérésedet. Akik egész életük során ebben az isteni tudományban őrlődnek, kétfajta módon változtatják át az anyagok fajait: az egyik rövidebb, de kissé veszedelmesebb, a másik hosszabb, de annál biztonságosabb. Én úgy látom, azért nincs szerencsém, mert mind ez ideig azon az úton kínlódtam, amely az én felfogásomnak nem felel meg, nem tudtam azonban senkit találni, aki a másik út felé akarna irányítani, amely után annyira epekedem. Végre Isten küldte nekem azt a gondolatot, hogy téged keresselek fel, aki éppen olyan istenfélő vagy, mint amilyen tudós. Tudományod lehetővé teszi, hogy könnyen teljesítsd kérésemet, jámborságod pedig arra késztet majd, hogy segítsd felebarátodat, akinek élete és boldogulása kezedben van."

Nem akarok terjengős lenni: ez a vén róka az efféle beszéddel a csalás legkisebb gyanúját is elhárította, s azt a meggyőződést keltette, mintha a másik úttal teljesen tisztában volna. Eközben Balbinuson egyre inkább úrrá lett a kíváncsiság. Végül nem bírva tovább magával, megszólalt: "Ugyan, törődöm is én azzal a kurtációval, amelynek még a nevét sem hallottam soha, nemhogy tudnám, mit jelent! Mondd meg őszintén, te alaposan ismered a longációt?" "A legtökéletesebben minden részletében - felelte amaz -, de nem tetszik a hosszadalmassága." Balbinus azt kérdezte, mennyi időt igényel. "Bizony igen sokat - felelte az -, majdnem egy esztendőt; ezzel szemben a legbiztonságosabb ez az út." "Ne bántson - mondta Balbinus -, ha két teljes évet venne is igénybe, ha bízol a tudományodban."

Hogy rövidre fogjam a dolgot: megegyeztek abban, hogy Balbinus házában titokban nekifognak a feladatnak, olyan alapon, hogy amaz tudományát fekteti bele, Balbinus a pénzét; a hasznot igazságosan kettéosztják, bár ez a csirkefogó Balbinusnak akarta átengedni önként mindazt, amire szert tesznek majd. Mindkét részről titoktartást fogadtak, ahogyan azt tenni szokták, akiket a misztikus tudományokba beavatnak. Máris leszámolják a pénzt, hogy abból az aranycsináló tégelyeket, üvegeket, szenet s minden egyebet megvásároljon, ami a műhely felszereléséhez szükséges. A mi alkimistánk pedig kellemes körülmények között, bordélyházban, kockajátékon, tivornyákon elfecsérelte az egészet.

PHILECOUS
Ez bizony csodálatos módszere az anyag megváltoztatásának.

LALUS
Balbinus sürgette, lásson munkához. "Hát nem ismered ezt a mondást: hogyha a kezdet jó, kész van a tett fele már?" - felelte. Persze, nagy dolog előkészíteni az anyagot. Végre kezdi felszerelni a kemencét. Erre ismét aranyra volt szüksége, mintegy az eljövendő arany előcsalogatásához. Amint ugyanis csalétek nélkül nem lehet halat fogni, éppen úgy az alkimisták sem tudnak aranyat elővarázsolni, ha nem kevernek aranyat az anyagba. Eközben Balbinus egészen belemerült a kalkulációba. Kiszámította hozzávetőlegesen, mennyi haszna lesz kétezer unciából,^[55] ha egy uncián tizenötöt nyer majd. Úgy határozott ugyanis, hogy ezt az összeget fekteti be. Mikor az aranycsináló kezén ez a pénz is elillant, s már egy-két hónapon keresztül úgy tett, mintha a fújtatok és a tüzelő körül bajlódna, Balbinus megkérdezte, halad-e a kísérlet. Először nem szólt semmit, hosszas unszolásra végül ezt felelte: "Az a helyzet, mint a nagy vállalkozásoknál általában: nehéz az ilyesmit elindítani." Azt hozta fel ürügyül, hogy tévedett a tüzelő vásárlásakor, tölgyfát vett, amikor fenyőre vagy mogyorófára lett volna szüksége. Ismét elfolyt száz arany, és semmivel sem kisebb szorgalommal folyt tovább a kockázatos játék. Az alkimista újabb pénzt kapott, vásárolt másfajta tüzelőt. Még nagyobb igyekezettel láttak neki a dolognak, mint annak előtte, akárcsak a katonák a háborúban, akik annál nagyobb hősiességgel igyekeztek jóvátenni, ha valami másképpen ütött ki, mint szerették volna. Mikor már jó néhány hónapja égett a tűz a boszorkánykonyhában, egyre csak várták az aranytömbök felcsillanását, de bizony egy morzsányi sem akadt a tégelyekben (az aranycsináló ugyanis réges-régen elvert már mindent). Újabb ürügyet talált ekkor: azt, hogy az üveget, amelyet használt, nem lehetett úgy hevíteni, ahogy kellett volna. Mint ahogyan nem akármilyen fából faraghatni Mercurius-szobrot, úgy nem minden üvegből lehet aranyat csinálni. Minél többet költöttek, annál kevésbé volt kedve abbahagyni.

PHILECOUS
A szerencsejátékosok is így szoktak tenni. Mintha nem volna hasznosabb valamicskét elveszíteni, mint az egészet.

LALUS
Így van. Az arany csináló esküdözött: soha még így nem járt, most azonban rájött a hibára, ezután majd minden a legnagyobb rendben lesz, s ezt a kárt uzsorakamattal fogja megtéríteni. Kicserélték a lombikokat, és harmadszor is berendezték a műhelyt. Az aranycsináló emlékeztetett rá, jobban sikerülne a feladat, ha a Szűzanyának, akihez, mint tudod, a tenger partján imádkoznak, néhány aranyat küldenének ajándékba, mert szent tudományról van szó, s az égiek támogatása nélkül nem halad eredményesen a művelet. Nagyon tetszett Balbinusnak ez a gondolat, aki jámbor ember volt, egy napja sem telt el úgy, hogy a misét elmulasztotta volna. Az aranycsináló vállalkozott a zarándokútra, persze betért mindjárt a legközelebbi faluba, s a kocsmában a Szűzanyának felajánlott pénz nyakára hágott. Hazatérve kijelentette, most már a legjobb reménnyel van, munkája sikerülni fog, látta, hogy a Szűzanya milyen kegyesen meghallgatta kérését. Újból hosszú ideig folyt a fáradozás, de sehol egy szemernyi arany. Balbinus ismételt sürgetésére az volt a válasza: életében még ilyesmi nem fordult elő vele, hiszen tudománya már annyiszor kiállta a próbát, nem is gyanítja, hol lehet a hiba. Mikor már igen sokat tanakodtak, végre Balbinusnak az jutott eszébe: volt-e olyan nap, amelyen elmulasztotta a misét, vagy nem mondta el idejében a zsolozsmákat, mert ha ebben hiba történt, semmi sem sikerül. Erre ez a csirkefogó: "Fején találtad a szöget! Ó, én szerencsétlen, bizony elkövettem ezt feledékenységből egyszer-másszor, a minap is, felállva a bőséges lakoma után, elfelejtettem elmondani az üdvözlégyet." Balbinus: "Nem csoda ezek után, ha ekkora munka nem jár sikerrel." Megfogadta erre ez a kuruzsló, hogy két elmulasztott mise helyett tizenkettőt fog hallgatni, egyetlen üdvözlégy helyett tízet mond majd. Csakhogy eközben elfogyott az aranycsináló pénze, s nem talált ürügyet rá, hogy kérjen. Végre a következő cselhez folyamodott. Kétségbeesetten érkezett haza, és siralmasan jajgatta: "Elvesztem, Balbinusom, végképp elvesztem! Végem van!" Balbinus meghökkent, s alig várta, hogy a nagy baj okát megtudja. "Megszimatolták - úgymond - az udvar emberei, mivel foglalkoztunk. Most már csak azt várom, hogy hamarosan börtönbe vessenek." Erre már komolyan megrémült Balbinus is, hiszen tudod, hogy főbenjáró bűn nálunk, ha valaki a fejedelem engedélye nélkül alkímiával foglalkozik. De amaz így folytatta: "Nem félek a haláltól, bárha utolérne! Még ennél is szörnyűbbtől félek." Amikor Balbinus megkérdezte, mire gondol, így felelt: "Elhurcolnak valahová egy toronyba, ott egész életemben kénytelen leszek olyanok számára dolgozni, akiknek egyáltalán nem dolgoznék szívesen. Van-e olyan halál, amely nem ér többet ennél az életnél?" Ekkor megtanácskozták a dolgot minden oldaláról. Balbinus, jártas lévén a retorika tudományában, sorra vette az összes körülményeket, hátha valahogyan ki lehet kerülni a veszedelemből. "Nem tudod - úgymond - letagadni a bűnt?" "Semmiképpen - feleli amaz -, a királyi hivatalnokok közt elterjedt a híre, s olyan bizonyítékaik is vannak, amelyek nem cáfolhatók. Nem hozhatok fel semmit mentségemre, olyan világos a törvény." Mikor már sok minden szóba került, de semmi biztos segítségre nem volt kilátás, megszólalt az alkimista, akinek sürgősen pénz kellett. "Mi hosszadalmas tanakodással töltjük az időt, Balbinus, pedig azonnali segítségre van szükség. Azt hiszem, hamarosan itt lesznek, akik elhurcolnak a szomorú vég felé." Balbinusnak ismét semmi sem jutott az eszébe. "Én sem megyek semmire - mondta az aranycsináló -, s úgy látom, nincs más hátra, mint hogy hősiesen nézzek szembe a halállal, hacsak nem találkozik tetszéseddel az egyetlen kiút, amire még van lehetőség. Nem éppen becsületes, de viszont hasznos: szükség törvényt bont. Tudod, milyen pénzéhesek az ilyen emberek, ezért könnyen meg lehet vesztegetnünk őket, hogy hallgassanak. Bár szörnyűség ezeknek az akasztófáravalóknak pénzt adni, hogy azután eltékozolják, azonban, ahogyan most állunk, nem látok ennél jobbat." Balbinus is helyeselte, és leszámolt harminc aranyat, hogy ezzel megvásárolja a hallgatást.

PHILECOUS
Balbinus csodálatos bőkezűségéről mesélsz!

LALUS
Bezzeg tisztességes dologban inkább a fogát húzatta volna ki, semmint hogy pénzt adjon. Így hát el volt látva az alkimista, akit ugyanis semmi veszély nem fenyegetett, csak nem volt mit vinnie kedvesének.

PHILECOUS
Csodálkozom, hogy Balbinusnak még mindig nem tűnt fel semmi.

LALUS
Csak ebben a tekintetben nem lát világosan, egyébként nagyon is szemfüles. Új pénzen megint felszerelik a kemencét, de előbb imádsággal könyörögnek a Szűzanyához, adja áldását vállalkozásukra. Már letelt egy teljes év, s az arany csináló majd ezt, majd azt okolta, munka helyett játék folyt, kárba veszett a költség. Egyszer csak egy mulatságos eset történt.

PHILECOUS
Vajon mi?

LALUS
Viszonya volt az alkimistának egy udvari hivatalnok feleségével. A férj gyanút fogott, s figyeltetni kezdte őt. Egyszer csak hírül hozták, hogy a szent életű ember éppen a hálószobájában van. Váratlanul hazament, s kopogott az ajtaján.

PHILECOUS
Mit akart csinálni ezzel az emberrel?

LALUS
Hogy mit? Semmi jót: megölni vagy kiherélni. Amikor a férj a küszöbön állva azzal fenyegetőzött, hogy betöri az ajtót, ha a felesége ki nem nyitja, nagyon megrémültek. Azt kellett tennie, amire az adott helyzetben lehetősége volt. Levetette a köpenyét, valahogyan átfurakodott a keskeny ablakon - életveszély és kisebb-nagyobb sebesülés árán -, és kereket oldott. Tudod, az ilyen pletykának hamarosan szárnya kél, így Balbinushoz is eljutott. Gondolta a kuruzsló, hogy ez nem lesz másként.

PHILECOUS
Most azután bent maradt a kelepcében.

LALUS
Ellenkezőleg, ebből szerencsésebben került ki, mint a hálószoba ablakából. Hallgasd meg ennek az embernek a fortélyosságát. Balbinus egyáltalán nem vonta kérdőre, csak komor tekintetével jelezte, hogy ő is tud arról, amiről mindenki beszél. De amaz tisztában volt azzal, hogy Balbinus istenfélő, némely dologban egyenesen azt mondanám, szenteskedő. És akik ilyenek, könnyen megbocsátanak akármekkora bűnt, ha valaki megbánja. Ezért szántszándékkal szóba hozta vállalkozásuk eredménytelenségét, fájlalta, hogy nem úgy halad, amint szokott, vagy amint szeretné. Hozzátette: nem győz csodálkozni rajta, mi lehet az oka. Felingerült erre Balbinus, bár megfogadta, hogy hallgatni fog, de olyan ember, aki könnyen meg szokott dühödni: "Nem érthetetlen előttem - így szól -, mi akadályoz minket: a te bűneid állják útját, hogy sikerrel járjon, amit csak tiszta életű embernek szabad véghezvinni." Térdre borult erre a kuruzsló, a mellét verte, könnyes szemmel és sírva vallotta be: "Nagyon igaz, amit mondtál, Balbinusom, a bűneim képeznek akadályt, de az én bűneim, és nem a te bűneid. S íme nem röstellem neked, szentséges papnak, meggyónni ocsmányságomat. Gyarló testem győzedelmeskedett, a sátán hálójába csalt. Ó, én szerencsétlen, szent életű szerzetesből házasságtörő lettem! De nem volt teljesen hiábavaló az az ajándék, amit a Szűzanyának küldtünk. Szörnyű halállal pusztultam volna el, ha segítségemre nem siet. A férj már éppen törte be az ajtót, az ablak azonban keskenyebb volt, semhogy kifértem volna rajta. Ebben az életveszélyben a szentséges Szűzanyára gondoltam: térdre borulva könyörögtem hozzá, jöjjön segítségemre, ha kedves volt az ajándékunk. Egy pillanat sem telt belé, ismét az ablakhoz mentem, (sürgetett az idő), s az ablakot a menekülésre elég szélesnek találtam."

PHILECOUS
És Balbinus mindezt elhitte?

LALUS
Elhitte, sőt meg is bocsátott neki, csak arra figyelmeztette ájtatoskodva, ne mutatkozzék hálátlannak a Boldogságos Szűzanya iránt. Újból pénzt adott neki, amaz meg szavát adta, hogy tiszta kézzel nyúl feladatához.

PHILECOUS
Mi lett a dolog vége?

LALUS
Igen hosszú a mese, de én kevés szóval elmondom. Miután efféle hazugságokkal még sokáig hitegette, s nem jelentéktelen összeget csikart ki tőle, egyszer csak odavetődött valaki, aki gyerekkora óta ismerte ezt a szélhámost. Ez mindjárt sejtette, hogy az Balbinusnál ugyanazt teszi, amit máshol mindenütt tett. Titokban elment tehát Balbinushoz, feltárta előtte, milyen szakértőt dédelget házában. Figyelmeztette, kergesse el mielőbb ezt az embert, ha nem akarja, hogy egy szép napon mindenéből kifossza, és kereket oldjon.

PHILECOUS
Mit tett erre Balbinus? Bizonyára gondja volt rá, hogy ezt az embert mielőbb börtönbe vessék.

LALUS
Börtönbe? Még útravalóval is ellátta, és könyörögve kérte, ne fecsegje el senkinek, ami közöttük történt. És véleményem szerint okosan tette, hogy ezt választotta, és nem azt, hogy a lakomákon, a piacon róla beszéljenek, s ráadásul még az a veszély is fenyegesse, hogy vagyonát elkobozzák. Mert ennek a csalónak nem volt mitől tartania; az alkímiához annyit sem értett, mint akármelyik szamár, s ebben a tudományban amúgy is nagyon elterjedt a csalás. Ha Balbinus őt lopással vádolja, a kötéltől akkor is megmenti a papi felszentelés, azután meg senki sem etette volna szívesen ezt az akasztófavirágot a börtönben.

PHILECOUS
Sajnálnám Balbinust, ha neki magának nem telt volna öröme abban, amivel rászedték.

LALUS
Most azonban sietnem kell az udvarba: más alkalommal még ezeknél is ostobább történeteket mesélek majd neked.

PHILECOUS
Alkalomadtán szívesen meghallgatom, s magam is hasonlóval viszonzom.

[BEATUS,^[56] BONIFACIUS^[57]]

BEATUS
Üdvözöllek, Bonifacius.

BONIFACIUS
Megtetézve viszonzom, Beatus. De jobbat nem is kívánhatunk egymásnak, mint hogy mindketten valóban azok legyünk, amiknek mondanak minket: te boldog és én szép arcú.

BEATUS
Hát az nem elég neked, hogy ilyen szép nevünk van?

BONIFACIUS
Én bizony nem sokra megyek vele, ha nem felel meg a tényeknek.

BEATUS
Pedig a legtöbb halandó ember egészen másként gondolkozik.

BONIFACIUS
Halandóknak lehet, hogy halandók, de embereknek nem tartom őket.

BEATUS
És mégis emberek azok, pajtás, hacsak nem gondolod, hogy most itt emberi külsőben tevék és szamarak sétafikálnak.

BONIFACIUS
Hamarabb elhiszem ezt is, mint hogy emberek volnának azok, akik többre becsülik a nevet, mint magát a dolgot.

BEATUS
A dolgok bizonyos körében, elismerem, a legtöbb ember inkább választja a dolgot, mint a nevet, de sok dologban éppen fordítva van.

BONIFACIUS
Nem látom világosan, hogy érted.

BEATUS
Pedig mi magunk szolgáltatunk rá példát. A te neved annyit jelent: "Szép arcú", és csakugyan van is szép arcod. De ha az egyikről a kettő közül le kellene mondanod, vajon a rút külsőt vállalnád-e szívesebben, vagy azt, hogy Bonifacius helyett például Corneliusnak nevezzenek?

BONIFACIUS
Ami engem illet, a Thersites^[58] nevet is szívesebben vállalom, mint hogy az arcom visszataszító legyen, bár ami azt illeti, nem tudom, hogy most szép-e vagy sem.

BEATUS
Akárcsak én, ha gazdag lennék, és vagy a vagyonomtól vagy a "boldog" névtől kellene megválnom, szívesebben hagynám, hogy akár Irusnak^[59] nevezzenek, mint hogy gazdagságomtól megfosszanak.

BONIFACIUS
Ezt csak helyeselni tudom.

BEATUS
Ugyanezt tapasztalnánk, azt hiszem, azoknál, akik jó egészségnek örvendenek vagy egyéb testi előnyökkel rendelkeznek.

BONIFACIUS
Valószínű.

BEATUS
Viszont hány embert látunk, aki inkább ragaszkodik ahhoz, hogy tudós és jámbor férfiúnak neveztessék, mint hogy valóban tanult és derék ember legyen!

BONIFACIUS
Sok ilyet ismerek magam is.

BEATUS
Hát nem igaz, hogy ezek többre becsülik a dolog nevét, mint magát a dolgot?

BONIFACIUS
De, úgy látszik.

BEATUS
Ha most itt volna velünk egy bölcselő, a logika tudományának egy képviselője, aki hozzáértően definiálná, hogy mi a király, mi a püspök, mi a magisztrátus, mi a filozófus, akkor talán ezen a téren is találkoznánk olyanokkal, akik inkább akarják a nevet, mint a dolgot.

BONIFACIUS
Bizonyára úgy van, ha király az, aki a törvények és a méltányosság alapján a nép javát tartja szem előtt, nem a magáét; ha püspök az, ki odaadóan virraszt az Úr nyája fölött; ha magisztrátus az, aki az állam jólétét viseli szívén, és ha filozófus az, aki megvetve a szerencse javait, csak arra törekszik, hogy igaz belátásra jusson.

BEATUS
Ebből is láthatod, hogy milyen könnyű volna halmoznom a példákat.

BONIFACIUS
Akár vég nélkül is.

BEATUS
S vajon mindezekről tagadásba vennéd, hogy emberek volnának?

BONIFACIUS
Félek, hogy magunk is egykettőre elveszthetjük az ember nevezetet.

BEATUS
De hát ha az ember értelmes állat, milyen messze esik az az értelmességtől, hogy a testnek inkább csak előnyös, mint valóban jó tulajdonságaiban, melyek ráadásul csak külsőlegesek, és pusztán a szerencsétől függenek, inkább ragaszkodunk a dologhoz, mint a névhez, viszont a lélek igazi jó tulajdonságaiban a nevet becsüljük többre, mint a dolgot?

BONIFACIUS
Istenemre, elhamarkodott ítélet ez, ha valaki jobban megnézi!

BEATUS
Ugyanez a viszony az ellenkező oldalon is.

BONIFACIUS
Kíváncsian lesem, mit mondasz.

BEATUS
Ugyanaz az álláspont lesz érvényes a kerülni való dolgok nevét illetően, mint amit a kívánatos dolgokat jelentő szavakról mondtunk.

BONIFACIUS
Világos.

BEATUS
Jobban kell irtóznunk attól, hogy zsarnokká legyünk, mint a zsarnok névtől, és ha a rossz püspök, az Evangélium tanítása szerint, tolvaj és lator, nem annyira e neveket kell elutasítanunk, mint inkább magát a tényt.

BONIFACIUS
Jogos következtetés.

BEATUS
A többit illetően már te magad vonj le hasonló következtetést.

BONIFACIUS
Tökéletesen értem.

BEATUS
Ugye a "bolond" nevet mindenki visszautasítja?

BONIFACIUS
Méghozzá a leghevesebben.

BEATUS
És nem volna bolond az, aki aranyhoroggal pecázna, aki az üveget a drágakő fölébe helyezné, aki jobban szeretné lovait, mint hitvesét és gyermekeit?

BONIFACIUS
Ez már minden Coroebusnál^[60] ostobább volna.

BEATUS
Hát nem ilyenek azok, akik rohannak katonának állni, a csekély nyereség reményében kitéve testüket is, lelküket is a veszedelemnek; akik vagyont igyekeznek gyűjteni, míg lelkük minden jó tulajdonságban szűkölködik; akik öltözetüket és palotájukat csinosítgatják, holott lelkük elhanyagolt és mocskos; akik testi egészségükre aggodalmasan vigyáznak, de annyi halálos bajban szenvedő lelkükkel nem törődnek; egyszóval, akik e földi élet tünékeny gyönyöreiért örök kínokra szolgálnak rá?

BONIFACIUS
Ha végiggondolom, kénytelen vagyok elismerni, hogy ezek több mint bolondok.

BEATUS
S mégis, bár az egész világ tele van az ilyen bolondokkal, alig találsz egyet, aki a "bolond" nevet hajlandó viselni, bár magától a dologtól egyáltalán nem irtóznak.

BONIFACIUS
Valóban így van.

BEATUS
Továbbá, tudod, hogy mennyire gyűlöli mindenki a "hazug" és a "tolvaj" szavakat.

BONIFACIUS
Gyűlölik mindennél inkább, és nem is ok nélkül.

BEATUS
Elismerem. De bár más feleségét lopva elszeretni még nagyobb bűn, mégis a "házasságtörő" nevezettel még dicsekszenek is némelyek, ugyanazok, akik ha lopással vádolnák őket, menten kardot rántanának.

BONIFACIUS
Így van ez többnyire.

BEATUS
Ugyanígy, bár sokan adják át magukat egészen a paráznaságnak és a bornak, méghozzá szívesen és mindenki szeme láttára, mégis meg vannak sértve, ha korhely névvel illetik őket.

BONIFACIUS
Ezek szemmel láthatóan magát a dolgot dicsőségnek tekintik, de a dolog természetes nevétől irtóznak.

BEATUS
De alig van egyetlen más név, ami olyan elviselhetetlen volna a fülünknek, mint a hazugé.

BONIFACIUS
Olyant is ismerek, aki halállal állt bosszút ezért a szitokszóért.

BEATUS
De bárcsak hasonlóan vetnék meg magát a dolgot is! Sohasem történt meg veled, hogy valaki megígérte, hogy a kölcsönt egy bizonyos időre visszafizeti, és becsapott?

BONIFACIUS
De még hányszor! Sőt meg is esküdtek rá, nem is egyszer, hanem újra meg újra.

BEATUS
Talán nem állt módjukban fizetni.

BONIFACIUS
Dehogynem! Csak kényelmesebb volt nekik nem adni meg a tartozásukat.

BEATUS
Hát ez nem számít hazugságnak?

BONIFACIUS
Már hogyne számítana?!

BEATUS
Volna bátorságod egy ilyen adóst így szólítani meg: "Miért hazudozol nekem annyit?"

BONIFACIUS
Nem bizony, vagy legfeljebb, ha mindjárt fölkészülnék rá, hogy megverekedjem vele.

BEATUS
Vagy nem fogadkoznak hasonlóképpen a kőfaragók, kovácsok, aranyművesek és szabók, kitűzött napra vállalva a munkát, de nem teljesítve, bár elsőrendű érdeked fűződnék hozzá?

BONIFACIUS
Méghozzá csodálatos szemtelenséggel! De vedd hozzá még az ügyvédeket is, akik közbenjárásukat ígérik!

BEATUS
Még száz és száz hasonlóval toldhatnád meg a sort, de egy sincs közöttük, aki tűrné, ha hazugnak neveznéd.

BONIFACIUS
Efféle hazugságokkal pedig tele van a világ.

BEATUS
Ugyanígy a "tolvaj" nevezetet senki sem vállalná, magától a dologtól távolról sem irtóznak így valamennyien.

BONIFACIUS
Szeretném, ha világosabban fejeznéd ki magad.

BEATUS
Mi különbség van a között, aki a szekrényedből emeli ki a holmidat, és a között, aki letagadja azt, amit rábíztál?

BONIFACIUS
Semmi, legfeljebb az, hogy még nagyobb gazember az, aki azt fosztja ki, aki meg is bízott benne.

BEATUS
És mégis milyen kevesen vannak, akik a rájuk bízott jószágot visszaszolgáltatják, vagy ha visszaszolgáltatják is, de nem hiánytalanul.

BONIFACIUS
Gondolom, nagyon kevesen.

BEATUS
De senki sem viseli el, hogy tolvajnak nevezzék, bár magától a ténytől nem irtóznak.

BONIFACIUS
Nagyon is igaz.

BEATUS
Hát most képzeld csak el, mi az általános eljárás a gyámoltak vagyonának a kezelésében, az örökségből mennyi tapad a végrendeletet végrehajtó gyámok ujjaihoz?

BONIFACIUS
Gyakran az egész.

BEATUS
A lopást szeretik, a szót kárhoztatják.

BONIFACIUS
A leghevesebben.

BEATUS
Azt talán nem is látjuk eléggé világosan, hogy mit tesznek azok, akik az államkincstárat kezelik, akik silányabb pénzt vernek, s azáltal, hogy hol feljebb, hol alább értékelik a pénzt, a magánembereknek érzékeny anyagi kárt okoznak. De beszéljünk csak arról, amit nap nap után tapasztalunk. Aki kölcsönt vesz fel, vagy aki azzal az elhatározással halmoz adósságot, hogy ha lehetséges, sohanapján fizesse vissza, mennyiben különbözik a tolvajtól?

BONIFACIUS
Talán óvatosabbnak mondható nála, de erkölcsileg jobbnak semmi esetre sem.

BEATUS
Pedig hát ilyenek mindenütt roppant nagy számban találhatók, de egy sem hajlandó elvállalni a "tolvaj" nevezetet.

BONIFACIUS
A szándékot csak Isten ismeri, így aztán az emberek ezeket eladósodottaknak mondják, és nem tolvajoknak.

BEATUS
Mit számít az, hogy minek mondják őket az emberek, ha egyszer tolvajok Isten előtt? Mert bizonyos, hogy saját maga előtt kinek-kinek nyilvánvaló a szándéka. Meg aztán aki, bár sok a tartozása, ha pénzt lát, ész nélkül szórja, aki, miután csődbe jut az egyik városban, kijátszva hitelezőit a másikba szökik, idegen embereket keresve, akiket még rászedhet, s ezt meg is ismétli gyakran, nem bizonyította még be eléggé, hogy mi a szándéka?

BONIFACIUS
Sőt az elégnél is jobban. De mégis, akik így tesznek, szép színben tüntetik fel eljárásukat.

BEATUS
Miféle szép színben?

BONIFACIUS
Arra hivatkoznak, hogy ha nagy összegekkel, s még hozzá sok embernek tartoznak, a főurak, sőt a királyok sorsán osztoznak, így aztán, akik ilyen életmódot folytatnak, már-már nemesi rangra is törekszenek,

BEATUS
És az mire jó nekik?

BONIFACIUS
Szinte hihetetlen, hogy szerintük mi minden áll egy lovag szabadságában.

BEATUS
Mi jogon? Milyen törvények alapján?

BONIFACIUS
Csak olyan jogon, mint ahogy a tengerpart prefektusai maguknak tulajdonítanak mindent, amit egy-egy hajótörésből partra vet a víz, még akkor is, ha előkerül a gazda, vagy ahogyan mások a sajátjuknak tekintik azt, amit a tolvajtól vagy a rablótól elkoboznak.

BEATUS
Maguk a tolvajok hozhatnak efféle törvényeket.

BONIFACIUS
Meg is teszik, csak tudják érvényesíteni. És van mentségük is, ha előbb hadat üzennek, és csak aztán fognak a lopáshoz.

BEATUS
Ki adott minderre több jogot a lovagnak, mint a közembernek?

BONIFACIUS
A katonaság kiváltságos helyzete. Mert ilyen gyakorlatokkal készülnek a háborúra, hogy annál jobban legyenek felkészülve az ellenség felprédálására.

BEATUS
Gondolom, így gyakorolhatta be Pyrrhus^[61] a katonáit a háborúra.

BONIFACIUS
Nem, hanem a spártaiak.^[62]

BEATUS
Menjenek a pokolra, gyakorlataikkal együtt. De honnan veszik a címet ilyen előjogokhoz?

BONIFACIUS
Vannak, akik őseiktől örökölték, mások pénzen vásárolják, vannak, akik csak úgy fölveszik.

BEATUS
Hát fölveheti akárki?

BONIFACIUS
Fölveheti, ha megfelelő jelleme van hozzá.

BEATUS
Milyen jellem kell ide?

BONIFACIUS
Ha semmi tisztességes dolgot nem visz végbe, ha fényesen öltözködik, ha ujján gyűrűt visel, ha szorgalmasan paráználkodik, ha kitartóan kockázik, ha állja a kártyacsatát, ha korhelykedéssel, mulatozással tölti idejét, ha egyetlen plebejushoz illő szót sem ejt ki a száján, hanem mindig csak várakról, ütközetekről, hadakról beszél, csupa Thrasóhoz méltó dologról. Ezek megengedik maguknak, hogy hadat üzenjenek annak, akinek akarnak, bár annyi földjük sincs, amin a lábukat megvessék.

BEATUS
Az ilyen lovagok csakugyan megérdemlik a... derest. De annyi igaz, hogy van belőlük elég Sicambriában.^[63]

[CHARON,^[64] ALASTOR^[65]]

CHARON
Hová, hová olyan nagy igyekezettel, Alastor?

ALASTOR
Jó, hogy jössz, Charon, éppen hozzád igyekeztem.

CHARON
Mi Újság?

ALASTOR
Olyan hírt hozok, aminek te és Proserpina^[66] egyformán fogtok örülni.

CHARON
Csak ki vele gyorsan, ne fúrja tovább az oldaladat.

ALASTOR
A fúriák nem kisebb buzgósággal, mint amilyen szerencsével végezték feladatukat, nincs a földkerekségnek egyetlen részecskéje sem, amelyet meg ne fertőztek volna a pokol rossz nyavalyáival, visszavonással, háborúval, rablással, pestissel, hogy szinte már meg is kopaszodtak, mert fejükről minden kígyót széteresztettek, minden mérgüket kiizzadták, s most az után járnak éppen, hogy hol találhatnak még valami viperafajzatot vagy áspiskígyót, mert olyan csupasz a koponyájuk, mint valami tojás, és keblükben sincs többé semmi mérgező hatású váladék. Ezért készülj fel te is, hozd rendbe csónakodat és evezőidet. Mert hamarosan olyan tömegesen jönnek az árnyak, hogy félek, nem leszel képes valamennyit egymagad átszállítani.

CHARON
Értesültem minderről.

ALASTOR
Ki tájékoztatott?

CHARON
Maga Fama^[67] hozta meg a hírt, már két nappal ezelőtt.

ALASTOR
Hogy ennél az istennőnél senki sem fürgébb! De hát akkor miért időzöl itt, csónakoddal nem törődve?

CHARON
A helyzet hozta így magával. Azért jöttem ide éppen, hogy egy jó erős három evezősoros hajót szerezzek, mert az én öreg csónakom, amilyen korhadt és toldozott-foldozott, nem felel meg a várható terhelésnek, ha ugyan igaz az, amit Fama mesélt. De különben minek is kellett ide még Fama? Maguk a tények kényszerítettek. Tudniillik hajótörést szenvedtem.

ALASTOR
Ni csak, csöpög is rajtad minden. Már azt hittem, hogy a fürdőből jössz.

CHARON
Az igazság az, hogy most úsztam partra a Styx ingoványából.

ALASTOR
Az árnyakat hol hagytad?

CHARON
Együtt úszkálnak a békákkal.

ALASTOR
De mit mesélt neked Fama?

CHARON
Azt, hogy a földkerekség három hatalmas uralkodója engesztelhetetlen gyűlölettel támadt egymás megrontására, és a keresztény világ egyetlen pontja sem maradt ment a háború fúriáitól, mert az a három az összes többit is belevonja a közös háborús sorsba. S most mindegyiknek az az elhatározása, hogy nem enged a másiknak, sem a dán, sem a lengyel, sem a skót, pedig a török sem pihen közben. Kegyetlen dolgok készülnek, pestis dühöng mindenütt, a spanyoloknál, az angoloknál, az olaszoknál, a franciáknál. Mindehhez még valami új kór is járult, amit a véleménykülönbség szült, s ez annyi kárt tett már mindenki lelkében, hogy sehol nem tapasztalható többé őszinte barátság, testvér nem bízik a testvérben, asszony a férjével sem tud megegyezni. Remény van rá, hogy ebből is nagyszerű öldöklés támad egyszer az emberek között, ha majd a nyelvek és az írótollak vitáját az öklök fogják folytatni.

ALASTOR
Mindezt a valósághoz híven mesélte neked Fama. Mert nagyrészt én magam is láttam ezzel a két szememmel, mivel állandó kísérője és segítője vagyok a fúriáknak, akik soha még nem mutatkoztak méltóbbaknak a nevükhöz.

CHARON
Csak az a veszély forog fenn, hogy valami démon támad hirtelen, aki békekötésre buzdít. Mert hiszen változékony az emberi lélek. Hallom ugyanis, hogy odafenn él valami papirospusztító,^[68] aki nem szűnik meg írótollával a háborút helyteleníteni, és a békességre buzdítani.

ALASTOR
Csakhogy szép szavai már régen süket fülekre találnak. Valamikor a bajba jutott Béke panaszát írta meg, most, hogy a Béke meghalt, sírfeliratot készített számára. Vannak viszont mások, akik semmivel sem kisebb sikerrel járnak a kezünkre, mint maguk a fúriák.

CHARON
Kikre gondolsz?

ALASTOR
Vannak bizonyos kétlábúak, akik szürke és fehér köpenyt hordanak, meg hamuszínű köntöst, és különféle tollakkal cicomázzák magukat, ezek ott sürögnek-forognak mindig a fejedelmek udvarában, s a háború szenvedélyét csepegtetik a lelkükbe, ugyanerre buzdítják a nemességet és a népet, szentbeszédeikben is azt hangoztatják, hogy a háború jogos, a háború szent és jámbor cselekedet. S hogy még jobban csodáld vakmerőségüket: ugyanazt hangoztatják mind a két oldalon. A franciáknál azt prédikálják, hogy Isten a franciák oldalán áll, és hogy legyőzhetetlen az, akinek Isten a pártfogója. Az angoloknál és a spanyoloknál, hogy ezt a háborút nem is a császár viseli, hanem Isten, mutatkozzanak csak bátor férfiaknak, és biztos a győzelem. Ha pedig valaki elesik a harcban, nem pusztul el, hanem egyenesen az égbe repül, ahogy volt, fegyveresen.

CHARON
És olyan nagy hitele van a szavuknak?

ALASTOR
Mire nem képes az álszent vallásosság? Ehhez járul még a fiatalság, a tapasztalatlanság, a dicsőségszomj, az elvakultság, a lélek természettől fogva való készsége arra, amire ezek biztatják. Könnyű ezeket rászedni, és nem nehéz meghajtani a szekeret, mely már saját súlyánál fogva is megindult a lejtőn.

CHARON
Ezeknek a derék kétlábúaknak én szívesen szereznék valami örömet.

ALASTOR
Rendezz nekik valami fényes lakomát, mert semmit sem szeretnek jobban a gyomruknál.

CHARON
Legfeljebb mályvából, farkascseresznyéből és fokhagymából. Mert nálunk, mint tudod, nem terem meg más.

ALASTOR
Ellenkezőleg: fogolyból, kappanból és fácánból, ha csakugyan szíves házigazda akarsz lenni.

CHARON
De mi indítja őket arra, hogy ilyen hevesen mozdítsák elő a háborút? Talán valami előnyt remélnek belőle?

ALASTOR
Mivel több hasznuk van a halottakból, mint az élőkből. Testamentumok, halotti torok, adománylevelek és sok más, nem megvetendő nyereség kecsegteti őket. Száz szónak is egy a vége: jobban szeretnek a táborokban forgolódni, mint a saját vackukon megülni. A háború sok olyant tesz püspökké, aki békében egy rossz garast sem ér.

CHARON
Van hát magukhoz való eszük.

ALASTOR
De mire kell neked a három evezősoros hajó?

CHARON
Semmire, ha a tó közepén akarok megint hajótörést szenvedni.

ALASTOR
Az átkelők nagy tömege miatt?

CHARON
Magától értetődik.

ALASTOR
Pedig hát árnyakat szállítasz csupán, és nem testeket. Mekkora súlya lehet az árnyaknak?

CHARON
Legyenek bár vízipókok, de vízipókok is elképzelhetők olyan tömegben, hogy megterhelik a csónakot. Meg aztán arról se feledkezz meg, hogy maga a csónak is csak árnyékból van.

ALASTOR
De hiszen emlékszem rá, láttam már olyan tömeget is, hogy be sem tudta fogadni mindegyiket a csónakod, kormányod rúdjába háromezer árnyék is kapaszkodott némelykor, és te észre sem vetted a súlyukat.

CHARON
Elismerem, ilyenek azok a lelkek, amelyek lassanként költöztek el a testből, a sorvadástól vagy a hektikától elvékonyodva. Egyébként, ha hirtelen szakadnak el a kövér testtől, sokat hoznak magukkal a testies súlyból. Így küldi hozzám a lelkeket a gutaütés, a torokgyík, a pestis és különösen a háború.

ALASTOR
Nem gondolnám, hogy a franciák vagy a spanyolok valami sok súlyt hoznának magukkal.

CHARON
Mindenesetre sokkal kevesebbet, mint a többiek, bár ők sem érkeznek egészen pehelykönnyűen. Egyébiránt az angolok és a jól tartott németek közül némelykor olyan példányok kerülnek ki, hogy a minapában is veszélybe kerültem, pedig csak tízet vittem magammal, s ha nem dobtam volna ki a felesleget, elpusztultam volna a csónakkal, az utasokkal és a révpénzzel együtt.

ALASTOR
Hatalmas veszteség lett volna!

CHARON
S mit gondolsz, mire vezet az, ha jönnek a kövér hadvezérek, a hencegő Thrasók, a kardcsörtető hősök?

ALASTOR
Azok közül, akik igazságos háborúban estek el, azt hiszem, senki sem kerül eléd. Mert hiszen azt mondják, hogy ezek egyenesen az égbe repülnek.

CHARON
Hogy hová repülnek, nem tudom. Csak azt az egyet tudom, hogy valahányszor háború van, annyi sebesült és nyomorék jön hozzám, hogy csodálkoznék, ha egyetlenegy is maradna még utánuk odafenn. S nemcsak bortól és pocakjuktól nehézkesek az érkezők, hanem a bullák, az egyházi javadalmak és sok minden egyéb is nyomja őket.

ALASTOR
Hiszen ezeket a dolgokat nem hozzák magukkal: hozzád már meztelenül jönnek.

CHARON
Ez igaz, csakhogy akik frissen érkeznek, még magukkal hozzák az ilyesmiről való álmodozást.

ALASTOR
Hát az álom súlya is nyom valamit?

CHARON
Az én csónakomat lenyomja. De miért is mondom, hogy lenyomja? Már végképp alámerítette. Meg aztán annyi obulusnak azt gondolod, semmi súlya nincs?

ALASTOR
Ezt már elhiszem, ha rézpénz van velük.

CHARON
Mindezek után nem kétséges, hogy gondoskodnom kell hajóról, amely elbírja a terhet.

ALASTOR
Neked szerencséd van.

CHARON
Miért?

ALASTOR
Mert maholnap meg fogsz gazdagodni.

CHARON
Az árnyékok nagy tömege folytán?

ALASTOR
Hát.

CHARON
Ha legalább magukkal hoznák vagyonukat. Most, akik a csónakban azon siránkoznak, hogy odafenn hagyták királyságukat, prépostságukat, apátságukat, megszámlálhatatlan aranytalentumukat, nekem semmit se hoznak mindebből, csak egy obulust. Tehát amit háromezer esztendő alatt összekuporgattam, azt most mind erre az egyetlen három evezősoros hajóra kell elköltenem.

ALASTOR
Hja, aki keresni akar, annak kockáztatnia is kell.

CHARON
A halandók, hallom, több szerencsével folytatják üzletüket; ha Mercurius kedvez, három év alatt meggazdagodhatnak.

ALASTOR
De ugyanők csődbe is jutnak nemegyszer. A te jövedelmed kisebb, de biztosabb.

CHARON
Nem tudom, mennyiben biztos. Ha támadna valami isten, aki a fejedelmek között elsimítaná a nézeteltérést, egész befektetésem odalenne.

ALASTOR
Ami ezt illeti, kezeskedem érte, ettől nyugodtan alhatsz akár mind a két füledre. Tíz esztendőn belül semmi nem merül fel, amiért tartanod kellene a békétől. Egyedül a római pápa buzgólkodik az egyetértés megteremtésén, de falra hányt borsó minden szava. Zúgolódnak ugyan a városok is, mert unják már a sok zavart, vannak népek is, nem tudom, mifélék, amelyek összedugják a fejüket, és suttognak, azt hajtogatva, hogy nagy méltatlanság, ha két vagy három ember magánbosszúja vagy nagyravágyása az egész emberiség békéjét megbonthatja, de győzni fognak, hidd el nekem, a leghelytállóbb megfontolás felett is a fúriák. Egyébiránt mi szükséged volt arra, hogy ebben a dologban feljöjj a földre? Minálunk talán nem dolgoznak kovácsok? Hiszen itt van mindjárt Vulcanus...

CHARON
Helyes, ha érchajót keresnék.

ALASTOR
Olcsón keríthetnél itt valami ácsot is.

CHARON
Igen, de kifogytunk a nyersanyagból.

ALASTOR
Mit hallok? Nincsenek odalenn erdők!

CHARON
Még a berkek is kipusztultak az elysiumi mezőkön.

ALASTOR
Mi célra vágták ki őket?

CHARON
Hogy máglyát rakjanak az eretnekek árnyai alá.^[69] Annyira jutottunk, hogy a minap már kénytelenek voltunk a föld méhéből szenet bányászni.

ALASTOR
Hogyan? Hát nem lehet kevesebb költséggel járó büntetést kiszabni az árnyakra?

CHARON
Így látta jónak Rhadamanthus.^[70]

ALASTOR
S ha már vásároltál három evezősoros hajót, hol szerzel annyi evezőst hozzá?

CHARON
Az én dolgom az, hogy a kormányrudat tartsam. Evezzenek az árnyak maguk, ha át akarnak jutni a túlsó partra.

ALASTOR
Csakhogy lesznek, akik sohasem tanultak evezni.

CHARON
Nálam nincs kivétel. Evezzenek az uralkodók is, evezzenek a kardinálisok is, ha rájuk kerül a sor, akárcsak az alacsony sorsú közemberek, már akár tanultak evezni, akár nem.

ALASTOR
Hát rajta, vásárolj hajót Mercurius segítségével, én nem tartalak fel tovább. Megviszem Orcusnak a jó hírt. De hé, Charon, hé!

CHARON
Mi baj?

ALASTOR
Rajta légy, hogy hamar visszatérj, nehogy egyszerre megrohanjon a tömeg.

CHARON
Hiszen már most is több mint kétszázezret találsz a parton, azokon kívül, akik az ingoványban úszkálnak. De mindenesetre sietni fogok, amennyire tőlem telik. Mondd meg nekik, hogy hamarosan megjövök.

[CANNIUS, POLYPHEMUS^[71]]

CANNIUS
Mire vadászik errefelé Polyphemus?

POLYPHEMUS
Azt kérdezed, mire vadászom? Hiszen nincsenek sem kutyáim, sem vadászgerelyem!

CANNIUS
Akkor talán valamely erdei nimfára?

POLYPHEMUS
Jól eltaláltad. Íme, itt a vadászhálóm!

CANNIUS
Mit látnak szemeim! Bacchust oroszlánbőrben! Polyphemust egy könyvvel! Macskát sáfrányszínű, díszes női ruhában!

POLYPHEMUS
Nemcsak sáfrányszínnel festettem ki a könyvet, hanem vörössel és kékkel is.

CANNIUS
Nem a sáfrányról beszélek, hanem görögül mondtam valamit. Úgy látszik, háborús könyv lehet. Fémlemezekkel, kapcsokkal, rézgyűrűkkel van felfegyverezve.

POLYPHEMUS
Nézz bele.

CANNIUS
Látom. Valóban nagyon szép könyv, de nem díszítetted még eléggé.

POLYPHEMUS
Mi hiányzik róla?

CANNIUS
A címeredet is el kellett volna rajta helyezned.

POLYPHEMUS
Milyet?

CANNIUS
Silenust,^[72] amint egy hordóból kukucskál kifelé. De miről szól? A korhelykedés művészetéről?

POLYPHEMUS
Vigyázz, nehogy ostobán istenkáromlásra vetemedj.

CANNIUS
Hogyan? Talán csak nem valami szent könyv?

POLYPHEMUS
A legszentebb, ami csak létezik: az Evangélium.

CANNIUS
Herculesre! Mi köze Polyphemusnak az Evangéliumhoz?

POLYPHEMUS
Miért nem így veted fel a kérdést: mi köze egy kereszténynek Krisztushoz?

CANNIUS
Csak azt tudom, hogy olyan valakihez, mint te, jobban illenék egy alabárd. Mert ha én a tengeren ilyenfajta emberrel találkoznék, azt hinném róla, hogy kalóz, ha pedig az erdőben, akkor haramiának nézném.

POLYPHEMUS
Pedig az Evangélium éppen arra tanít: senkit se ítéljünk meg külseje alapján. Amint ugyanis hamuszürke csuha alatt gyakran kegyetlen lélek lakozik, éppen úgy evangéliumi lelket takarhat a borotvált fej, pödrött bajusz, összevont szemöldök, vad tekintet, tollbokrétás fej, katonaköpeny, felhasított katonacsizma is.

CANNIUS
Miért ne? Bárány is bújt már farkasbőrbe, sőt, ha hihetünk a meséknek, szamár is az oroszlán bőrébe.

POLYPHEMUS
Én meg ismerek valakit, aki bárányt visel a fején, a szíve meg olyan, mint a rókáé: ennek csak azt kívánnám, olyan tiszta lelkű barátai legyenek, amilyen fekete a szeme, és olyan igazi arany legyen a birtokában, mint amilyen aranysárga a színe.

CANNIUS
Ha bárányt visel a fején, akinek báránysüvege van, akkor te még súlyosabban meg vagy terhelve, hiszen bárányt és struccmadarat is viselsz egyidejűleg. De még képtelenebb, ha valaki madarat visel a fején és szamarat a szívében.

POLYPHEMUS
Csipkelődöl.

CANNIUS
Jó volna, ha az Evangélium, amelyet különféle díszítésekkel láttál el, most téged díszítene: te színekkel tetted díszessé, az Evangélium erkölcseidet javítaná meg.

POLYPHEMUS
Majd én gondoskodom róla.

CANNIUS
Ahogy eddig szoktad.

POLYPHEMUS
De tegyük félre a csipkelődést. Szóval te ennyire elítéled azokat, akik Evangéliumot hordanak maguknál?...

CANNIUS
Ide hallgass: aki Krisztust vitte a vállán, Christophorusnak nevezték. Eszerint téged, aki az Evangéliumot hordod magadnál, Evangeliophorusnak kellene hívnunk, nem pedig Polyphemusnak.

POLYPHEMUS
Hát nem gondolod, hogy jámbor cselekedet, ha valaki az Evangéliumot állandóan magánál hordja?

CANNIUS
Önmagában nem, hiszen akkor el kellene fogadnod, hogy a szamár a legszentebb állat.

POLYPHEMUS
Hogyan?

CANNIUS
Mert egy szamár háromezer ilyen könyvet is elbír, s úgy gondolom, te is megbirkóznál ekkora teherrel, ha jól fel volnál szerelve iszákkal.

POLYPHEMUS
Nem lehetetlen a szamarat annak az alapján sem szentnek nevezni, hogy Krisztust vitte a hátán.

CANNIUS
Ezt a szentséget nem irigylem tőle. És ha akarod, neked adom annak a szamárnak a maradványait, amelyen Krisztus ment, hogy tisztelhesd és csókolgathasd.

POLYPHEMUS
Nagyon kedves ajándékot adnál. Mert az a szamár szentté lett azáltal, hogy Krisztus testét megérintette.

CANNIUS
De azok is megérintették Krisztust, akik arcul ütötték.

POLYPHEMUS
Mondd meg most már komolyan, ugye jámbor cselekedet, ha valaki magánál hordja az Evangéliumot?

CANNIUS
Persze hogy az, ha nincs benne képmutatás, hanem őszintén történik.

POLYPHEMUS
A képmutatás a papok szokása, mi köze a katonának a képmutatáshoz?

CANNIUS
Először fejtsd ki, mit értesz képmutatáson.

POLYPHEMUS
Ha másnak mutatod magad, mint amilyen lelked mélyén vagy.

CANNIUS
Mire mutat mármost, ha valaki magánál hordja az Evangéliumot? Nemde evangéliumi életre?

POLYPHEMUS
Úgy gondolom.

CANNIUS
Ha tehát az életmód nem felel meg a könyvnek, az ugye képmutatás?

POLYPHEMUS
Úgy látszik. De mit jelent: őszintén magánál hordani az Evangéliumot?

CANNIUS
Egyeseknek állandóan a kezükben van, mint a ferenceseknek Szent Ferenc Regulája. Ezt megtehetik a párizsi teherhordók, a szamarak és a gebék is. Másoknak állandóan a szájukban van, nem beszélnek másról, csak Krisztusról és az Evangéliumról: ez képmutatás. Némelyek szívükben hordják. Valójában az hordja magánál az Evangéliumot, akinek kezében, szájában és szívében van egyidejűleg.

POLYPHEMUS
Hol vannak ilyen emberek?

CANNIUS
A templomokban azok a papok, akik kezükben tartják a könyvet, felolvasnak belőle a népnek, és szívükben is őrzik.

POLYPHEMUS
De azok sem valamennyien szentek, akik szívükben őrzik az Evangéliumot.

CANNIUS
Ne játszd a szofistát! Csak az őrzi lelkében az Evangéliumot, aki teljes szívből szereti, és aki a maga életmódjával ezt kifejezésre is juttatja.

POLYPHEMUS
Ezeket a finomságokat nem tudom követni.

CANNIUS
Akkor egyszerűbben mondom el. Ha egy butélia burgundi bort viszel a válladon, mi más ez, mint teher?

POLYPHEMUS
Semmi más.

CANNIUS
Ha éppen csak a szádba veszel belőle, és azután kiköpöd?

POLYPHEMUS
Az nemigen ér semmit. Bár ezt nem szoktam soha csinálni.

CANNIUS
Ha ellenben jócskán húzol belőle, ahogy szoktad?

POLYPHEMUS
Nincs annál istenibb!

CANNIUS
Átforrósodik tőle az egész tested, kipirul az arcod, derűs lesz a homlokod.

POLYPHEMUS
Így van.

CANNIUS
Ehhez hasonlítható az Evangélium hatása. Ha a lélek legmélyéig hatol, megújul tőle az egész ember.

POLYPHEMUS
Én tehát szerinted kevéssé élek evangéliumi módon?

CANNIUS
Ezt a kérdést senki nálad jobban el nem döntheti.

POLYPHEMUS
Ha egy kétélű bárddal meg lehetne oldani!

CANNIUS
Ha valaki szemedbe mondja, hogy léhűtő hazug vagy, mit csinálnál?

POLYPHEMUS
Mit csinálnék? Megemlegetné az ökleimet!

CANNIUS
Hát ha valaki arcul ütne?

POLYPHEMUS
A nyakát szegném a pofon miatt.

CANNIUS
Pedig a te könyved azt tanítja: a szidalmazásra felelj jóságos beszéddel, s aki megüti a jobb orcádat, nyújtsd feléje a balt is.

POLYPHEMUS
Olvastam, de kiesett az emlékezetemből.

CANNIUS
Úgy gondolom, gyakran imádkozol.

POLYPHEMUS
Az álszenteskedés.

CANNIUS
Álszenteskedés hosszasan imádkozni, de nem őszintén. A te könyved arra tanít: mindig imádkozni kell, éspedig szívből.

POLYPHEMUS
Szoktam is néha imádkozni.

CANNIUS
Mikor?

POLYPHEMUS
Amikor eszembe jut, egyszer-kétszer hetenként.

CANNIUS
És akkor mit imádkozol?

POLYPHEMUS
A Miatyánkot.

CANNIUS
Hányszor?

POLYPHEMUS
Egyszer. Hiszen az Evangélium tiltja ugyanazon szavak gyakori ismételgetését.

CANNIUS
El tudod ájtatosan mondani a Miatyánkot?

POLYPHEMUS
Sohasem próbáltam. Nem elég, ha hangosan elmondom?

CANNIUS
Úgy tudom, Isten csak a szív hangját hallja meg. Gyakran böjtölsz?

POLYPHEMUS
Soha.

CANNIUS
A te könyved pedig az imádságot és a böjtöt dicséri.

POLYPHEMUS
Én is helyeselném, ha a gyomrom nem mást követelne.

CANNIUS
Pál apostol pedig azt mondja: "Nem szolgálhatja Krisztust, aki a gyomrát szolgálja." Bármely napon megeszed a húst?

POLYPHEMUS
Ha kapok.

CANNIUS
Pedig ha a gladiátorokéval vetekedő testi erődet tekintem, szénával és fahánccsal is táplálkozhatnál.

POLYPHEMUS
Krisztus azonban azt mondja, nem válik az ember tisztátlanná attól, ami a száján keresztül kerül belé.

CANNIUS
Igen, ha módjával történik, és nem okoz bosszúságot. Pál apostol azonban, Krisztus tanítványa, inkább vállalja az éhhalált, mintsem egy gyönge testvérének bosszúságot okozzon ételével. Minket is arra int, kövessük példáját, s igyekezzünk mindenkinek mindenben tetszeni.

POLYPHEMUS
Pál apostol az Pál apostol, én pedig én vagyok.

CANNIUS
Aegon dolga^[73] a kecskéket legeltetni.

POLYPHEMUS
Én inkább megeszem.

CANNIUS
Jót kívánsz magadnak. Hamarabb leszel bak, mint kecske.

POLYPHEMUS
Én úgy értettem, hogy megeszem.

CANNIUS
Előkelően fejezted ki magad. Szívesen nyújtasz segítséget a szegényeknek?

POLYPHEMUS
Nincs mit adnom.

CANNIUS
Lenne bizony, ha józanul élnél, és szorgalmasan dolgoznál.

POLYPHEMUS
Jólesik a semmittevés.

CANNIUS
Megtartod Isten parancsait?

POLYPHEMUS
Nehéz dolog.

CANNIUS
Vezekelsz a bűneidért?

POLYPHEMUS
Krisztus megváltotta bűneinket.

CANNIUS
Akkor mivel bizonyítod, hogy szereted az Evangéliumot?

POLYPHEMUS
Megmondom. Egy ferences a szószékről szüntelenül Erasmus Új Testamentumát szidta fecsegése közben. Odamentem hozzá egymagam, bal kezemmel megfogtam a hajánál fogva, jobb kezemmel úgy elvertem, mint egy ökölvívó, elláttam jól a baját, feldagadt az egész arca. Mit mondasz? Hogy ez nem jelenti az Evangélium szeretetét? Ezután feloldoztam a bűnei alól, hármat sújtva a fejére éppen ezzel a könyvvel, s három daganatot ütöttem rajta az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

CANNIUS
Meglehetősen az Evangélium szellemében. Hiszen az Evangéliumot valóban az Evangélium segítségével védted meg.

POLYPHEMUS
Másvalaki is elém került ugyanebből a szerzetből, aki szintén nem ismert mértéket és határt Erasmus ellen való féktelen dühében. Elfogott az evangéliumi buzgóság, fenyegetéseimmel arra kényszerítettem, hogy térden állva kérjen bocsánatot, s ismerje el, hogy az ördög sugallta neki, amit mondott. Ha nem tette volna, bárdommal máris a nyaka fölé suhintok. Arckifejezésem olyan volt, mint a haragos Marsé. Mindez néhány tanú jelenlétében játszódott le.

CANNIUS
Csodálom, hogy ez az ember nem rogyott holtan össze. De menjünk tovább. Szűzi életet élsz?

POLYPHEMUS
Talán így lesz, majd ha megöregszem. De valljam meg neked az igazat, Canniusom?

CANNIUS
Nem vagyok pap: ha gyónni van kedved, keress valaki mást.

POLYPHEMUS
Istennek szoktam gyónni. Neked azonban megvallom, nem vagyok még teljesen evangélista, csak valaki a nép közül. Négy Evangéliumunk van. Mi evangélisták négy dologra törekszünk: jó dolga legyen a gyomrunknak, az se szenvedjen hiányt, ami a gyomrunk alatt van, legyen miből megélnünk, végül, hogy azt tehessük, ami jólesik. Ha mindez megvan, poharazás közben ezt kiáltjuk: "Éljen a győzelem! Üdv, üdv! Él az Evangélium! Krisztus uralkodik."

CANNIUS
Ez bizony epikureista életmód, nem evangéliumi.

POLYPHEMUS
Nem tagadom. De tudod, hogy Krisztus mindenható: egy pillanat alatt más emberekké tehet bennünket.

CANNIUS
De disznókká is változtathat, s azt hiszem, ez könnyebb, mint rendes emberekké tenni titeket.

POLYPHEMUS
Bár ne lenne a világon senki rosszabb a disznóknál, ökröknél, szamaraknál és tevéknél. Sok olyan embert láthatunk, akik vadabbak az oroszlánnál, ragadozóbbak a farkasnál, bujábbak a verébnél, harapósabbak a kutyánál, ártalmasabbak a viperánál.

CANNIUS
De itt az ideje már, hogy oktalan lényből emberré váljál.

POLYPHEMUS
Helyes a figyelmeztetésed. Napjaink prófétái azt mondják ugyanis: közeleg a végítélet napja.

CANNIUS
Annál inkább sietned kell.

POLYPHEMUS
Krisztus segítő kezét várom.

CANNIUS
Ügyelj rá, hogy idomítható anyagot adjál a keze alá. De honnan veszik, hogy közel a világ vége?

POLYPHEMUS
Azt mondják, ugyanazt teszik most is az emberek, mint a vízözön előtt: lakmároznak, isznak, tivornyáznak, nősülnek, férjhez mennek, bujálkodnak, vesznek, eladnak, kamatra kölcsönöznek, uzsoráskodnak, építkeznek. A királyok háborút viselnek, a papok a dézsma növelésére törekszenek, a teológusok szőrszálhasogatáson törik a fejüket, a szerzetesek bekóborolják a világot, a nép lázong, Erasmus beszélgetéseket ír, egyszóval minden rossz együtt van: éhínség, szomjúság, rablás, háború, pestis, lázadás, hiány mindenben, ami jó. Nem bizonyítja ez eléggé, hogy itt a világ vége?

CANNIUS
Ebből a sokféle bajból számodra mi a legkellemetlenebb?

POLYPHEMUS
Találd ki!

CANNIUS
Hogy üres az erszényed.

POLYPHEMUS
Pusztuljak el, ha nem találtad fején a szöget. Egyébként éppen egy tivornyáról jövök; máskor szívesen vitatkozom veled az Evangéliumról, ha kedved tartja... amikor majd józan leszek.

CANNIUS
Mikor látlak téged józannak?

POLYPHEMUS
Ha majd az leszek.

CANNIUS
És mikor leszel az?

POLYPHEMUS
Ha majd legközelebb látsz. Addig is minden jót kívánok neked, kedves Canniusom.

CANNIUS
Én pedig azt kívánom neked, légy hamarosan az, amire a neved utal: hírneves ember.

POLYPHEMUS
Én sem akarok elmaradni mögötted, és ezért azt kívánom: Cannius sose legyen híjával annak, amiről nevét nyerte, vagyis ami a kancsóba való.

[HARPALUS,^[74] NESTORIUS]

HARPALUS
Tudnál-e nekem tanácsot adni? Meg fogod látni, nem vagyok sem feledékeny, sem hálátlan természetű.

NESTORIUS
Mutatok egy könnyű lehetőséget arra, hogy az légy, ami lenni akarsz.

HARPALUS
De hiszen az nincs a hatalmunkban, hogy nemeseknek szülessünk.

NESTORIUS
Hát ha nem születtél nemesembernek, törekedj arra jó cselekedeteiddel, hogy veled kezdődjék a nemesség.

HARPALUS
Ez nagyon hosszadalmas.

NESTORIUS
Kicsiny összegért vásárolható is a császárnál.

HARPALUS
Köznevetség tárgya a pénzen vett nemesség.

NESTORIUS
Viszont ha semmi sem nevetségesebb, mint a koholt nemesség, mi okod van rá, hogy annyira töröd magad a lovagi cím után?

HARPALUS
Komoly okaim vannak rá, nem is fogom titkolni előtted azokat, ha utat-módot mutatsz rá nekem, hogy megszerezzem magamnak az emberek szemében a nemesség látszatát.

NESTORIUS
A nevet a lényeg nélkül?

HARPALUS
Ha már a lényeg hiányzik, legalább legyen meg a látszat. Csak ki vele, adj tanácsot, Nestorius, ha meghallod, mire kell nekem, te is el fogod ismerni, hogy megérdemli a fáradságot.

NESTORIUS
Ha olyan nagyon ragaszkodol hozzá, figyelj ide. Mindenekelőtt azon légy, hogy kerülj minél messzebbre a hazádtól.

HARPALUS
Ezt nem felejtem el.

NESTORIUS
Keresd a valódi nemesifjak társaságát.

HARPALUS
Értem.

NESTORIUS
Ebből mindjárt arra fognak következtetni, hogy magad is az vagy, mint azok, akikkel érintkezel.

HARPALUS
Úgy van.

NESTORIUS
Vigyázz, hogy semmi közönséges ne legyen rajtad.

HARPALUS
Ezt hogy érted?

NESTORIUS
Ruházatodra gondolok. Ne öltözködj gyapjúszövetbe, hanem vagy selyembe, vagy ha erre nincsen pénzed, flanellba, de még lenvászonba is inkább, mint posztóba.

HARPALUS
Helyes.

NESTORIUS
Ügyelj rá, hogy semmi se legyen ép rajtad, hasítsd be süvegedet, mellvértedet, harisnyádat, sarudat, még patáidat is, ha tudod, s ne fecsegj alja dolgokról. Ha Spanyolországból érkezik vendég, kérdezd meg, hogy áll a császár és a pápa viszonya, hogy van atyádfia, a nassaui gróf meg a többi jó komád.

HARPALUS
Így lesz.

NESTORIUS
Ujjadon ékköves pecsétgyűrű legyen.

HARPALUS
Ha ugyan megengedi a kassza.

NESTORIUS
Ugyan már, nem kerül olyan sokba egy aranyozott rézgyűrű, valami mesterséges drágakővel. Csak ne felejtsd el a nemesi címert.

HARPALUS
Mit ajánlasz, mit válasszak címerül?

NESTORIUS
Két csöbröt, ha tetszik, meg egy söröskorsót.

HARPALUS
Csak tréfálsz. Beszélj komolyan.

NESTORIUS
Sohasem voltál csatában?

HARPALUS
Még csak színét sem láttam.

NESTORIUS
Viszont, úgy képzelem, a parasztok libái és kappanjai közül nem egyet lenyakaztál.

HARPALUS
De még mennyire. Méghozzá hősiesen.

NESTORIUS
Tégy hát címeredre egy ezüstkardot és három arany lúdfejet.

HARPALUS
Milyen alapon?

NESTORIUS
Hát milyenen? Csakis vérpiroson, a hősiesen kiontott vér emlékezetére.

HARPALUS
Miért ne? Hiszen a liba vére csak olyan piros, mint az emberé. De folytasd, kérlek.

NESTORIUS
Gondoskodj róla, hogy ezt a címerpajzsot kitűzzék mindazon vendégfogadók kapujára, amelyekben megfordulsz.

HARPALUS
És mit tegyünk a sisakra?

NESTORIUS
Jó, hogy figyelmeztetsz. Maga a sisak elöl legyen behasítva.

HARPALUS
Ez mire jó?

NESTORIUS
Először is, hogy lélegzeni tudj, másodszor, hogy összhangban legyen egész öltözeteddel. De mi fog a búbján lengedezni?

HARPALUS
Utasításodat várom.

NESTORIUS
Kutyafej, leeresztett fülekkel.

HARPALUS
Ez már nagyon el van koptatva.

NESTORIUS
Tégy hát rá két szarvat, így már ritkább.

HARPALUS
Így jó. De milyen állatok tartsák a címerpajzsot?

NESTORIUS
A szarvasokat, kutyákat, sárkányokat, griffeket lefoglalták már a fejedelmek, te válassz két hárpiát.

HARPALUS
Pompás javaslat.

NESTORIUS
Hátra van még az előnév. Itt elsősorban arra kell vigyázni, hogy ne hagyd magadat plebejus szokás szerint egyszerűen Comói Harpalusnak nevezni, hanem így: Harpalus a Como, mert így szokták ezt a nemesemberek, amúgy csak a rongyos teológusok.

HARPALUS
Erről sem fogok megfeledkezni.

NESTORIUS
Van valami jószágod?

HARPALUS
Még csak egy disznóólam sincs.

NESTORIUS
Legalább valami nevezetes városban születtél?

HARPALUS
Egy piszkos kis faluban. Mert hiszen annak csak nem hazudhatok, akitől az orvosszert várom.

NESTORIUS
Nagyon helyes. De annak a falunak a szomszédságában csak van valamilyen hegy?

HARPALUS
Van.

NESTORIUS
S a hegy egyik oldalán akad valami szikla?

HARPALUS
Méghozzá jó meredek.

NESTORIUS
Légy tehát "Harpalus, az Arany Szikla lovagja".

HARPALUS
De a mágnásoknak megvan az a szokásuk is, hogy ki-ki választ magának egy jelszót vagy jelmondatot, mint ahogyan Miksának az volt a jelszava: Tarts mértéket, Fülöpé: Aki akarja, Károly jelszava: Előre, és így tovább.

NESTORIUS
Te azt írd pajzsodra: Omnis jacta sit alea: a kocka legyen elvetve.

HARPALUS
Nézd csak, milyen jól eltalálod.

NESTORIUS
Azután, hogy az emberekben még jobban gyökeret verjen a te lovagi híred, hamisíts leveleket, mintha főurak intézték volna hozzád, amelyekben ismételten "dicső lovag" a címzésed, s essék bennük említés hatalmas vagyonokról, földbirtokról, várakról, sok ezer forintról, előkelő hivatalokról, dúsgazdag házasságról. Gondoskodj róla, hogy efféle levelek, azáltal, hogy elveszted vagy szórakozottságból elhagyod őket valahol, mások kezébe jussanak.

HARPALUS
Ez nem fog nehézséget okozni. Írni tudok, és hosszú gyakorlattal azt a képességet is megszereztem, hogy bárkinek a keze vonását utánozzam.

NESTORIUS
Alkalmilag varrd a ruhádba vagy felejtsd zsebben, hogy azok, akikre ruhád javítását bízod, megtalálják. Azok aztán nem fognak hallgatni róla, s te, mihelyt füledbe jut, haragos és kedvetlen arckifejezést fogsz ölteni, mintha bántana a dolog.

HARPALUS
Annak a módját is már régebben kieszeltem, hogy arckifejezésemet olyan könnyen váltogassam, mint valami álarcot.

NESTORIUS
Így aztán nem szimatolnak turpisságot, s mint hiteles értesülést terjesztik rólad a dolgot.

HARPALUS
Lesz rá gondom.

NESTORIUS
Továbbá néhány kísérőt kell magad köré gyűjtened, vagy éppen csatlóst, akik átadják neked helyüket, és mindenki füle hallatára Jonkheer-nak^[75] szólítanak téged. Nem kell attól sem tartanod, hogy ez valami nagy költséggel fog járni, van elég fiatalember, aki akár ingyen is hajlandó belemenni ebbe a játékba. Vedd még hozzá, hogy ezen a vidéken csak úgy nyüzsögnek a többé-kevésbé iskolázott ifjoncok, akiket az írás különös szenvedélye, hogy ne mondjam, nyavalyája, tart megszállva. Nem hiányoznak az éhenkórász nyomdászok sem, akik bármire hajlandók, csak legyen reményük keresetre. Bérelj fel néhányat ezek közül, hogy könyvecskéikben nevezzenek téged a haza nagyjának, s ez a kifejezés ismétlődjék néhányszor nagyobb betűből szedve. Ily módon akár Csehországban is a haza nagyjaként fognak ünnepelni. És gyorsabban és szélesebb körben terjednek el a könyvek, mint a hangok vagy akár a leghangosabb szolgák.

HARPALUS
Ez ellen sincs semmi kifogásom. Csak az a baj, hogy a csatlósoknak enniük is kell.

NESTORIUS
Kell hát, de nekik is van szemük. Szemesé a világ, csak el kell küldened őket időnként erre is, arra is, majd csak találnak maguknak valamit. Jól tudod, hányféle alkalom adódik az ilyesmire.

HARPALUS
Ne is folytasd, tudom már, mi a teendő.

NESTORIUS
Hátra vannak még a különleges képességek.

HARPALUS
Csupa fül vagyok.

NESTORIUS
Ha nem tudsz jól kockázni, tűrhetően kártyázni, tűrhetetlenül paráználkodni, kitartóan inni, merészen költekezni, kölcsönt fölhajtani és a nyakára hágni, s ha nem vagy benne a francia betegségben, nemigen fogják elhinni, hogy lovag vagy.

HARPALUS
Mind e művészetekben már régi gyakorlattal rendelkezem, de honnét teremtsem elő a költségeket?

NESTORIUS
Várj csak, éppen oda akartam kilyukadni. Vár rád valami örökség?

HARPALUS
Majdnem semmi.

NESTORIUS
Nohát, ha átment a köztudatba, hogy te nemesember vagy, könnyűszerrel találsz majd jó bolondokra, akik hitelezni fognak neked: lesznek, akik szégyenkezésből nem tagadják meg tőled, lesznek, akik félelemből. Annak pedig, hogy lóvá tedd hitelezőidet, már ezerféle módja van.

HARPALUS
Abban nem is vagyok járatlan. De végül mégiscsak szorongatni fognak, ha kitűnik, hogy a nagy szavak mögött nincs fedezet.

NESTORIUS
Sőt nincs is járhatóbb út a hatalom felé, mint az, ha sok embernek tartozol.

HARPALUS
Hogyhogy?

NESTORIUS
Mindenekelőtt azért, mert a hitelező olyan tiszteletben fog részesíteni téged, mintha valami nagy jótéteménnyel kötelezted volna le, és óvakodni fog attól, hogy valami fogózót nyújtson, ami pénze elvesztésére vezethetne. Senkivel szemben szolgái nem lehetnek készségesebbek, mint a hitelezők az adóssal szemben; ha itt-ott törlesztesz valamicskét, hálásabb érte a hitelező, mintha ajándékot adnál neki.

HARPALUS
Vettem észre.

NESTORIUS
Arra mégis vigyázz, hogy ne keveredj vékonypénzű emberekkel üzleti összeköttetésbe. Mert ezek parányi összegért rettenetes lármát tudnak csapni. Könnyebb lecsendesíteni azokat, akiknek komolyabb vagyonuk van, mert ezeket már fékezi a szégyenkezés, táplálja a remény, visszatartja a félelem, mert tudják jól, hogy mire képesek a lovagok. Végül is, ha már keresztülcsapnak a fejed felett az adósság hullámai, valamilyen ürüggyel költözz máshová, és onnét megint máshová. Nincs okod rá, hogy pirulj emiatt, senki sincs jobban eladósodva, mint a hatalmas fejedelmi személyek. Ha valami paraszt követelőzően lépne fel, tégy úgy, mintha lelked mélyén bántott volna meg ez az aljasság. Közbe-közbe vissza is fizethetsz valamit, de nem az egész összeget, és nem mindenkinek. Minden körülmények között vigyáznod kell, hogy senki se szagolja meg, ha a kassza kimerült. Mindig mutass valamit.

HARPALUS
De mit mutasson az, akinek semmije sincs?

NESTORIUS
Ha valamit egy barátod letétbe helyezett nálad, mutogasd azt sajátod gyanánt, de ne lássék rajtad a szándékosság, tégy úgy, mintha véletlen volna az egész. E célból kölcsönt is vehetsz fel néha úgy, hogy mindjárt megadod. Rézpénztől duzzadó erszényedből végy ki két aranyat, amit erre a célra tettél külön. A többit már a te találékonyságodra bízom.

HARPALUS
Értek mindent. Csakhogy a végén menthetetlenül elborít az adósság.

NESTORIUS
Tudod jól, hogy mi mindent tehetnek nálunk a lovagok.

HARPALUS
Úgyszólván mindent, s méghozzá büntetlenül.

NESTORIUS
Tarts tehát olyan szolgákat, akik nem lopják a napot; a legjobb, ha rokonaid, akikről úgyis neked kellene gondoskodnod. Akad majd az útjukba valami kalmárféle, akit kirabolhatnak. Fognak találni egyet-mást a vendégfogadókban is, a középületekben és a hajókon is, amikre senki sem vigyáz. Értesz már? Rá fognak jönni, hogy nemhiába adattak az ujjak az embernek.

HARPALUS
Ha nem járna ez veszéllyel.

NESTORIUS
Csak arra vigyázz, hogy jól legyenek mindig öltözve, és címeredet viseljék. Bízz rájuk koholt leveleket, melyeket állítólag a legelőkelőbb emberekhez kell elvinniük. Ha titkon elemelnek valamit, senki sem meri megvádolni őket, s ha mégis gyanúba keverednének, lovagrendű gazdájuktól félni fognak az emberek, viszont ha erőszakkal csikarnák ki a zsákmányt, azt háborúnak fogják nevezni. Az ilyen előgyakorlatok különben is a háború előjátékának számítanak.

HARPALUS
Kitűnő tanács!

NESTORIUS
Csak a lovagrend alaptételét nem szabad szem elől téveszteni: Illendő és jogos, hogy a lovag a közrendű utas terhén könnyítendő pénzét elvegye. Mert hiszen mi lehetne méltatlanabb annál, mint hogy a közrendhez tartozó kalmárt majd felvesse a pénz, míg a lovagnak az is hiányzik, amit szeretőjére és kockára kell költenie? Légy rajta, hogy mindig a főurakhoz csatlakozz, sőt inkább egészen közéjük keveredjél, nem szabad semmit szégyellni, a szemérmességen túl kell tennie magát az embernek, kivált idegenben, azért is jó minél több időt tölteni olyan helyen, ahol sok ember van együtt, például fürdőben vagy népes fogadókban.

HARPALUS
Magam is éppen erre gondoltam.

NESTORIUS
Ilyen helyen gyakran juttat a szerencsés véletlen zsákmányhoz.

HARPALUS
Beszélj világosabban, kérlek.

NESTORIUS
Képzeld el, hogy egyik vagy másik elhagyja az erszényét, vagy benne felejti a kulcsot a láda zárában. A többit már tudod.

HARPALUS
Csakhogy...

NESTORIUS
Mitől félsz? Egy ilyen művelt, ilyen fennkölt beszédű embert, az Arany Szikla lovagját ki merné gyanúba keverni? És ha történetesen akadna is ilyen hitvány fickó, ki volna olyan vakmerő, hogy felelősségre vonjon téged? Azalatt a gyanú egy másik vendégre háramlik, aki már előző nap továbbutazott. Zavarba hozzák a cselédséget a fogadóssal együtt, de te azalatt szép csendesen játszod tovább a szerepedet. Ha pedig ez valami szerényebb fellépésű, jóérzésű emberrel esik meg, még hallgatni is fog, nehogy a kár tetejébe még csúfolhassák is azért, hogy ilyen ügyetlenül vigyázott a holmijára.

HARPALUS
Nem is olyan képtelenség az, amit mondasz. Mert, gondolom, ismered a Fehér Keselyűről nevezett grófot?

NESTORIUS
Már hogyne!

HARPALUS
Nála szállt meg, úgy hallottam, egy spanyol, kinek öltözete és egész külső megjelenése páratlanul előkelő volt. És ez elvitt tőle hatszáz forintot, és a gróf sohasem mert panaszt emelni. Olyan előkelőség sugárzott abból az emberből.

NESTORIUS
Hát itt van mindjárt a követésre méltó példa. Csatlósaid közül küldj ki időnként egyet, mondjuk így: a harctérre. Az templomok vagy kolostorok kifosztása után harcon szerzett zsákmánnyal megrakodva fog hazatérni.

HARPALUS
Ez a legbiztosabb eljárás.

NESTORIUS
De van még más módja is a pénzszerzésnek.

HARPALUS
Mondd el, kérlek.

NESTORIUS
Jó pénzes személyekkel szemben lépj fel úgy, mint akinek nagy oka van a haragra, különösen szerzetesek jók erre és papok, akik mostanában szinte általános gyűlölet középpontjában állnak. Mondd az egyikre, hogy kinevette vagy éppen leköpte a pajzsodat, a másikra, hogy tiszteletlenül beszélt rólad, a harmadikra, hogy írt valamit, amit úgy lehet forgatni, hogy gyalázkodás legyen belőle. Ezekre hivatkozva követeid útján izenj nekik engesztelhetetlen háborút. Szórj rájuk kegyetlen fenyegetéseket, rombolást, pusztítást, végromlást helyezz kilátásba, jönnek majd rémülten, hogy szóval intézzék el a viszályt. Akkor aztán ne légy rest, ne vedd kicsibe sértett méltóságodat, azaz követelj méltatlanul sokat, hogy a méltányos megadassék neked. Ha háromezret követelsz, ellenfeled szégyellni fogja, hogy kevesebbet ajánljon fel, mint kétszáz aranyat.

HARPALUS
Másokat a törvénnyel fogok megfenyegetni.

NESTORIUS
Ez ugyan már közelebb áll a besúgáshoz, de ez is hasznos lehet a maga helyén. De nicsak Harpalus, megfeledkeztem arról, amit elsőnek kellett volna mondani: valami jó hozománnyal rendelkező leányt kell a házasság hálójába csalogatnod. Megvan a hozzá való bájitalod: fiatal vagy, eléggé csinos vagy, szeretetre méltó gazfickó vagy, behízelgően tudsz mosolyogni. Híreszteld el magadról, hogy fényes ígéretekkel vettek föl a császári udvarba. A leányok szívesen mennek nőül udvari emberekhez.

HARPALUS
Ismerek olyanokat, akiknek ez sikerült. De mi lesz, ha lepattog a máz, és mindenünnen előugranak a hitelezők? Álarcos lovagnak fognak csúfolni. Mert ez nagyobb csúfság az ő szemükben, mintha szentségtörő kézzel templomot fosztottál volna ki.

NESTORIUS
Akkor kell csak igazán az arcátlansághoz folyamodni. Elsősorban azt kell meggondolni, hogy soha még nem helyettesítette az okosságot a vakmerőség olyan sikerrel, mint manapság. Ki kell találnod valami hazugságot mentségedre. Meg aztán sohasem hiányoznak jóakaratú emberek, akik segíteni fognak téged a meseszövésben, néhány udvariasabb ember meg gondosan titkolni fogja, ha hazugságon ér. Utoljára marad, ha már semmi más nem segít, hogy valahová a háború zűrzavarába menekülj. Mert valamiképpen a tenger kimossa az ember minden szennyét, úgy a háború is jótékony fátylat borít minden bűn mocskára. Nem is tartják azt manapság valamirevaló hadvezérnek, aki nem készült fel ilyen újoncévekkel a hadvezéri szerepre. A háború a végső menedéke azoknak, akik mindenben csalódtak. Ámde minden követ meg kell mozgatnod, hogy ne juss erre a sorsra. Vigyázz, hogy a túlságos biztonságérzet ne okozza vesztedet. Kerüld a kisvárosokat, ahol még szellenteni sem lehet anélkül, hogy a nép tudomást ne szerezzen róla. A nagy és sűrűn lakott városokban több a szabadság, hacsak nem hasonlít Marseille-hez az a város. Puhatold ki mindig, anélkül hogy észrevennék, hogy mit beszélnek rólad. Mihelyt tapasztalod, hogy gyakorivá vált az efféle beszéd: "Mi járatban vagy?", "Miért időzik itt olyan sokáig?", "Miért nem tér vissza hazájába?", "Miért nem törődik a saját várával?", "Kiktől örökölte nemességét?", "Honnét telik neki ilyen költekező életmódra?" - ha efféle hangok kezdenek, mondom, mindjobban elharapózni, akkor itt az ideje, hogy menekülésre gondolj. De ez a menekülés is oroszlánhoz és ne nyúlhoz legyen méltó. Híreszteld, hogy a császár udvarába hívtak valami rendkívüli dologban, s hogy nemsokára visszatérsz, hadsereg élén. Akiknek van mit félteniük, mukkanni sem mernek majd a távollétedben ellened. De azt ajánlom, hogy különösen óvatosan bánj a költők ingerlékeny és sötét lelkű céhével. Az a szokásuk, hogy pergamenre kenik, ha valami bajuk van, s egykettőre elterjed az egész világon, amit odakentek.

HARPALUS
Csúnyán pusztuljak el, ha nem tetszik nekem ez a tanácsod. Igyekezni fogok bebizonyítani, hogy tanulékony szellemre és a legkevésbé sem hálátlan fiatalemberre találtál bennem. Az első hozzád méltó paripát, amit a legelőn találni fogok, elküldöm majd neked ajándékba.

NESTORIUS
Most már csak az van hátra, hogy te is megtedd viszonzásul, amit ígértél. Mi okod van rá, hogy annyira kívánkozol a nemesség hamis látszata után?

HARPALUS
Semmi más, mint hogy a nemesembereknek szabadságukban áll akármit büntetlenül megtenni. Vagy ezt te nem tartod eléggé nyomós körülménynek?

NESTORIUS
S a legrosszabb esetben is csak egy halállal tartozol a természetnek, csakúgy, mintha a karthauzi kolostorban töltötted volna életedet. És könnyebb halállal hal meg az, akit kerékbe törnek, mint aki vesekőben, köszvényben vagy idegsorvadásban hal meg. Hiszen katonához méltó hitvallás az, hogy az emberből a halála után semmi más nem marad, csak a hulla.

HARPALUS
Ez az én meggyőződésem.

[PETRONIUS, GABRIEL]

PETRONIUS
Honnan jössz, kedves Gabriel, ilyen komor képpel? Csak nem Trophonius^[76] barlangjából?

GABRIEL
Ellenkezőleg. Lakodalomból.

PETRONIUS
Sohasem láttam még kevésbé lakodalmas ábrázatot. Ha valaki lakodalomban van, utána napokig vidámabb, kedvesebb szokott lenni, az öregek tíz évet visszafiatalodnak. Milyen lakodalomról akarsz hát mesélni? Talán a Halál istennője kötött Marssal^[77] házasságot?

GABRIEL
Egyáltalán nem, hanem egy nemes ifjú egy tizenhat éves kislánnyal, akiben sem külsejét, sem viselkedését, sem vagyoni helyzetét tekintve semmit sem lehetett kifogásolni. Mit mondjak egyebet? Úgy tűnt, méltó rá, hogy Jupiter legyen a férje.

PETRONIUS
Ejnye! Egy ilyen zsenge korú kislány egy öregemberhez menjen feleségül?

GABRIEL
A királyok nem öregszenek.

PETRONIUS
Akkor hát miért vagy olyan szomorú? Irigykedsz talán a vőlegényre, mert győztesen elkaparintotta előled a hőn óhajtott zsákmányt?

GABRIEL
Dehogy! Egyáltalán nem.

PETRONIUS
Talán olyasmi történt, mint egykor a lapitháknál a lakodalomban?^[78]

GABRIEL
Semmiképpen.

PETRONIUS
Hát akkor? Kevés volt a bor?

GABRIEL
Ellenkezőleg! Túlságosan sok volt.

PETRONIUS
Nem voltak fuvolások?

GABRIEL
Voltak bizony lantosok, citerások, kürtösök, sőt dudások is.

PETRONIUS
Mi volt hát a baj? Nem volt jelen Hymenaeus, a házasság istene?

GABRIEL
Nem bizony, pedig annyian hívták, de hiába.

PETRONIUS
Nem voltak jelen a Charisok^[79] sem?

GABRIEL
Nyomuk sem volt. Nem volt ott Juno, a házasság istenasszonya, sem az aranyos Venus, sem a házasságot oltalmazó Jupiter.

PETRONIUS
Akkor te olyan házasságról beszélsz, amely rossz előjelekkel indult, amelyet nem segítenek az istenek, szóval olyan házasságról, amely valójában nem is az.

GABRIEL
Még inkább ezt mondanád, ha láttad volna.

PETRONIUS
Tehát nem is táncoltak?

GABRIEL
Nem bizony. Nyomorúságosán sántítottak.

PETRONIUS
Szóval semmilyen istenség nem mosolygott boldogságot hozva erre a házasságra?

GABRIEL
Egyetlen istenség sem volt jelen, kivéve egy istennőt, akit a görögök Psorának^[80] neveznek.

PETRONIUS
Úgy gondolom, ótvaros házasságról beszélsz!

GABRIEL
Üszkösről, gennyesről.

PETRONIUS
De mi az oka, hogy ennek az elmondása könnyet csal ki a szemedből?

GABRIEL
Olyan eset ez, kedves Petroniusom, hogy még a kősziklát is megkönnyeztetné.

PETRONIUS
Elhiszem, ha a kőszikla látta volna. De az istenre kérlek, miféle szerencsétlenség történt? Ne titkold el előlem, és ne hagyj tovább bizonytalanságban.

GABRIEL
Ismered Lampridius Eubulust?

PETRONIUS
Nincs nála jobb és boldogabb ember a városban.

GABRIEL
Hát a leányát, Iphigeniát?

PETRONIUS
Maga a virágzó ifjúság.

GABRIEL
így van. De tudod-e, kihez adták feleségül?

PETRONIUS
Tudom, ha megmondod.

GABRIEL
Pompilius Blendushoz.

PETRONIUS
Ahhoz a hetvenkedő katonához, aki mindenkit halálra gyötör kérkedő történeteivel?

GABRIEL
Igen, ahhoz.

PETRONIUS
Az pedig már régen két dologról nevezetes a városban: a hazudozásairól és a betegségéről, amelynek még nincs neve, bár olyan sok ember szenved benne.

GABRIEL
Ez egy igen előkelő betegség, amely sem a rüh, sem az elefantiázis, a sömör, a podagra vagy a mentagra^[81] mögött nem maradna el, ha versenyre kerülne a sor közöttük.

PETRONIUS
Ez az orvosok véleménye.

GABRIEL
Mit mondjak most, Petronius barátom? Szóljak a kislányról, akit jól ismersz, s akinek természetes szépségét csak fokozta díszes öltözete. Petroniusom, istennőnek nevezted volna! Minden olyan jól állt rajta. Közben feltűnt a boldog vőlegény is. Csonka volt az orra, húzta a fél lábát, de nem olyan kecsesen, mint a svájciak szokták. Keze tele kiütéssel, bűzös a lehelete, szeme bágyadt, fején kötés, orrán, fülén dől a genny. Mások az ujjukon hordanak gyűrűt, ő még a lábszárán is.

PETRONIUS
Mi jutott szüleinek eszébe, hogy egy ilyen lányt erre a szörnyetegre bíztak?

GABRIEL
Csak azt tudom erre mondani, hogy manapság sokaknak elment az eszük.

PETRONIUS
Talán dúsgazdag?

GABRIEL
Igen, dúskál az adósságban.

PETRONIUS
Ha a leány méreggel pusztította volna el mindkét nagyapját és nagyanyját, súlyosabban akkor sem büntethették volna.

GABRIEL
Ha az apja hamvait gyalázta volna meg, akkor is megbűnhődik, ha ilyen szörnyeteget kényszerül megcsókolni.

PETRONIUS
Ebben egyetértünk.

GABRIEL
Én úgy látom, kegyetlenebbül bántak vele, mintha meztelenül medvék, oroszlánok vagy krokodilok elé vetették volna. Mert azok vagy életben hagyják kiváló szépsége miatt, vagy gyors halál vetett volna véget szenvedésének.

PETRONIUS
Teljesen igazad van. Szüleinek ez a cselekedete Mezentiushoz^[82] volna méltó, aki Vergilius szerint:

"Élőket kötözött ugyanis hullákhoz, az arcot
Arcra, kezet kézzel láncolván össze keményen."^[83]

Bár Mezentius sem lett volna szerintem olyan embertelen, hogy egy ilyen szeretetre méltó kislányt egy hullához kössön. És nincs az a hulla, amely olyan borzalmas volna, mint ez. Lélegzete valóságos méreg, ha beszél, az pestis, ha megfog valamit, az halál.

GABRIEL
És gondolj csak arra, Petronius barátom, milyen élvezetes lehet az ő kedveskedése, ölelése, éjszakai enyelgése, becézgetése, simogatása!

PETRONIUS
Hallottam már, amint a teológusok természetellenes házasságról beszéltek. Ezt bizony teljes joggal természetellenes házasságnak nevezhetjük. Olyan ez, mintha drágakövet ólomba foglalna valaki. - Amin ellenben a legjobban csodálkozom, az ennek a törékeny kislánynak a bátorsága. Az ilyen kislányok el szoktak ájulni, ha szellemet vagy kísértetet látnak, ő ellenben éjnek idején meg mer ölelni egy ilyen hullát!

GABRIEL
A leányt menti a szülői tekintély, a barátok erőszakossága, a korával járó meggondolatlanság. Nem győzök azonban csodálkozni a szülők őrültségén. Ki az, aki, ha lánya még oly rossz külsejű is, ilyen bélpoklos emberhez adja?

PETRONIUS
Senki, nézetem szerint, ha csak egy csepp józan esze van. Ha nekem kancsal vagy sánta lányom lenne, s olyan rút, amilyennek Homéros írja le Thersitést,^[84] s ha egy garas hozománya sem volna, akkor sem adnám ilyen kérőhöz feleségül.

GABRIEL
De ez a járványos betegség minden bélpoklosságnál szörnyűbb és ártalmasabb. Gyorsabban terjed ugyanis, ismételten visszatér, gyakran halálos, a bélpoklosságtól ellenben az ember nemegyszer öregkort is megélhet.

PETRONIUS
Talán nem tudtak a szülők a vőlegény betegségéről?

GABRIEL
Ellenkezőleg, nagyon is tudtak róla.

PETRONIUS
Ha ilyen rosszat akartak leányuknak, miért nem varrták inkább egy zsákba és dobták a Schelde folyóba?

GABRIEL
Az valóban kisebb őrültség lett volna részükről.

PETRONIUS
Milyen értéke tette számukra olyan kívánatossá ezt a kérőt? Kiválik talán valamiben?

GABRIEL
Sok mindenben. Ügyes kockajátékos, fölülmúlhatatlan az ivásban, elvetemült szoknyavadász, legnagyobb művésze a hazudozásnak és a csalásnak, fáradhatatlan a fosztogatásban, kiváló a tékozlásban, hírhedt tivornyáiról. Mit mondjak még? Ha az iskolában csak hét szabad tudományt oktatnak, ő legalább tíz tilos tudományban jártas.

PETRONIUS
Mégis kellett lennie valaminek, ami a leány szülei szemében vonzóvá tette őt.

GABRIEL
Semmi egyéb, csak a dicső lovagi cím.

PETRONIUS
Milyen lovag az, aki rühessége miatt alig tud a nyeregben ülni? De talán pompás birtokai vannak?

GABRIEL
Közepes birtoka volt. De kicsapongó életmódja következtében nem maradt egyebe, csak egy kis tornya, onnan indul el rabolni, és ez a torony úgy van berendezve, hogy disznaját sem tartaná benne szívesen az ember. De közben folyton csak várról, hűbérbirtokról és egyéb hangzatos dolgokról beszél, el nem mulasztja címerét mindenhová feltűzni.

PETRONIUS
Milyen címer van a pajzsán?

GABRIEL
Három arany elefánt vörös mezőben.

PETRONIUS
Illik az elefánt az elefánthoz. Egyébként vérszomjas ember lehet.

GABRIEL
Inkább borra szomjazik. A vörös bort különösen kedveli: attól olyan vérvörös az arcszíne.

PETRONIUS
Akkor az elefánt ormányát a bor merítéséhez is használhatja.

GABRIEL
Nagyszerűen.

PETRONIUS
Címere tehát azt ábrázolja, hogy hatalmas termetű, ostoba, semmirekellő és borissza. A vörös szín nem vérre, hanem borra utal, az arany elefánt pedig arra, hogy ami aranyat örökölt, borban úszott el.

GABRIEL
Így van.

PETRONIUS
Milyen hozományt vitt akkor magával a házasságba ez a szájhős?

GABRIEL
Mit? Igen nagy hozományt.

PETRONIUS
Igen nagyot? Ez a tékozló?

GABRIEL
Hadd mondjam végig: nagy és rosszindulatú rühöt.

PETRONIUS
Itt haljak meg, ha nem inkább lóhoz adnám feleségül a leányomat, mint ehhez a lovaghoz.

GABRIEL
Én még szerzeteshez is szívesebben adnám. Így ugyanis nem emberhez ment feleségül, hanem egy hullához. Ha láttad volna, vissza tudtad volna tartani könnyeidet?

PETRONIUS
Hogy tudtam volna, mikor a te szavaidat is alig tudom sírás nélkül hallgatni? Hogy tagadhatták meg tőle szülei a szeretet emberi érzését, hogy egyetlen leányukat, aki szép, értelmes, szeretetre méltó, ilyen szörnyetegnek vessék oda rabszolgasorba egy hazug címer miatt?

GABRIEL
Pedig ez a gaztett, amelynél szörnyűbbet, kegyetlenebbet, istentelenebbet el sem képzelhetünk, mindennapos játék ma a nagyurak között. Holott az volna az előnyös, ha azok, akik az állam vezetői lesznek, születésüktől fogva a legjobb egészségnek örvendenének. A testi állapot ugyanis hatással van a szellemi erőre. Ez a betegség viszont minden bizonnyal ki szokta szárítani az ember agyát. Így történik azután, hogy olyan emberek állnak az államok élén, akik sem testileg, sem lelkileg nem egészségesek.

PETRONIUS
Nemcsak szellemileg épnek és testileg egészségesnek kell lenniük azoknak, akik az államot irányítják, hanem külsejükkel és megjelenésükkel is ki kell válniuk. Bár a fejedelem legfontosabb ajánlólevele a bölcsessége és feddhetetlensége, mégsem mindegy, milyen a külső megjelenése annak, aki a többiek fölött uralkodik. Ha ugyanis kegyetlen, akkor torz alakja miatt még jobban gyűlölik, ha ellenben szelíd és jóságos, "a szép testben vonzóbb az erény is".

GABRIEL
Jól mondod.

PETRONIUS
Nemde megsiratják azoknak a szerencsétlenségét, akiknek a férje a házasságkötés után bélpoklosságba vagy nyavalyatörősségbe esik?

GABRIEL
Bizony joggal.

PETRONIUS
Hát akkor milyen esztelenség, ha valaki leányát önként kiszolgáltatja annak, aki több mint leprás?

GABRIEL
Ez több mint esztelenség. Vajon ha egy nemesember kutyát akar tenyészteni, a fajtiszta nőstényállatot satnya, rühes kutyával fogja párosítani?

PETRONIUS
Ellenkezőleg. Nagy gonddal néz majd körül, hogy valahonnan fajtiszta kutyát szerezzen, nehogy korcs utódok szülessenek.

GABRIEL
Ha egy vezér lóállományát akarja szaporítani, kiváló kancáját kehes, korcs gebével hágatja meg?

PETRONIUS
Még a közös istállóba sem eresztené, nehogy megfertőzze a többi lovat.

GABRIEL
Úgy látszik azonban, az mindegy, kihez adja valaki feleségül a lányát, kitől lesznek gyermekei. Pedig azok nemcsak minden vagyonuk örökségébe lépnek majd, hanem közülük kerülnek ki, akik az államot fogják irányítani.

PETRONIUS
Egy paraszt sem enged akármilyen bikát a fiatal tehénhez, akármilyen csődört fiatal kancájához, akármelyik kanját anyadisznajához, bár a bika az eke elé, a ló a kocsi elé való, a disznó meg a konyhába.

GABRIEL
Figyeld meg, milyen fonák az emberek gondolkodása! Ha egy alacsony sorból származó férfi csókot lop egy nemes rangú leánytól, azt hiszik, ezt a sérelmet háborúval kell megtorolniuk.

PETRONIUS
Mégpedig a legkíméletlenebb háborúval.

GABRIEL
Ezek a szülők ellenben önként, tudva és látva szolgáltatják ki a legdrágább kincsüket egy ilyen utálatos szörnyetegnek, s ezáltal magánemberekként a saját családjuk, állampolgárokként az állam érdeke ellen vétenek.

PETRONIUS
Ha valakinek a kérője sántít, egyébként egészséges, mennyire idegenkednek a házasságtól! Ez a szörnyű baj ellenben nem jön tekintetbe, ha eljegyzésről van szó?

GABRIEL
Ha valaki egy volt ferences baráthoz adja leányát, mekkora megbotránkozást kelt, mennyire szánják a leányt, amiért rosszul ment férjhez! Pedig ha az illető kibújt a reverendából, asszonya épkézláb férfit kap benne. Amaz ellenben egész életét egy félholt mellett tölti. Ha valaki paphoz megy feleségül, kinevetik, mert fölkent az illető, pedig akihez ez a leány ment, sokkal rosszabbul van bekenve.

PETRONIUS
Aligha tesz ilyesmit az ellenség a háborúban a fogságba esett leányokkal, vagy a kalózok azokkal, akiket gonosztevők módjára elraboltak. Ellenben íme megteszik a szülei egyetlen leányukkal és mégsem helyezik őket gondnokság alá.

GABRIEL
Hogyan segítsen az orvos az őrültön, mikor maga is elvesztette az eszét?

PETRONIUS
Fölfoghatatlan számomra, hogy a fejedelmek, akiknek feladata az államról való gondoskodás - természetesen legelőször is testi épség tekintetében -, semmiféle védekezésről nem gondoskodnak. Pedig az egészségnél semmi sem előbbrevaló és fontosabb! Ez a veszedelmes fertőző betegség immár a világ nagy részében elterjedt, ők pedig eközben nyugodtan alusznak, mintha nem is érdekelné őket a dolog.

GABRIEL
A fejedelmekről, Petronius barátom, csak tisztelettel szabad beszélni! Hajolj közelebb, súgok neked valamit.

PETRONIUS
Ó istenem, bárha nem lenne igaz, amit súgsz!

GABRIEL
Mit gondolsz, hányfajta betegség származik a pancsolt és hígított borból?

PETRONIUS
Számtalan, ha hihetünk az orvosoknak.

GABRIEL
Vajon ügyelnek-e erre hivatalnokaink?

PETRONIUS
Inkább arra ügyelnek, hogy behajtsák az adót.

GABRIEL
Ha egy leány tudatában van, hogy beteg férfihoz megy feleségül, talán megérdemli baját, mert maga szerezte magának, ha azonban én volnék a király, mindkettőjüket eltávolítanám a városból. Ha azonban valaki úgy ment ilyen beteghez, hogy az illető egészségesnek adta ki magát, én felbontanám ezt a házasságot - szentesítették bár ezer házassági okirattal -, ha engem tennének meg pápának.

PETRONIUS
Milyen jogi alapon? Hiszen a szabályosan kötött házasságot ember fel nem bonthatja!

GABRIEL
Hogyan? Hát szerinted szabályosan kötötték azt a házasságot, amely közönséges csalás alapján jött létre? Nem érvényes a házassági szerződés, ha egy rászedett leány megtévesztve rabszolgához ment feleségül, abban a tudatban, hogy szabad ember az illető. Akihez ez a leány ment feleségül, a legszörnyűbb úr rabszolgája, a francia betegségé. S ez a szolgaság annál borzasztóbb, mert ettől senki sem szabadulhat, s így nyomorúságában még a szabadulás reménye sem nyújthat vigaszt számára.

PETRONIUS
Bizony megtaláltad a jogi alapot.

GABRIEL
Azonfelül csak élők között köthető házasság. Ezt a leányt pedig halotthoz adják feleségül.

PETRONIUS
Íme, másik jogi alapot is találtál! Ezért úgy gondolom, hozzájárulnál, hogy a francia betegségben szenvedők egymás között házasodjanak, akkor ugyanis - ahogy a régi közmondás tartja - a zsák megtalálná a foltját.

GABRIEL
Ha úgy intézkedhetnék, ahogyan az államnak legüdvösebb, megengedném, hogy összeházasodjanak, de azután mindkettőjüket elégettetném.

PETRONIUS
Akkor te a zsarnok Phalaris^[85] módjára cselekednél, nem úgy, mint egy fejedelem!

GABRIEL
Te Phalarisnak tartod az orvost, aki amputál néhány ujjat, vagy kiégeti a test egy részét, hogy az egészet megmentse? Szerintem ez nem kegyetlenség, hanem éppenséggel könyörületesség. Bárha így jártak volna el a baj kezdetén! Akkor kevés ember halála árán az egész világ jólétéről gondoskodtak volna. Franciaország történetében is találunk erre példát.

PETRONIUS
Mindenesetre szelídebb eljárás volna a beteg férfiakat kiherélni és elkülöníteni.

GABRIEL
De mit tennél az asszonyokkal?

PETRONIUS
Azokra erényövet köttetnék.

GABRIEL
Ezzel, persze, gondoskodnál róla, hogy a beteg holló ne rakhasson hibás tojást; megengedem, hogy ez szelídebb, ha te is belátod, hogy amaz viszont biztonságosabb eljárás. Hiszen a kiherélteknek is vannak érzéki vágyai; másfelől a baj nem kizárólag egy módon terjed. Csókkal, beszélgetés közben, érintés útján, borozgatás közben is átragad egyik emberről a másikra. Megfigyelhető az is, hogy ezzel a bajjal veszedelmes rosszindulat is együtt szokott járni. Aki ebben szenved, ha nem származik is előnye belőle, örül, ha minél több embernek adhatja tovább. Akiket elkülönítenénk, azok éjszaka kitörhetnek és megfertőzhetik azokat, akik nem ismerik őket. Csak a halottak felől nem fenyeget semmilyen veszély.

PETRONIUS
Elismerem, így volna biztonságosabb. De nem tudom, hogyan egyeztethető ez össze a keresztény irgalmassággal?

GABRIEL
Mondd meg: kik jelentenek nagyobb veszedelmet, az egyszerű tolvajok, vagy az ilyen betegek?

PETRONIUS
Elismerem: a pénz sokkal kevesebbet ér, mint az egészség.

GABRIEL
És a tolvajokat mi, keresztények mégis felakasztjuk, és szemünkben ez egyáltalán nem minősül kegyetlenségnek, hanem igazságosságnak, sőt az állam részéről egyenesen kötelességnek.

PETRONIUS
Ebben az esetben azonban azt büntetik, aki valakinek kárt okozott.

GABRIEL
A francia betegségben szenvedők talán bizony hasznot hajtanak? Elismerem, sokan önhibájukon kívül esnek ebbe a betegségbe, bár viszonylag kevés az olyan, aki ne léha életmódjával szerezte volna a bajt. A jogászok azt tanítják: néha ártatlanokat is jogosan végeznek ki, ha az állam érdeke kívánja. A görögök például Trója pusztulása után Hektór fiát, Astyanaxot^[86] azért ölték meg, hogy a háború ismét ki ne robbanhasson. Azt sem tartják gaztettnek, ha a zsarnok meggyilkolása után ártatlan gyermekeit is kiirtják. És mi keresztények, akik állandóan háborút viselünk, talán bizony nem tudjuk, hogy a háborúk során azokat éri a legtöbb baj, akik teljesen ártatlanok? Éppen így áll a dolog azzal, amit megtorlásnak neveznek. A támadó biztonságban van, ellenben kifosztják például a kereskedőt, aki nem is tudott a történtekről, még kevésbé lehetett bűnrészes. Ha ilyen eszközöket alkalmaznak nem nagy jelentőségű dolgokban, mit gondolsz, mi a teendőnk, amikor a legszörnyűségesebbről van szó?

PETRONIUS
Meggyőzött az igazság.

GABRIEL
Akkor hát mérlegeld a következőt. Amikor az itáliaiaknál fellángol a pestis, bezárják a házakat, ahol betegek vannak, s akik ápolják őket, azokat sem engedik ki a többiek közé. Ezt egyesek embertelenségnek tartják, bár szerintem a legmagasabb fokú emberiesség. Ezzel az éberséggel elérik ugyanis, hogy kevés halálesettel megszűnik a járvány. Mekkora emberség annyi ezer emberélet fölött őrködni! Vannak, akik úgy találják: nem nagy emberszeretetre mutat, hogy az itáliaiak a pestisveszély hírére az esti órákban sem engednek be idegeneket a kapukon, hanem arra kényszerítik őket, hogy szabad ég alatt töltsék az éjszakát: szerintem ez kötelességük, hiszen így néhány ember kényelmetlensége árán őrködnek állampolgáraik jóléte fölött. Egyesek bátornak és áldozatkésznek tartják magukat, amiért el mernek menni egy pestiseshez, bár ott semmi keresnivalójuk. Amikor ellenben hazatérnek, megfertőzik feleségüket, gyermekeiket, az egész családot. Képzelhető-e ennél a bátorságnál ostobább, ennél a fontoskodásnál felelőtlenebb viselkedés, amikor valaki legközelebbi hozzátartozóit életveszélynek teszi ki, hogy egy idegen embert meglátogasson. De mennyivel kevésbé veszélyes a pestis, mint ez a ragályos betegség, amelyről szó van! Ritkábban terjed át rokonokra, alig támadja meg az öregeket. Akit elért, vagy gyorsan elviszi, vagy kigyógyul belőle az illető, s akkor egészségesebb lesz, mint volt azelőtt. Ez a betegség azonban nem más, mint állandó haldoklás, vagy hogy pontosabban fejezzem ki magam, állandó temetés. A betegeket kenőcsökkel kenegetik és gyolcsba burkolják, akárcsak a holttestet.

PETRONIUS
Nagyon igazad van. Legalább ugyanakkora gonddal kellene védekezni ez ellen a veszedelmes betegség ellen, mint a lepra ellen. Ha azonban ezt sokallják, legalább senkinek se legyen szabad beretváltatnia szakállát, vagy pedig beretválja mindenki maga.

GABRIEL
És ha mindketten (a borbély és vendége) csukva tartják szájukat?

PETRONIUS
Orrukon át kapják meg a betegséget.

GABRIEL
Ezzel szemben is van módja a megelőzésnek.

PETRONIUS
Micsoda?

GABRIEL
Tegyenek fel maszkot, amilyet az alkimisták szoktak használni. Ez kis üvegablakain keresztül átengedi a fényt, a légzést pedig azáltal teszi lehetővé orron és szájon át egyaránt, hogy a maszkból a hónalj alatt cső vezet ki hátrafelé.

PETRONIUS
Ez jó lenne, ha nem kellene a kéz, a vászonkendő, a fésű vagy az olló érintésétől tartani.

GABRIEL
Akkor hát a legjobb lenne térdig növeszteni a szakállat.

PETRONIUS
Úgy látszik. Azután rendeletet kellene hozni arról, hogy a borbély ne lehessen egyúttal sebész is.

GABRIEL
Ezzel éhhalálra ítélnéd a borbélyokat!

PETRONIUS
Csökkentsék kiadásaikat, vagy pedig borotváljanak inkább valamivel drágábban.

GABRIEL
Egyetértek veled.

PETRONIUS
Azután olyan rendeletet is kellene hozni, hogy senkinek ne lehessen mással közös pohara.

GABRIEL
Ezt Angliában aligha tartanák be.

PETRONIUS
Két ember ne alhasson egy ágyban, kivéve, ha férj és feleség.

GABRIEL
Helyes.

PETRONIUS
Továbbá a fogadókban se alhasson senki azon a lepedőn, amelyen már aludt valaki.

GABRIEL
Mit csináljanak akkor a németek, akik évente legföljebb kétszer mosatnak?

PETRONIUS
Fogják jobban munkára mosónőiket. Szüntessék meg a csókkal való köszöntést, bár régi szokás.

GABRIEL
A templomban is?

PETRONIUS
Igen. Ehelyett tegye mindenki egy kis táblára a kezét.

GABRIEL
És mi legyen beszélgetés közben?

PETRONIUS
El kell kerülni, amit Homéros így fejezett ki: "Fejjel közelebb hajolva". A hallgató fél pedig ajkát szorítsa jól össze.

GABRIEL
Erre a sok rendelkezésre tizenkét tábla is kevés volna!

PETRONIUS
De mindenekelőtt: mit tanácsolnál annak a szerencsétlen leánynak?

GABRIEL
Mit is? Viselje megnyugvással kegyetlen sorsát, így talán kevésbé lesz szerencsétlen. Továbbá csókra csak kezét nyújtsa férjének, fölvértezve aludjon vele.

PETRONIUS
Hová sietsz olyan nagyon?

GABRIEL
Egyenesen a dolgozószobámba.

PETRONIUS
Mit akarsz csinálni?

GABRIEL
Lakodalmas vers helyett, amit kérnek tőlem, sírfeliratot készítek.

[KORNÉLIA, MARGARÉTA, PEROTTA, JÚLIA, KATALIN]

KORNÉLIA
Hogy áldás és szerencse kísérje ezt a parlamentet és az egész női köztársaságot, elég szép számban is gyűltetek össze ma és készséges igyekezettel, amiből azt merem remélni, hogy Isten kegyesen olyan gondolatokat ad mindegyikőtök lelkébe, amelyek mindnyájunk tisztességére és javára fognak válni. Úgy hiszem, mindnyájan tudjátok, milyen hátrányunk származott már abból, hogy míg a férfiak nap nap után összejönnek ügyes-bajos dolgaikat megbeszélni, mi csak a rokka és szövőszék mellett ülünk, és a magunk ügyét elhanyagoljuk. Így arra jutottunk, hogy a közélet szabályait is alig ismerjük, és a férfiak valósággal játékszer gyanánt kezelnek minket, s szinte már arra sem érdemesítenek, hogy embernek nevezzenek. Ha tehát ezen az úton járunk tovább, gondoljátok el magatok, hová fog vezetni, mert baljóslatú szavakat ki sem akarok itt ejteni. De ha már méltóságunkkal nem törődünk is, életünk biztonságáról gondoskodnunk kell. Bölcs Salamon^[87] viszont azt írja, hogy ott lelhető csak menedék, ahol sok a tanácsadás. A püspökök zsinatokat tartanak, a szerzetesek káptalant, a katonák haditanácsot, de még a tolvajoknak is megvannak a maguk összejövetelei, sőt a hangyák is tartanak népgyűlést. Minden élőlény közül csak mi, asszonyok, nem jövünk össze soha közös ülésre.

MARGARÉTA
Sőt gyakrabban, mint illendő volna.

KORNÉLIA
Még nem adtam meg a szót. Hagyjátok, hogy befejezzem a beszédemet, majd mindenkinek módjában lesz hozzászólni. Különben nem is új dolog az, amit csinálunk, régi példát újítunk meg vele. Ha ugyanis ezerháromszáz évvel ezelőtt, ha nem csalódom, Heliogabalus,^[88] a dicsőséges császár...

PEROTTA
Hogyhogy dicsőséges, mikor tudjuk róla, hogy egy kampónál fogva vonszolták végig, és a kloakába hajították?

KORNÉLIA
Megint közbeszóltok. Ha ilyen alapon teszünk különbséget jó és rossz között, Krisztust is meg kellene rónunk, amiért keresztre feszítették, és Domitiust^[89] kellene jámbornak mondanunk, mert ágyban, párnák közt halt meg. S Heliogalabus szemére sem vethettek nagyobb bűnt, mint hogy a Vesta-szüzek által őrzött tüzet a földre vetette és házi oltárán Mózes képmását tartotta, meg Krisztust, akit a pogányok gúnyból Chrestusnak^[90] neveztek. De térjünk a tárgyra: ez a Heliogabalus elrendelte, hogy amint a császár körül az ő emberei szenátust tartanak, amelynek a tanácsát a közügyekben kikéri, ugyanúgy az Anyacsászárnő is tartson szenátust, amelyben a női nem ügyes-bajos dolgait beszéljék meg. Ezt a férfiak vagy tréfából, vagy megkülönböztetésül, senatulus-nak, azaz kis szenátusnak nevezték. Ez a példa annyi évszázadon keresztül nem talált követőkre, de a körülmények most arra intenek minket, hogy felújítsuk. Ne tartson vissza senkit Pál apostol,^[91] aki tiltja, hogy az asszony szót emeljen a gyülekezetben, amit ő eklézsiának nevez, ott a férfiak gyülekezetéről van szó, ez pedig az asszonyok gyülekezete. Különben is, ha az asszonyoknak mindig csak hallgatniuk kellene, mi célra adta volna nekünk a természet a nyelvet, mely semmivel sem kevésbé fürge, mint a férfiaké, és a hangot, mely nem kevésbé csengő? Éppen csak hogy a férfiak hangja mélyebb, és jobban emlékeztet a szamáréra, mint a miénk. De arra valóban ügyelnünk kell mindannyiunknak, hogy olyan komolysággal vegyünk részt a tárgyaláson, hogy a férfiak ne nevezhessék ismét senatulus-nak, kis szenátusnak, játék szenátusnak, vagy talán még ennél is gyalázatosabb nevet ne találjanak ki, amint az már szokásuk, hogy szeretnek a rovásunkra szellemeskedni. Pedig ha szabadságunkban állna az ő gyűléseiket az igazsághoz híven értékelnünk, ezek még több mint nőiesnek bizonyulnának. Látjuk, hogy az uralkodók már annyi esztendő óta semmi mással nem törődnek, csak a háborúskodással, a teológusok, a papok, a püspökök és a nép semmiben nem tudnak megegyezni, ahány ember, annyi vélemény, és e véleményekben is több mint nőies következetlenség mutatkozik. Város és város, szomszéd és szomszéd között hiányzik az egyetértés. Ha nekünk adnák át a gyeplőt, alighanem sokkal elviselhetőbb volna az emberiség helyzete. Nem fér meg talán a női illendőséggel, hogy ilyen nagyuraknak ostobaságot tulajdonítsak, de az, remélem, nem ütközik a törvénybe, hogy idézzem, amit Salamon király írt a Példabeszédek tizenharmadik fejezetében: "A fennhéjázók között mindig civódás folyik, de a bölcsesség vezeti azokat, akik megfontolással élnek." De nem akarlak hosszabb megnyitó beszéddel feltartani titeket. Hogy minden a legnagyobb rendben, illően és zaj nélkül menjen, először is azt kell megállapítanunk, hogy kik vehetnek részt a gyűlésen, és kiket kell kirekesztenünk. Mert ha túlságosan sokan vannak jelen, az inkább tumultus, mint gyülekezet, viszont ha csak kevesen ülnek össze, valami önkényes jellege van a dolognak. Az én véleményem szerint nem szabad befogadni a szüzeket, mert sok olyasmi kerül szóba, amit nekik nem való meghallaniuk.

JÚLIA
De miről ismered fel a szüzeket? Vagy talán szűznek számít mindenki, aki pártát visel?

KORNÉLIA
Nem. De az én véleményem szerint csak férjes nőket szabad befogadni.

JÚLIA
Csakhogy a férjes nők között is akad szűz, akinek eunuch a férje.

KORNÉLIA
A házasságnak mégis meg kell adni azt a tiszteletet, hogy a férjes nő asszonynak számít.

JÚLIA
Máskülönben, ha csak a szüzeket rekesztjük ki, még mindig nagyon sokan leszünk, ők nemigen apasztják a létszámot.

KORNÉLIA
Ki fogjuk rekeszteni azokat is, akik többször mentek férjhez, mint háromszor.

JÚLIA
Ugyan miért?

KORNÉLIA
Mert ők már megérdemlik, hogy nyugalomba küldjük őket. Ugyanezt javaslom a hetvenévesnél idősebbekre vonatkozólag. Ki kell mondani, hogy senki sem beszélhet a saját férjéről név szerint, szabad szájúan. Altalánosságban meg van engedve, mégis avval a megszorítással, hogy sok a jóból is megárt.

KATALIN
Miért nem szabad nekünk ugyanolyan szabadon beszélnünk férjünkről, mint ahogyan ők beszélnek, a helyet sem válogatva meg, rólunk? Az én Titiusom például, ha jókedvű cimborának akar mutatkozni, elmeséli, hogy hogy járt velem az éjszaka, mit mondtam neki, nemegyszer még hozzá is költ sokat.

KORNÉLIA
Ha az igazat megvalljuk, a mi méltóságunk férjünktől függ. Ha őket pellengérezzük ki, mi mást teszünk, mint hogy magunkat csúfoljuk meg? Meg aztán, bár sok jogos panaszra van okunk, mégis, mindent mérlegre téve, a mi helyzetünk előnyösebb, mint az övék. Ők azok, akik kereset után járnak, szárazon és vízen nemegyszer kockáztatva az életüket, ők azok, kiket, ha háború üt ki, táborba hív a trombita, s vasba öltözve állnak ki a harcra, míg mi biztonságban ülünk otthon. Ha vétenek a törvény ellen, súlyosabban torolják meg rajtuk, a mi nemünkkel pedig kíméletesebben bánnak. Végül pedig nagyrészt mirajtunk múlik, hogy kedvünkre való legyen a férjünk. Hátra van még, hogy az elhelyezkedés rendje megállapíttassék, nehogy úgy járjunk, ahogy az gyakran történik a királyok, a hercegek és a főpapok követeivel, akik a birodalmi gyűléseken három álló hónapig pörölnek, amíg le tudnak ülni a tanácskozáshoz. Én tehát azt javaslom, hogy az első sor a nemesasszonyoké legyen, közöttük is előbb ül az, aki négy ágon tudja nemesi származását igazolni, utána, aki három ágon, ezután, aki kettőn, ezután, aki egyen, utolsónak marad, aki csak egy felen. Az egyenrangúak között nemesi oklevelük régisége dönti el az elsőbbséget. A törvénytelen származásúak a megfelelő rangúak között az utolsó helyre ülnek. A következő üléssor a polgári származásúaké. Itt azok részesülnek elsőbbségben, akiknek több a gyermekük. Egyenlőség esetén a vitát az életkor dönti el. A harmadik üléssor azoké, akik még nem szültek.

KATALIN
Hová ülteted az özvegyeket?

KORNÉLIA
Jó, hogy figyelmeztetsz. Nekik az anyák között jut hely, ha van vagy volt gyermekük. A magtalan nők utoljára maradnak.

JÚLIA
Melyik helyet jelölöd ki a papok és a barátok asszonyainak?

KORNÉLIA
Róluk majd a következő ülésen fogunk határozni.

JÚLIA
És mi lesz azokkal, akik áruba bocsátják magukat?

KORNÉLIA
Nem fogjuk tűrni, hogy effélék keveredjenek közénk, és beszennyezzék a szenátust.

JÚLIA
És az ágyasok?

KORNÉLIA
Ezek már sokfélék lehetnek, az ő dolgukat még meg kell hánynunk-vetnünk, ha majd jut rá idő. Még azt kell fontolóra vennünk, hogy miképpen jöjjön létre a szenátus határozata, pontozással, vagy szavazókövecskékkel, vagy közfelkiáltással, vagy az ujjak feltartásával, vagy csoportokra különüléssel.

KATALIN
A szavazókövecskékkel könnyű csalni, akárcsak a pontozással, ha "lábainkkal nyilvánítanánk véleményünket",^[92] minthogy hosszú ruhát viselünk, nagyon sok port vernénk föl, legjobb lesz tehát, ha ki-ki hangos szóval jelenti ki, hogy mit tart helyesnek.

KORNÉLIA
De nehéz így összeszámlálni a szavazatokat. Meg aztán arra is vigyázni kell, hogy a nagy zajban az ülés zülléssé ne váljék.

KATALIN
Állandóan működésben lesznek a jegyzők, s így semmi sem maradhat figyelmen kívül.

KORNÉLIA
Ezáltal biztosítva van már a szavazatok számának a pontossága, de hogyan fogod a lármát kiküszöbölni?

KATALIN
Mindenki csak felszólításra beszélhessen, és ha sor került rá. Aki másképp tesz, eltávolíttatik a szenátusból. Attól pedig, aki valamit kifecseg abból, ami itt történik, büntetésül három napra megvonjuk a szót.

KORNÉLIA
Ennyit a tárgyalások rendjéről. Most hallgassátok meg, hogy mi mindenről kell tanácskoznunk. Először is méltóságunkra kell gondot fordítanunk, ezt leginkább öltözködésünk módja biztosítja. Ezt pedig annyira elhanyagoljuk, hogy manapság alig mutatkozik különbség a nemesasszony és a polgárasszony, a férj és nő és a hajadon és az özvegy, a családanya és a kokott között. Annyira háttérbe szorult a tisztesség, hogy válogatás nélkül akárki akármit fel mer ölteni. A polgárinál is alacsonyabb társadalmi állású, sőt egyenesen homályos származású nőket láthatunk színselyemben, moaréban, virágos vagy csíkos mintájú kelmékben, arany és ezüstbrokátban, bisszusban, coboly- és hermelinprémben pompázni, míg otthon a férjük saruvarrással foglalkozik. Ujjaik smaragddal és gyémánttal vannak tele, a gyöngynek már nincs is becsülete többé, hogy a borostyánkőről és a korallról és az aranyozott cipellőkről ne is beszéljek. Régebben az alacsonyabb sorsú nők megelégedtek avval, hogy megadva, ami nemüknek jár, selyemövet vegyenek magukra, s legfeljebb még ruhájuk szegélyét díszítették selyemcsíkkal. Ez a mostani divat kettős bajjal jár, egyrészt családjuk anyagi helyzetét terhelik meg, másrészt a rendi előjogokban, melyek méltóságunkat bástyázzák körül, támad zavar. Ha hintóban és elefántcsonttal díszített, bisszussal letakart gyaloghintóban járnak a polgárnők, mi marad a nemesasszonyoknak és a főúri dámáknak? És ha az, aki alighogy lovaghoz ment férjhez, tizenöt rőfnyi uszályt hord, mit fog tenni egy herceg vagy egy gróf felesége? Annál elviselhetetlenebb ez a helyzet, mert csodálatos meggondolatlansággal lépten-nyomon cserélgetjük a divatot. Régebben a fejbúbról kétoldalt hosszú, fehér fátyol lógott, ez különböztette meg az előkelő asszonyokat a köznéptől. Majd ezek, hogy ne egyezzen semmiben a viseletük, kalapot kezdtek hordani, kívül fehér prémmel, melyet fekete pettyek tarkáztak. Hamarosan a köznép is rákapott. Erre ismét megváltoztatták a divatot, és fekete bársony főkötőt kezdtek viselni. Hát a köznép asszonyai nemcsak hogy ezt merészelték utánozni, hanem még fel is cifrázták aranyszegéllyel, sőt drágakövekkel. Valamikor csak a nemesasszonyok szokása volt a hajat a homlokból és a halántékokról eltávolítva fürtjeikét kontyba tűzni, de ez sem tartott soká, mert csakhamar akárki utánozhatta őket. Erre homlokukba eresztették a hajukat, hát nem eltanulták ezt is mindjárt a polgárasszonyok! Valamikor csak a nemesasszonyokat vették körül apródok, akik mindig mellettük és előttük jártak, közülük egy, a legkedvesebb, kezét nyújtotta, mikor úrnője fölállt, és balját jobb karjával támogatta, mikor ment, s ezt a tiszteletadást sem engedték másnak, csak előkelő származású ifjúnak. Most egyfelől széltében-hosszában minden családanya ezt teszi, másfelől válogatás nélkül akárkit alkalmaznak erre a szolgálatra, ugyanúgy, mint arra, hogy az uszályt hordozzák. Meg aztán valamikor csak a nemesasszonyok köszöntek csókkal, és nem is nyújtották másnak csókra az arcukat, csak nemesembernek, sőt kezet sem adtak akárkinek. Most olyan emberek, akik körül terjeng a bőrszag, csókra tódulnak asszonyokhoz, akiknek hibátlan nemesi címerük van. De még a házasságkötésnél sincsenek tekintettel a rangra: patríciusok plebejusokhoz, plebejusok patríciusokhoz mennek nőül, így aztán korcs gyermekeink születnek. És senki sem lehet olyan alacsony származású, hogy ne merje a nemesasszonyok szépítőszereit alkalmazni, holott a polgárasszonyoknak meg kellene elégedniük a friss sör habjával vagy a frissen hasított fakéreg nedvével, vagy más olcsó kenceficével, de a bíborpirosat, az ólomfehéret, a stíbiumot és a többi finomabb festőszert az előkelő dámáknak kellene meghagyniuk. A lakomákon is, a nyilvános sétahelyeken is ma már milyen kevéssé veszik tekintetbe a rangkülönbséget! Gyakran megesik, hogy egy kalmár feleségének nem méltóztatik kitérni egy olyan hölgy útjából, akinek apja is, anyja is nemesi származású! A körülmények maguk késztetnek immár, hogy végre határozott intézkedésekkel teremtsünk itt rendet. De ezt még könnyen elintézhetjük egymás között, mert csupán a női nemet illető kérdésről van szó. Csakhogy van olyan ügyünk is, amit a férfiakkal kell dűlőre vinnünk, akik minden méltóságtól megfosztanak minket, majdhogynem csak mosónőket és szakácsnőket látnak bennünk, és mindent a saját fejük szerint csinálnak. A főhivatalokat és a hadügyet még csak szívesen rájuk hagyjuk. De azt már ki tűrheti, hogy a pajzson az asszony címere mindig csak a bal oldalon foglaljon helyet, akkor is, ha háromszorosan előkelőbb a nemessége, mint a férjéé? Azután jogos kívánság az is, hogy a gyermekek jövőjébe az anya is beleszóljon. De talán még azt is ki tudjuk harcolni, hogy a nyilvános tisztségeken megosztozzunk velük, legalábbis azokon, amiket a falakon belül és fegyver nélkül lehet viselni. Ennyiből áll az, amiről nézetem szerint érdemes tanácskoznunk. Ezenfelül ki-ki mérlegelje magában, mi az, amiről a gyülekezetnek határozatot kell még hoznia, és ha valamelyikteknek még eszébe jut valami, holnap hozza nyilvánosságra. Mert nap nap után össze fogunk jönni, amíg csak le nem zárjuk a zsinatot. Válasszunk négy jegyzőt, akik minden szót fel fognak jegyezni. Azonfelül két elnököt, akik vagy megadják, vagy megvonják a szót. Ezt a mai ülést tekintsétek megnyitónak.

1. szicíliai bolondságoknál - a hagyomány szerint a szicíliaiak csúfolták ki jókedvű bolondozással az athéniakat, amikor azok Syrakusai sikertelen ostroma után kénytelenek voltak visszavonulni. ^[VISSZA]

2. Compostellát - a középkor egyik leglátogatottabb zarándokhelye Spanyolországban. Itt őrizték az idősebb Jakab apostol csodatevő ereklyéit. ^[VISSZA]

3. Moria - a Balgaság megszemélyesítése. Erasmus legismertebb szatirikus munkájában, a Balgaság dicséreté-ben is szerepelteti (görög címe: Enkómion Máriás). ^[VISSZA]

4. Thrasymachus - a név jelentése: bátor a harcban, bátor harcos, itt gúnyos értelemben: szájhős, hetvenkedő katona. ^[VISSZA]

5. Úgy mentél el, mint Mercurius - Mercuriust mint az istenek gyors lábú hírnökét bokáján kis szárnyakkal ábrázolták. Vulcanus, a kovács-isten, a mitológia elképzelése szerint sántított. ^[VISSZA]

6. Szent Borbála - a várak, tornyok, katonák (elsősorban a tüzérség) védőszentjét tisztelték benne. ^[VISSZA]

7. Szent Kristóf - az utasok védőszentje. A középkori néphit szerint amely napon valaki Szent Kristóf képét látta, nem halhatott meg hirtelen halállal. ^[VISSZA]

8. domonkosokhoz - az 1234-ben szentté avatott Domonkos által alapított prédikátorrend tagjai; tevékenységük bírálatával gyakran találkozunk Erasmus műveiben. ^[VISSZA]

9. feloldozlak összes jótetteidtől... - a gyóntató pap szertartásos szövegét fordította itt fonákjára Erasmus. Az eredetiből csak az első szót tartotta meg: feloldozlak (latinul: absolvo te). ^[VISSZA]

10. egy tevét hallottam - teve, latinul camelus, gyönge szójáték a karmelita szóval. Ez a rend szolgáltatta az Erasmus és Reuchlin közös művelődési eszményét intézményesítő louvaini Collegium trilingue legelszántabb ellenfeleit. ^[VISSZA]

11. Sibylla levelének - a sibyllák Apollón isten papnői, jósnők. A cumaei Sibylla jóslatait a hagyomány szerint falevelekre írta. Ezek a megbízhatóság jelképeivé váltak. ^[VISSZA]

12. matutinum - a szerzetesek és kanonokok kora hajnali közös imádkozása. ^[VISSZA]

13. hárpiáknak - a mitológiában undorító, ragadozó szárnyasok; a vak Phineus elől ragadták el az ételt, s amit meghagytak belőle, bepiszkolták. ^[VISSZA]

14. fúríák - a bosszúállás visszataszító külsejű istennői. ^[VISSZA]

15. hérósz - a hősök görög neve, elsősorban haláluk után, mikor az istenek mint "félistent" már maguk közé fogadták. ^[VISSZA]

16. Sienai Kataliné - a Domonkos-rend népszerű szentje. Politikai szerepe és misztikus tanításai miatt a humanisták nem rokonszenveztek vele; szentté ugyan a humanista II. Pius pápa avatta, de Erasmus szerint is egyrészt a Domonkos-rend nyomására, másrészt lokálpatriotizmusból, mert ő is a Sienával szomszédos Corsignanóban született. ^[VISSZA]

17. kollektának - rövid imádság, a misében a lecke előtt. Erasmus csak alapformáját tartotta meg: ki elláttad... add meg... ^[VISSZA]

18. Légy te is egészséges... légy: az nem vagyok - a Ciceróra visszavezethető szójáték (Vale tu quoque - Valebo sed non coquus) az eredetiben sem sokkal szellemesebb. ^[VISSZA]

19. Pseudocheus - aki önti, ontja a hazugságot, a hazudozó. ^[VISSZA]

20. Philetymus - aki kedveli az igazságot, az igazságszerető. ^[VISSZA]

21. Castort és Polluxot - a görög-római mitológiában Léda ikerfiai, a hajósok védői; a régiek segítő megjelenésüket látták abban a légköri fényjelenségben, amelyet az olasz hajósok utóbb Szent Elmo tüzének neveztek. ^[VISSZA]

22. skytha prédikáció - a műveletlen, barbár szkítákhoz illő durva beszéd. ^[VISSZA]

23. Walsinghami - Walsingham angliai város. Az itt található híres Szűz Mária-szobrot másutt Virgo Parathalassiának (tenger melletti Szűznek) is nevezi Erasmus. ^[VISSZA]

24. bataviai - Batavia Hollandia latin neve. Eredetileg csak a Rajna, a Waal és a Maas folyók torkolatvidéke (Insula Batavorum). ^[VISSZA]

25. zeelandi - Zeeland Hollandia délnyugati része, a Schelde torkolatvidéke. ^[VISSZA]

26. Salve Reginá-t - Üdvözlégy Mennyek Királynéja (latin egyházi ének). ^[VISSZA]

27. Gersonból - Jean Gerson (1363-1429) francia teológus, a párizsi egyetem rektora. Husz János ellenfele volt a konstanzi zsinaton. Több misztikus és skolasztikus jellegű munka szerzője. ^[VISSZA]

28. Domonkost, Tamást, Vincentiust... Pétert - a Domonkos-rend népszerű szentjei a már említett Sienai Katalin mellett: Domonkos (1170-1221), a rend alapítója; Aquinói Szent Tamás (1226-1272), legnagyobb filozófusa; a spanyol Ferrerius Szent Vince (megh. 1419-ben). A sok Péter közül Erasmus valószínűleg Petrus Martyrra gondol, aki Lombardia és Toscana főinkvizítoraként kíméletlen kegyetlenséggel üldözte az "eretnekeket", majd az üldözöttek ölték meg 1252-ben. ^[VISSZA]

29. Catót - Marcus Porcius Cato Censorius (i. e. 234-149). Rendkívüli szigorúságáról volt közismert, mellyel az ősi egyszerűség és a tiszta erkölcsök fennmaradásáért küzdött a régi Rómában. ^[VISSZA]

30. Ganymedes - trójai királyfi; szépsége a mítosz szerint az isteneket is elbűvölte. Jupiter sas képében magával ragadta az Olymposra, ahol az istenek pohárnoka lett. ^[VISSZA]

31. platói államot - utalás a Platón által elképzelt utópisztikus államban uralkodó szigorú rendre, szervezettségre és munkamegosztásra. ^[VISSZA]

32. Eusebius - köztiszteletben álló, jámbor. ^[VISSZA]

33. Pampirus - aki mindent kipróbált, sokat tapasztalt. ^[VISSZA]

34. Polygamus - aki sok házasságot kötött. ^[VISSZA]

35. Glycion - kedves. ^[VISSZA]

36. Mercurius - utalás arra, hogy Mercuriust kígyós bottal a kezében ábrázolták. A hagyomány szerint ezzel terelte a lelkeket az alvilágban. ^[VISSZA]

37. Tithonus - trójai királyfi; felesége, a Hajnal istennője, Jupitertől halhatatlanságot eszközölt ki számára. Mivel elfelejtett egyúttal örök ifjúságot is kérni részére, ezért idővel mégis összetöpörödött, s végül tücsökké változott. ^[VISSZA]

38. Micio szerepét játszom - azaz a szelíd emberét. Micio Terentius Adelphoe (Testvérek) című vígjátékában a fiatalokat megértő, szelíd öregember. ^[VISSZA]

39. Crates - cinikus filozófus az i. e. IV. században, Diogenes tanítványa. ^[VISSZA]

40. Metrodorus - több ilyen nevű görög filozófusról és költőről tudunk. Erasmus talán Epikuros lampsakosi származású követőjére gondol (i. e. III. század). ^[VISSZA]

41. Thalesnál - (i. e. 600 körül) miletosi görög gondolkodó, "a görög filozófia atyja". ^[VISSZA]

42. kakas - a szójáték a latinban abból adódik, hogy gallus kakast jelent, ellenben Gallus az ókori gallok leszármazottját, francia embert; ennek megfelelően a szó nőnemű párja - "gallina" - valójában tyúkot jelent, de a magyarban lefordíthatatlan szójátékkal "francia nő" is érthető rajta. ^[VISSZA]

43. Malea - a hajósok számára veszedelmes hegyfok Peloponnesusban. Pampirus vesztét az egy betűvel rövidebb alea, a kockajáték okozta. ^[VISSZA]

44. grecisták - akik a görögségre vonatkozó tudományokkal foglalkoznak, a görög nyelvben jártasok. ^[VISSZA]

45. obszervánsok - Assisi Ferenc rendjének az az ága, amely azt vallotta, hogy a többieknél szigorúbban követi az eredeti rendi szabályzatot, kivált az evangéliumi szegénység tekintetében; a latin observare ige első értelme: gondosan ügyelni, szemmel tartani; innét a szójáték. ^[VISSZA]

46. Thraso - a hőstetteivel dicsekvő katona Terentius Eunuchus című vígjátékában. ^[VISSZA]

47. a ló farkából egyenként húzatta ki a szőrszálakat - Sertorius, aki i. e. 77-ben tanulatlan luzitánokból álló seregének a jó erőben levő paripa szálanként kihúzott, és a rozzant gebe egyben kirángathatatlan farkának a példáján bizonyította be, hogy az ellenfél túlerejét apránként célszerű felmorzsolni. ^[VISSZA]

48. Antronius - jelentése: Antrónból való. Antrón thesszáliai város környékén a hagyomány szerint egykor különösen hatalmas testű vadszamarak éltek. Ezekről nevezték állítólag később a testileg erős és hatalmas, szellemileg azonban visszamaradt, tompa, bárgyú embert Antroniusnak. ^[VISSZA]

49. Zsolozsmáskönyvet... A bencésekét - az apát az első feleletével elárult ostobaságát (Szűz Mária idejében még nem voltak zsolozsmáskönyvek) csak tetézi a bencésekre való anakronisztikus utalással. ^[VISSZA]

50. Paula és Eustochium - anya és leánya, Hieronymus tudós barátnői; Eustochium a latin mellett görögül és héberül is tudott, jól ismerte a Bibliát. ^[VISSZA]

51. Angliában a Morus... család nőtagjai... - Morus Tamásnak, az Utópia szerzőjének feleségéről és főleg legidősebb leányáról, Margarete Roperről van szó. Wilibald Pirckheimer német humanista nővérei, Charitas és Clara, művelt apácák voltak Nürnbergben. Ambrosius Blaurer katolikus teológus volt Konstanzban, majd Lutherhoz csatlakozott. ^[VISSZA]

52. Philecous - aki szeret mindent hallani, megtudni, a kíváncsi. ^[VISSZA]

53. Lalus - a fecsegő. ^[VISSZA]

54. longáció... kurtáció - a latin longus (hosszú), illetve curtus (rövid, kurta) melléknévből képzett főnevek. Az alkímia művelői által használt áltudományos, ködös "szakkifejezések". ^[VISSZA]

55. unciából - az uncia kis római pénzegység, az as tizenketted része. ^[VISSZA]

56. Beatus - boldog, gazdag. ^[VISSZA]

57. Bonifacius - a név egyik lehetséges etimológiája szerint: szép arcú. ^[VISSZA]

58. Thersites - a legcsúnyább ember a Trója alatt harcoló görögök közül (Homéros: Ilias). ^[VISSZA]

59. Irusnak - Iros, ithakai koldus neve (Homéros: Odüsseia). ^[VISSZA]

60. Coroebusnál - Koroibos, az ostobaság közmondásos típusa a görögöknél. ^[VISSZA]

61. Pyrrhus - épeirosi király az i. e. III. században; olyan győzelmet aratott a rómaiak felett, amely nem állt arányban az érte hozott nagy áldozatokkal ("pyrrhusi győzelem"). ^[VISSZA]

62. a spártaiak - többek között azzal akarták gyermekeiket "életrevalóságra" nevelni, hogy nem büntették a tolvajt, csak ha ügyetlenül lopott, vagyis ha rajtacsípték. ^[VISSZA]

63. Sicambriában - az ókori Germania egy része (Köln környéke). Itt: valamennyi német fejedelemség területe. ^[VISSZA]

64. Charon - az alvilág révésze a görög-római mitológiában, aki csónakján szállítja át a halottakat az élők és a holtak világát elválasztó Styx folyón. Díja gyanánt egy pénzdarabot (obulus) tettek a temetés alkalmával a halottak szájába. ^[VISSZA]

65. Alostor - a bosszúállás, a rontás szelleme a görög tragikus költőknél. ^[VISSZA]

66. Proserpina - az alvilág istennője, Plutónnak (Orcusnak), az alvilág királyának felesége. ^[VISSZA]

67. Fama (görögül Ossa) - a hír megszemélyesítése. ^[VISSZA]

68. papirospusztító - itt Erasmus magáról beszél. Öngúnnyal állapítja meg: sokrétű háborúellenes tevékenységének mind ez ideig nem sok eredményét látja. ^[VISSZA]

69. máglyát rakjanak az eretnekek árnyai alá - Erasmus a maga korának eseményeit vetíti vissza ironikusan a mitológiába. Formailag teljesen Lukianos modorában, de tartalmilag korszerűen a szellem szabadságának szerzetes ellenfeleire, elsősorban az eretnekégető Domonkos-rendi inkvizítorokra céloz. ^[VISSZA]

70. Rhadamanthus - az alvilági bírák egyike; ő ítéli meg az alvilágba érkező halottak földi életét és tetteit; ő szabja ki az árnyak büntetését, illetőleg járul hozzá, hogy a jámbor lelkek túlvilági boldogságuk színhelyére, az elysiumi mezőkre jussanak. ^[VISSZA]

71. Polyphemus - a görög mitológiában szereplő Cyclopsok (különös erejű, félelmetes egyszemű óriások) egyike. Nevének jelentése: sokbeszédű, nagyhangú. ^[VISSZA]

72. Silenust - Silénos a mitológia szerint Bacchus nevelője. A torz külsejű, de kedélyes, bohókás öreg korhely a bor istenének állandó kíséretéhez tartozik. ^[VISSZA]

73. Aegon dolga - utalás Vergilius 3. eclogájára. A továbbiakban néhány, magyarul visszaadhatatlan szójáték a fordításban elmaradt. ^[VISSZA]

74. Harpalus - jelentése: ragadozó, rabló (egyúttal Nagy Sándor ilyen nevű hűtlen kincstárnokára is utal a név). ^[VISSZA]

75. Jonkheer-nak - a német junker (nemes úrfi, junger Herr) németalföldi megfelelője. ^[VISSZA]

76. Trophonius - föld alatti barlangjából jósoló istenség. ^[VISSZA]

77. Marssal - a háború római istenével. ^[VISSZA]

78. egykor a lapithákndl a lakodalomban - királyuk, Peirithoos lakodalmán a lapithák mitikus népe harcba keveredett a bortól megrészegült kentaurokkal. ^[VISSZA]

79. Charisok - a báj és a kellem istennői. ^[VISSZA]

80. Psorának - rühnek, ótvarnak. ^[VISSZA]

81. mentagra - az állón támadó betegség, kiütés. ^[VISSZA]

82. Mezentiushoz - az etruszkok mondai királya, Aeneas kezétől esett el. ^[VISSZA]

83. Élőket... keményen - Vergilius, Aeneis VIII. 485-486. sor. Lakatos István fordítása. ^[VISSZA]

84. Thersitést - az Ilias szerint a legrútabb férfit a görögök között. ^[VISSZA]

85. Phalaris - kegyetlenségéről híres szicíliai zsarnok. ^[VISSZA]

86. Hektór fiát, Astyanaxot - az egyik mítoszváltozat szerint az ifjút Trója bukása után megölte Odysseus. ^[VISSZA]

87. Bölcs Salamon - a neki tulajdonított Példabeszédek könyvé-ben (XI. 14.) mondja, hogy "ott a menekvés, ahol a tanács". ^[VISSZA]

88. Heliogabalus - szíriai származású római császár (218-222). A hadsereg tizennégy éves korában kiáltotta ki császárrá, de valójában hatalomra vágyó nagyanyja, Julia Maesa uralkodott helyette. Amikor a császárt tizennyolc éves korában meggyilkolták, Julia Maesa a másik unokán, Alexander Severuson keresztül igyekezett befolyását továbbra is biztosítani. ^[VISSZA]

89. Domitiust - talán arra a Cn. Domitius Ahenobarbusra gondol Erasmus, aki az actiumi ütközet napjaiban betegségben halt meg. ^[VISSZA]

90. Chrestusnak - görög chréstos, kicsinylő értelmű rabszolganév. ^[VISSZA]

91. Pál apostol - a korinthusiakhoz írt első levelében (XIV. 34.) tanítja, hogy "az asszonyok a gyülekezetben hallgassanak". ^[VISSZA]

92. lábainkkal nyilvánítanánk véleményünket - a szavazás egyik módja volt a régi rómaiaknál, hogy az azonos nézetet vallók a szenátusban egy meghatározott helyen - jobbra vagy balra - egy csoportba tömörültek. ^[VISSZA]